Nos, ez a történet lett megszavazva! :)
Ma úgy voltam vele, hogy sütött a nap a szüleim pedig kizavartak...Vittem magammal tollat meg papírt és íme az eredmény!
Azért szólok, hogy ez nem fejezet és nem is prológus, vagy ilyesmi, csak egy egyszerű történetleírás! :)
Egy olyan világban élünk ahol van egy szervezet, ami ismeri a vámpírok mibenlétét, és folyamatosan vadásznak rájuk, ők a Vadászok.
Velük ellentétben vannak olyanok is akik a vámpirokat védelmezik és szembeszállnak a Vadászokkal, ők pedig a Védelmezők.
Mindkét faj úgymond különleges, hisz képesek elpusztítani, illetve megvédeni a vámpírokat.
A Vadászok létezéséről minden vámpír tud, azonban a Védelmezők társasága annyira rejtett, hogy csak azok a vámpírok tudnak róluk, akik már egyszer találkoztak eggyel.
Bella Swan egy álagos lány az iskolában és barátai közt.Próbál átlagos életet élni és beilleszkedni apjával együtt az emberek közé, azonban van egy titka:
Ő is egy a Védelmezők közül, akárcsak apja és Védelmzőkből álló csapata.
Egy napon új család költözik a városba és megkezdődik Bella első nagyobb lélegzetvételű küldetése...
2010. június 28., hétfő
2010. június 24., csütörtök
Újjászületés 22. fejezet
( Loli szsz. )
/27 évvel később, 2005-ben/
Rengeteg idő telt el a második születésnapom óta… Akkor a családom teljesen megdöbbent… Az hagyján, mikor megtudták a természet-irányítós képességem, de mikor rájöttek, hogy ebbe beletartozik a tűz, víz, föld és levegő elem irányítása, valamint napokra képes vagyok képességeket lemásolni és képes vagyok átalakításra, a pajzsomról már ne is beszéljünk, akkor már olyan szinten megijedtek, hogy percekig, sőt órákig csend honolt a lakásban. Amit csak gondolatban az én és Aro képessége tört meg. Mikor viszont Aro megmondta nekik, hogy nem szándékozik engem bántani, és a csapatába bevenni, teljesen megnyugodtak.
Onnantól kezdve jött létre a Cullen-Volturi barátság. Bár már korábban is volt a két család között kapcsolat, most még szorosabb lett.
Azonban a képességeim közül leginkább a pajzsomat használom, meg talán az elemek irányításával, az időjárás befolyásoló képességem.
A másoló képességem ezidáig csak egyszer használtam úgy, hogy Edward képességét vettem át. Akkor is csak azt tudtam meg, hogy ő még mindig engem, azaz Nessie-t szereti.
Ennek következtében semmit sem haladtam az Edwarddal való kapcsolat kialakításában. Pedig sokat próbálkoztam, megmutatni neki úgymond, hogy én és Nessie mennyire hasonlítunk. De ő ezzel nem törődött, csak a múlttal foglalkozott. Magát hibáztatta, amiért nem tartott Nessie-vel, és nem tudta megvédeni. Ez az amiben nem tudtam őt sehogy se megvigasztalni, bár már próbáltam.
Edward, mikor betöltöttem a tizennyolcadik életévemet, elment, és csatlakozott a Volturihoz. Bár továbbra is megtagadta az emberi vér fogyasztását, de végül is ott volt. És ez rosszabb volt bárminél. Olyan szinten letört, hogy Anyuval és Apuval elkötöztünk… Most pedig…
- Lassan megérkezünk! - szólt hátra nekünk Anyu.
Igen, nekünk! Mellettem Jack Hale ül. Ne tévesszen meg senkit sem a neve, nem testvérem, sem vérszerinti rokon, hanem egy fiú, akit megtámadott egy nomád, méreg került a szervezetébe, és átalakult. Anyu és Apu találtak rá vadászat során. Azóta pedig Anyu testvéreként mutatjuk be, bár Jack jobban hasonlít Apura, azonban én nem voltam hajlandó megválni a Cullen nevemtől.
Jack emberi kor szerint tizennyolc éves, és tíz éve vámpír, de nagyon nyugodt. A teljes újszülött korszaka kimaradt. És természetesen ő is állati vért fogyaszt. Képessége a telekinézis.
Egyébként pedig most költözünk vissza Forksba. Vagyis Loliként most először… Olyan rég jártam, jártunk itt… A sok szép emlék… Hátha ez a hely segít felolvasztani Edward szívét, vagyis jobban mondva ’újraéleszteni’, hogy ne legyen teljesen olyan, mint egy zombi.
A többiek már egy ideje itt élnek. Miután Edward elhagyott minket - 1996-ban -, akkor mi is különváltunk a családtól, de most újra egyesülünk!
Edwardot évek óta nem láttam, és ez annyira nem igazság. Én nem tudok nélküle élni… Nekem csak ő létezik, és szükségem van rá!
Apu közben ráfordult a Cullen-villához vezető útra.
Na végre! Már alig várom, hogy újra láthassam a családomat!
És most mi négyen leszünk a meglepetés, ugyanis elzártam a jövőnket Alice elől, így nem tudja, hogy jövünk.
Hirtelen Jack pöckölte meg az orromat.
- Na! - morogtam fel, s közben orromat simogattam.
- Megjöttünk, süket! - nevettet fel, én meg bevágtam a durcit.
- Ne veszekedjetek már! És kiszállás! - szólt ránk Anyu. Anyu Jackre is úgy tekint, mint saját gyermekére. Apu számára inkább egy nagyon jó barát, aki minden hülyeségben és fogadásban szintén benne van.
- Mama! Papa! - kiáltottam el magam, és azon nyomban ki is pattantam a kocsiból és rohantam befelé.
Mama, azaz Esme, Papa, azaz Carlisle, Jasper és Alice meglepetten néztek ránk, majd az utánam beérkező szüleimre és Jackre.
Hirtelen pedig már csak nagyszüleim ölelésében találtam magam.
- Hát ti? - kérdezte Alice. - Nem is láttam, hogy… - megakadt, majd szélsebesen felém fordult. - Te! - morgott rám vigyorogva, mire én csak kiöltöttem rá a nyelvem. Az egész család hangosan kuncogott fel.
Jack bökött oldalba.
- Vigyázz, mert valaki leharapja! - suttogta a fülembe fenyegetően, majd távolabb húzódott és rám kacsintott, mire én vállon vágtam
Mindig is tudtam, hogy Jack többet érez irántam általános testvéri szeretetnél, viszont én nem is törődtem vele. Számomra csakis Edward létezik!
Apropó Edward! Hol van?
- Hol van az öcsipók? - kérdezte meg előttem Apu.
A család mosolygott ugyan, de ez inkább tűnt fanyalgásnak. Mint amikor valakinek nem tetszik valami…
Mi a fene történt itt?! Hol van Edward?!
/27 évvel később, 2005-ben/
Rengeteg idő telt el a második születésnapom óta… Akkor a családom teljesen megdöbbent… Az hagyján, mikor megtudták a természet-irányítós képességem, de mikor rájöttek, hogy ebbe beletartozik a tűz, víz, föld és levegő elem irányítása, valamint napokra képes vagyok képességeket lemásolni és képes vagyok átalakításra, a pajzsomról már ne is beszéljünk, akkor már olyan szinten megijedtek, hogy percekig, sőt órákig csend honolt a lakásban. Amit csak gondolatban az én és Aro képessége tört meg. Mikor viszont Aro megmondta nekik, hogy nem szándékozik engem bántani, és a csapatába bevenni, teljesen megnyugodtak.
Onnantól kezdve jött létre a Cullen-Volturi barátság. Bár már korábban is volt a két család között kapcsolat, most még szorosabb lett.
Azonban a képességeim közül leginkább a pajzsomat használom, meg talán az elemek irányításával, az időjárás befolyásoló képességem.
A másoló képességem ezidáig csak egyszer használtam úgy, hogy Edward képességét vettem át. Akkor is csak azt tudtam meg, hogy ő még mindig engem, azaz Nessie-t szereti.
Ennek következtében semmit sem haladtam az Edwarddal való kapcsolat kialakításában. Pedig sokat próbálkoztam, megmutatni neki úgymond, hogy én és Nessie mennyire hasonlítunk. De ő ezzel nem törődött, csak a múlttal foglalkozott. Magát hibáztatta, amiért nem tartott Nessie-vel, és nem tudta megvédeni. Ez az amiben nem tudtam őt sehogy se megvigasztalni, bár már próbáltam.
Edward, mikor betöltöttem a tizennyolcadik életévemet, elment, és csatlakozott a Volturihoz. Bár továbbra is megtagadta az emberi vér fogyasztását, de végül is ott volt. És ez rosszabb volt bárminél. Olyan szinten letört, hogy Anyuval és Apuval elkötöztünk… Most pedig…
- Lassan megérkezünk! - szólt hátra nekünk Anyu.
Igen, nekünk! Mellettem Jack Hale ül. Ne tévesszen meg senkit sem a neve, nem testvérem, sem vérszerinti rokon, hanem egy fiú, akit megtámadott egy nomád, méreg került a szervezetébe, és átalakult. Anyu és Apu találtak rá vadászat során. Azóta pedig Anyu testvéreként mutatjuk be, bár Jack jobban hasonlít Apura, azonban én nem voltam hajlandó megválni a Cullen nevemtől.
Jack emberi kor szerint tizennyolc éves, és tíz éve vámpír, de nagyon nyugodt. A teljes újszülött korszaka kimaradt. És természetesen ő is állati vért fogyaszt. Képessége a telekinézis.
Egyébként pedig most költözünk vissza Forksba. Vagyis Loliként most először… Olyan rég jártam, jártunk itt… A sok szép emlék… Hátha ez a hely segít felolvasztani Edward szívét, vagyis jobban mondva ’újraéleszteni’, hogy ne legyen teljesen olyan, mint egy zombi.
A többiek már egy ideje itt élnek. Miután Edward elhagyott minket - 1996-ban -, akkor mi is különváltunk a családtól, de most újra egyesülünk!
Edwardot évek óta nem láttam, és ez annyira nem igazság. Én nem tudok nélküle élni… Nekem csak ő létezik, és szükségem van rá!
Apu közben ráfordult a Cullen-villához vezető útra.
Na végre! Már alig várom, hogy újra láthassam a családomat!
És most mi négyen leszünk a meglepetés, ugyanis elzártam a jövőnket Alice elől, így nem tudja, hogy jövünk.
Hirtelen Jack pöckölte meg az orromat.
- Na! - morogtam fel, s közben orromat simogattam.
- Megjöttünk, süket! - nevettet fel, én meg bevágtam a durcit.
- Ne veszekedjetek már! És kiszállás! - szólt ránk Anyu. Anyu Jackre is úgy tekint, mint saját gyermekére. Apu számára inkább egy nagyon jó barát, aki minden hülyeségben és fogadásban szintén benne van.
- Mama! Papa! - kiáltottam el magam, és azon nyomban ki is pattantam a kocsiból és rohantam befelé.
Mama, azaz Esme, Papa, azaz Carlisle, Jasper és Alice meglepetten néztek ránk, majd az utánam beérkező szüleimre és Jackre.
Hirtelen pedig már csak nagyszüleim ölelésében találtam magam.
- Hát ti? - kérdezte Alice. - Nem is láttam, hogy… - megakadt, majd szélsebesen felém fordult. - Te! - morgott rám vigyorogva, mire én csak kiöltöttem rá a nyelvem. Az egész család hangosan kuncogott fel.
Jack bökött oldalba.
- Vigyázz, mert valaki leharapja! - suttogta a fülembe fenyegetően, majd távolabb húzódott és rám kacsintott, mire én vállon vágtam
Mindig is tudtam, hogy Jack többet érez irántam általános testvéri szeretetnél, viszont én nem is törődtem vele. Számomra csakis Edward létezik!
Apropó Edward! Hol van?
- Hol van az öcsipók? - kérdezte meg előttem Apu.
A család mosolygott ugyan, de ez inkább tűnt fanyalgásnak. Mint amikor valakinek nem tetszik valami…
Mi a fene történt itt?! Hol van Edward?!
2010. június 23., szerda
Kretaív Blogger Díj
És természetesen a díjazottakat is értesítened kell! :D
Nagyon szépen köszönöm a díjat Carlie-nak, Kicsi lány^^ -nak és Yoopi-nak !!!
Küldöm:
1:Kik@ alias Cherry : http://kika-kingii.blogspot.com/
Mert Ő az én drága Ikrem! (L)
2:Szil: http://szil-szil.blogspot.com/
3:Szylu: http://szylu.blogspot.com/
4:Anita: http://twilight-thefantasyland.blogspot.com/
5:Gabriella: http://asotetseglanya.blogspot.com/
6:Xéni: http://eljavilagombabyabbey.blogspot.com/
7:DeathComet: http://egyszivarvany.blogspot.com/
És rólam:
1: Szőke hajam van
2:Van egy igazi tesóm (Ádám) és 3 általam fogadott tesóm: Szőke Buksi Hugica~Zsófi, Nővérkém~Curranty~ Lívia, és Kik@~ Cherry~ P.F Mániás(L)~Ikem~ Kinga XD
3:Nagy Twilight Saga fan vagyok, de nincsenk ereklyéim :(
4: Imádom Richelle Mead: Vámpírakadémi könyvsorozatát (L)
5:Minden álmom kijutni Angliába és Amerikába
6: Szeretnék megtanulni spnyolul
7: Team Carlisle=Peter Facinelli, Team Emmett= Kellan Lutz, Team Alice= Ashley Greene
+1: Utálok kommentet írni! :S :D De ha nagyon kell, és úgy érzem, hogy nem hagyhatom el szó nélkül azt fejezetet akkor irok! De csak nagyon ritkán! :S XD
2010. június 21., hétfő
Friss?
Sziasztok!
Tudom, már elég sokan várjátok a frisset, de igazság szerint megakartam várni, míg lezárul a szavazás...
Eredménye:
Úgy néz ki, hogy nem fogom folytatni a Mirás story-t...többen ezt szavazták, és igazság szerint és se szeretném, mármost ezt folytatni...majd lehet hogy idővel folytatom, ezért nem fogom az eddig feltett részeket törülni...
A másik, hogy igen befogom fejezni a 15. fejezetet és meg is irom, hogy én mit képzeltem el befejezésnek...és ha esetleg valaki szívesen folytatná helyettem, annak megengedem, csak szóljon előtte...én is szívsen elolvasnám XD
A harmadik dolog pedig, hogy a legtöbb látogató az Edward- Bellás story-z szavazta meg, így hát azzal fogom folytatni...de megjegyezném, hogy aki a RPattz- Saját szereplőre voksolt, az se búslakodjon, ha befejeztem az Újjászületést azt fogom elkezdeni írni...
Még két dolog...
1: Livim (~Curranty) az utolsó Újjászületés résznél, inditott egy komment-versenyt, és ez most elérte a célt, így jönni fog a kövi rész.
2: ezzel kapcsolatos, hogy holnap felteszem a Mira 15 végét+a vége vázlatot, és ha sikerülne, akkor holnap kerülne fel még az Újjászületés is...ha nem akkor holnapután!!!
Tudom-tudom, már nagyon dühösek lehettek rám, hogy nem hozom a frisset...megértem...én is így vagyok vele, ha kedvenc ficem-nek nem jön a folytatása...
De azért remélem még olvastok egy páran... :)
Pux...
"Holnap találkozunk!" :D
Tudom, már elég sokan várjátok a frisset, de igazság szerint megakartam várni, míg lezárul a szavazás...
Eredménye:
Úgy néz ki, hogy nem fogom folytatni a Mirás story-t...többen ezt szavazták, és igazság szerint és se szeretném, mármost ezt folytatni...majd lehet hogy idővel folytatom, ezért nem fogom az eddig feltett részeket törülni...
A másik, hogy igen befogom fejezni a 15. fejezetet és meg is irom, hogy én mit képzeltem el befejezésnek...és ha esetleg valaki szívesen folytatná helyettem, annak megengedem, csak szóljon előtte...én is szívsen elolvasnám XD
A harmadik dolog pedig, hogy a legtöbb látogató az Edward- Bellás story-z szavazta meg, így hát azzal fogom folytatni...de megjegyezném, hogy aki a RPattz- Saját szereplőre voksolt, az se búslakodjon, ha befejeztem az Újjászületést azt fogom elkezdeni írni...
Még két dolog...
1: Livim (~Curranty) az utolsó Újjászületés résznél, inditott egy komment-versenyt, és ez most elérte a célt, így jönni fog a kövi rész.
2: ezzel kapcsolatos, hogy holnap felteszem a Mira 15 végét+a vége vázlatot, és ha sikerülne, akkor holnap kerülne fel még az Újjászületés is...ha nem akkor holnapután!!!
Tudom-tudom, már nagyon dühösek lehettek rám, hogy nem hozom a frisset...megértem...én is így vagyok vele, ha kedvenc ficem-nek nem jön a folytatása...
De azért remélem még olvastok egy páran... :)
Pux...
"Holnap találkozunk!" :D
2010. június 13., vasárnap
Szavazás és egyéb infók...
Helló Mindenkinek!!!
Először is szólni szeretnék, hogy tettem fel 2 közvélemény kutatást! Kérlek szavazatok!!!
Szerintem elég egyértelmű mit szeretnék a 2 kérdéssel...Úgy veszem észre, hogy az Újjászületés jobban tetszik netek...Igazság szerint nekem is...
A második dolog pedig, gondolom mindenkinek feltűnt, hogy eltűntem egy picit...Ezt az is bizonyitja, hogy Drága Barátnőm tette fel az előző frisst! És ezért imádom is!!!
A meleg kicsit betett nekem, sőt öcsém is most ballagott, szal itthon kész őrültekháza volt...De már vége...
Úgyhogy meglátom mit tehetek nektek friss-ügyileg! :)
Ami Livi magánakcióját illeti:
Áldásom rá!
Szerintem jó ötlet volt tőle, bár én még vártam volna vele, míg egy picit több rendszeres olvasónk lesz...De nem baj! Már van is 8 kommente!!! :)
De gondolom ezek szerint meg kell most várnunk míg összejön a 20 komment és csak akkor jön a friss!!! Ez bizti...kivéve, ha Livi hamarabb enged!De akkor is még kb.2 nap a frissig!
Jah és szeretném tőletek kérni, hogyha nem túl nagy kérés, hogy reklámozzátok barátaitok körében a honlapot...jól esne, bár nem muszáj!
Utoljára pedig:
Aki szeretne felvehet msn-en:
vitticica@hotmail.com
Mindenkinek köszönöm az eddig kommenteket és imádlak titeket!!!!!!!!!!!
Pux
Először is szólni szeretnék, hogy tettem fel 2 közvélemény kutatást! Kérlek szavazatok!!!
Szerintem elég egyértelmű mit szeretnék a 2 kérdéssel...Úgy veszem észre, hogy az Újjászületés jobban tetszik netek...Igazság szerint nekem is...
A második dolog pedig, gondolom mindenkinek feltűnt, hogy eltűntem egy picit...Ezt az is bizonyitja, hogy Drága Barátnőm tette fel az előző frisst! És ezért imádom is!!!
A meleg kicsit betett nekem, sőt öcsém is most ballagott, szal itthon kész őrültekháza volt...De már vége...
Úgyhogy meglátom mit tehetek nektek friss-ügyileg! :)
Ami Livi magánakcióját illeti:
Áldásom rá!
Szerintem jó ötlet volt tőle, bár én még vártam volna vele, míg egy picit több rendszeres olvasónk lesz...De nem baj! Már van is 8 kommente!!! :)
De gondolom ezek szerint meg kell most várnunk míg összejön a 20 komment és csak akkor jön a friss!!! Ez bizti...kivéve, ha Livi hamarabb enged!De akkor is még kb.2 nap a frissig!
Jah és szeretném tőletek kérni, hogyha nem túl nagy kérés, hogy reklámozzátok barátaitok körében a honlapot...jól esne, bár nem muszáj!
Utoljára pedig:
Aki szeretne felvehet msn-en:
vitticica@hotmail.com
Mindenkinek köszönöm az eddig kommenteket és imádlak titeket!!!!!!!!!!!
Pux
2010. június 10., csütörtök
Újjászületés 21.fejezet
(Lorena szsz.)
Megbabonázva figyeltem Edwardot, miközben játszott. Ő végig a billentyűket nézte, vagy maga elé meredt. Volt egy olyan érzésem, hogy a múlton tűnődik ilyenkor és a közös perceinkre gondol.
Mikor ez eszembe jutott, bennem is felidéződtek a régi szép emlékek... Az érkezésem, és Alice fogadása... A vadászat... A születésnapunk... Az első saját hegedűdarabom, amit neki írtam... Az első csók... Az első együttlétünk...
Közben Edward néha felém lesett. Gondolom arra volt kíváncsi, hogy tetszik-e nekem a darab. De az is lehetséges, hogy azért figyelt, mert most nem hallotta a gondolataimat.
A hangok egyre lassultak, egyre csendesedtek, míg végül vége szakadt a darabnak.
Mindenki csillogással a szemében tapsolta meg Edwardot. Tanya megpróbált felé közeledni, de én gyorsabb voltam és hozzábújtam, mire ő megölelt.
Ekkor azonban valami megváltozott...
A két család még tartó tapsához újabbak csatlakoztak. Közülünk mindenki azonnal abbahagyta az "üdvrivalgást", és egyszerre fordult hátra. A nappali másik felében Aro, Lucy és Félix állt. Aro még mindig boldogan tapsolt, széles mosollyal az arcán.
Családom hirtelen körém állt védekező állásba, Edward pedig Anya karjaiba adott. Erre a lépésre Aro abbahagyta a tevékenységet, amit az imént még oly nagy élvezettel folytatott, és a szintén védekező állásba helyezkedő két őrét nyugalomra intette.
- Carlisle, barátom, rég láttalak! - üdvözölte nagyapámat. Anyával leghátul helyezkedtem el, így végig takarásban voltam.
Carlisle felegyenesedett és így felelt: - Aro... Bizony rég volt! - biccentett, majd minket is nyugalomra intett. Kezét nem nyújtotta oda, ami ugyan feltűnt Aronak, azonban nem tette szóvá.
- És minek köszönhetjük a látogatást?
- Ó, azt te is nagyon jól tudod - mosolygott szelíden, és pillantásával engem keresett.
Elkezdtem Anya kezében mozgolódni, s tekintetemmel én is Arot kerestem. Anya szorosan tartott, így csak nehezen sikeredett szemkontaktust találnunk.
- Rosalie, drága! Bemutatnál a lányodnak? - kérdezte.
Anya eléggé vonakodott, úgy, ahogy a család többi tagja is. Végül nagy nehezen elindult velem Aro felé. Edward folyamatosan mögöttünk jött.
- Szia, kedvesem! - köszöntött Aro mikor elértük, s karjait felém nyújtotta. A család morgó hangot hallatott, azonban az én reakciómra döbbent csend telepedett a szobára. Én is a karjai felé nyúltam. Mikor kezünk összeért, megkértem, hogy vegyen át Anyám karjaiból és ő készséggel eleget tett a kérésemnek.
Anya olyan szinten meglepődött, hogy Aro oly könnyen vett ki a kezeiből, hogy ha ő nem vesz át, félő, hogy Anyám leejtett volna.
Mikor már karjaiban ültem, akkor láttam csak a többiek döbbent tekintetét, majd visszafordultam Arohoz.
- Szia! Lorena vagyok, de a Lolit jobban szeretem!
- Szép neved lett!
- Tudom, nekem is tetszik - mosolyogtam. - Akkor mutathatom?
Bólintott és én minden emlékemet felszínre hívtam, szememet csukva tartva koncentráltam. Bő tíz percig állhattunk így, mire sikeresen mindent megmutattam.
- Érted?
Még mindig sokkolva, de bólintott.
A család érdeklődve figyelt bennünket. Edward teljesen idegbeteg volt. Ezek szerint nem hallotta a gondolatainkat. S mivel Edward semmiről sem tudott, így a családom se tudta, hogy miként cselekedjen.
Mosolyogva néztem rájuk, majd gondolatban Arot arra kértem, hogy adjon vissza Edwardnak, hogy megnyugodhasson. Edward felé kezdtem nyújtókozni, aki amint meglátta mozdulatom, rögtön előttem termett és átvett.
Nyugtatgatva simogattam meg arcát. A család tagjai is halkan fellélegeztek, mikor már Edward karjaiban voltam. Aro halkan felkuncogott.
- Eszembe se jutott bántani, csak kíváncsi voltam bizonyos dolgokra - kacsintott rám, mire én is felnevettem. Közben Aro végigjáratta a szemeit és a homlokára csapva felkiáltott: - Majd' elfelejtettem! -, majd kotorászni kezdett a köpenye alatt. - Ezt neked hoztam. Boldog szülinapot! - nyújtott át egy apró gyűrűt.
Nem tudom, hogy a többiek látták-e, de a gyűrűt ezüstös fátyol vette körül. Ujjamra húzva a fátyol rámszállt, majd a testem elnyelte. Érdeklődve fordultam körbe, hogy a többiek látták-e, de csak Aro mosolygott.
Peter küldte, azt mondta, türelmetlen vagy az erőd kérdésében - hallottam meg Aro gondolatait.
Hatalmas mosoly került arcomra és boldogan felnevettem.
- Mi az? - kérdezte Anya és Apa egyszerre.
- Csak ez? - fordultam Aro felé, még nem felelve szüleim kérdésére.
A régi képességeid, plusz ez a másoló, de ez korlátozott. A természet az érzelmeiddel irányíthat és ebbe beletartozik a tűz, víz, levegő és föld is. Valamint még egy új képesség: az átalakítás. Valamiből valamit - magyarázta Aro.
Úristen! Ennyi képességet! - gondoltam izgatottan és meglepetten.
A döbbenet valószínűleg az arcomra is kiült, mivel Aro hangosan nevetni kezdett.
Mi történik? Még sosem láttam nevetni! Ugye nem fog bántani? - hallottam családom kérdéseit a fejemben.
- Mi történt? - kérdezte végülis nagyapám hangosan.
A nagyapám melletti növény felé tartottam a kezem, és erőt sugároztam ki rá, hogy megnőjön. A virág hirtelen kábé harminc centit nőtt.
A két család meglepetten kapta oda tekintetét, majd vissza rám. Ekkor boldogan felkiáltottam: - Megkaptam a képességeimet!
és egy kis üzenet tőlem:
Tegnap este visszaolvasgattam pár fejezetet és az egyik alatt egy érdekes kommit olvastam. Nem meglepő, a sajátom volt... xD
Szóval arról szólt, hogy megpróbáltam összehozni egy "hsz-rekordot", azt hiszem húsz kommit egy fejezet alá. Nem jött össze... De mi lenne, ha megint megpróbálnánk? Harmincöt olvasó van... Csak akad húsz, aki ír pár sort... :)
Remélem Vitti nem haragszol a kis magánakciómért :D én csak neked akarok jót :)
Tehát: KOMMENTELÉSRE FEL!
Liv
Rögtön, mikor az első hangok felcsendültek a zongorán, az egész Cullen család és a Denali klán is odagyűltek Edward köré. Ahogy játszott, még jobban megdobogtatta a szívemet. Gyönyörű volt a darab...
Megbabonázva figyeltem Edwardot, miközben játszott. Ő végig a billentyűket nézte, vagy maga elé meredt. Volt egy olyan érzésem, hogy a múlton tűnődik ilyenkor és a közös perceinkre gondol.
Mikor ez eszembe jutott, bennem is felidéződtek a régi szép emlékek... Az érkezésem, és Alice fogadása... A vadászat... A születésnapunk... Az első saját hegedűdarabom, amit neki írtam... Az első csók... Az első együttlétünk...
Közben Edward néha felém lesett. Gondolom arra volt kíváncsi, hogy tetszik-e nekem a darab. De az is lehetséges, hogy azért figyelt, mert most nem hallotta a gondolataimat.
A hangok egyre lassultak, egyre csendesedtek, míg végül vége szakadt a darabnak.
Mindenki csillogással a szemében tapsolta meg Edwardot. Tanya megpróbált felé közeledni, de én gyorsabb voltam és hozzábújtam, mire ő megölelt.
Ekkor azonban valami megváltozott...
A két család még tartó tapsához újabbak csatlakoztak. Közülünk mindenki azonnal abbahagyta az "üdvrivalgást", és egyszerre fordult hátra. A nappali másik felében Aro, Lucy és Félix állt. Aro még mindig boldogan tapsolt, széles mosollyal az arcán.
Családom hirtelen körém állt védekező állásba, Edward pedig Anya karjaiba adott. Erre a lépésre Aro abbahagyta a tevékenységet, amit az imént még oly nagy élvezettel folytatott, és a szintén védekező állásba helyezkedő két őrét nyugalomra intette.
- Carlisle, barátom, rég láttalak! - üdvözölte nagyapámat. Anyával leghátul helyezkedtem el, így végig takarásban voltam.
Carlisle felegyenesedett és így felelt: - Aro... Bizony rég volt! - biccentett, majd minket is nyugalomra intett. Kezét nem nyújtotta oda, ami ugyan feltűnt Aronak, azonban nem tette szóvá.
- És minek köszönhetjük a látogatást?
- Ó, azt te is nagyon jól tudod - mosolygott szelíden, és pillantásával engem keresett.
Elkezdtem Anya kezében mozgolódni, s tekintetemmel én is Arot kerestem. Anya szorosan tartott, így csak nehezen sikeredett szemkontaktust találnunk.
- Rosalie, drága! Bemutatnál a lányodnak? - kérdezte.
Anya eléggé vonakodott, úgy, ahogy a család többi tagja is. Végül nagy nehezen elindult velem Aro felé. Edward folyamatosan mögöttünk jött.
- Szia, kedvesem! - köszöntött Aro mikor elértük, s karjait felém nyújtotta. A család morgó hangot hallatott, azonban az én reakciómra döbbent csend telepedett a szobára. Én is a karjai felé nyúltam. Mikor kezünk összeért, megkértem, hogy vegyen át Anyám karjaiból és ő készséggel eleget tett a kérésemnek.
Anya olyan szinten meglepődött, hogy Aro oly könnyen vett ki a kezeiből, hogy ha ő nem vesz át, félő, hogy Anyám leejtett volna.
Mikor már karjaiban ültem, akkor láttam csak a többiek döbbent tekintetét, majd visszafordultam Arohoz.
- Szia! Lorena vagyok, de a Lolit jobban szeretem!
- Szép neved lett!
- Tudom, nekem is tetszik - mosolyogtam. - Akkor mutathatom?
Bólintott és én minden emlékemet felszínre hívtam, szememet csukva tartva koncentráltam. Bő tíz percig állhattunk így, mire sikeresen mindent megmutattam.
- Érted?
Még mindig sokkolva, de bólintott.
A család érdeklődve figyelt bennünket. Edward teljesen idegbeteg volt. Ezek szerint nem hallotta a gondolatainkat. S mivel Edward semmiről sem tudott, így a családom se tudta, hogy miként cselekedjen.
Mosolyogva néztem rájuk, majd gondolatban Arot arra kértem, hogy adjon vissza Edwardnak, hogy megnyugodhasson. Edward felé kezdtem nyújtókozni, aki amint meglátta mozdulatom, rögtön előttem termett és átvett.
Nyugtatgatva simogattam meg arcát. A család tagjai is halkan fellélegeztek, mikor már Edward karjaiban voltam. Aro halkan felkuncogott.
- Eszembe se jutott bántani, csak kíváncsi voltam bizonyos dolgokra - kacsintott rám, mire én is felnevettem. Közben Aro végigjáratta a szemeit és a homlokára csapva felkiáltott: - Majd' elfelejtettem! -, majd kotorászni kezdett a köpenye alatt. - Ezt neked hoztam. Boldog szülinapot! - nyújtott át egy apró gyűrűt.
Nem tudom, hogy a többiek látták-e, de a gyűrűt ezüstös fátyol vette körül. Ujjamra húzva a fátyol rámszállt, majd a testem elnyelte. Érdeklődve fordultam körbe, hogy a többiek látták-e, de csak Aro mosolygott.
Peter küldte, azt mondta, türelmetlen vagy az erőd kérdésében - hallottam meg Aro gondolatait.
Hatalmas mosoly került arcomra és boldogan felnevettem.
- Mi az? - kérdezte Anya és Apa egyszerre.
- Csak ez? - fordultam Aro felé, még nem felelve szüleim kérdésére.
A régi képességeid, plusz ez a másoló, de ez korlátozott. A természet az érzelmeiddel irányíthat és ebbe beletartozik a tűz, víz, levegő és föld is. Valamint még egy új képesség: az átalakítás. Valamiből valamit - magyarázta Aro.
Úristen! Ennyi képességet! - gondoltam izgatottan és meglepetten.
A döbbenet valószínűleg az arcomra is kiült, mivel Aro hangosan nevetni kezdett.
Mi történik? Még sosem láttam nevetni! Ugye nem fog bántani? - hallottam családom kérdéseit a fejemben.
- Mi történt? - kérdezte végülis nagyapám hangosan.
A nagyapám melletti növény felé tartottam a kezem, és erőt sugároztam ki rá, hogy megnőjön. A virág hirtelen kábé harminc centit nőtt.
A két család meglepetten kapta oda tekintetét, majd vissza rám. Ekkor boldogan felkiáltottam: - Megkaptam a képességeimet!
és egy kis üzenet tőlem:
Tegnap este visszaolvasgattam pár fejezetet és az egyik alatt egy érdekes kommit olvastam. Nem meglepő, a sajátom volt... xD
Szóval arról szólt, hogy megpróbáltam összehozni egy "hsz-rekordot", azt hiszem húsz kommit egy fejezet alá. Nem jött össze... De mi lenne, ha megint megpróbálnánk? Harmincöt olvasó van... Csak akad húsz, aki ír pár sort... :)
Remélem Vitti nem haragszol a kis magánakciómért :D én csak neked akarok jót :)
Tehát: KOMMENTELÉSRE FEL!
Liv
2010. június 2., szerda
Eclipse soundtrack!!!!!!!!
Hali-hali!!!!
Nah mit hoztam...sajna nem frisset...de helyette sokkal jobb' csemegét'!!!!
Tessék megnézni ezt a linket...engem elbűvölt!!!!
http://eclipsesoundtrack.com/twi-insiders3/?eml=textlink
Nah mit hoztam...sajna nem frisset...de helyette sokkal jobb' csemegét'!!!!
Tessék megnézni ezt a linket...engem elbűvölt!!!!
http://eclipsesoundtrack.com/twi-insiders3/?eml=textlink
2010. június 1., kedd
Újjászületés 20. f
Sok-Sok-Sok Boldog Szülinapot az Én Egyetlen Líviámnak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A kis piszok ma töltötte be a 17. életévét!!! XP
Ezt a fejezetet kifejezetten neki ajánlom!!! XD
De nem ő az egyetlen...Szereném még ezt a fejezetet újonnan szerzett barátnőmnek, Kik@- nak küldeni!!!
Sok- sok puszit mindkettőtöknek!!!!!
És mégegyszer Boldog szülinapot Livi!!!!!
(Lorena szsz.)
Szóval egy óra… Egy óra és itt lesznek, hogy velem beszéljenek… Hogy megtudják, hogy mi történt…
Csak reménykedem benne, hogy elég lesz, ha Aro megérint, és hogy Edward nem fogja továbbra se látni gondolataim ezen részét.
Még nem szeretném, hogy megtudja… Se Ő, se bárki más a családból…
Azt szeretném, hogy Edward újra, Loliként is belém szeressen.
Még azt se tudom, hogy hogyan fognak reagálni… Vajon nagyon mérgesek lesznek?Haragudni fognak, hogy hazudtam nekik?
Félek a reakciójuktól…
Még mindig Edward kezében helyezkedtem el… Idáig. Azonban most Anya átvett tőle. Miért?
Kérdőn pillantottam Anyám felé, azonban a választ Edward ’adta’ meg. Kezét Tanya érintette, és ő nem húzódott el. A lány a szemével az emelet felé pillantott, majd már fent is termett.
Edward nagyot sóhajtott és emberi tempóban követte.
Árgus szemekkel néztem utánuk, és próbáltam hallgatózni, de vagy nagyon halkan beszélgetnek, vagy nem is beszélgetnek…
Nyugtalanul kezdtem el anya karjai közt mozgolódni.
- Valami baj van? - érdeklődött.
- Semmi… Csak szeretnék felmenni… Leteszel? - motyogtam.
- Felviszlek! - ajánlotta anya mosolyogva. Én csak bólintottam.
Anya elindult velem felfele. A szobámba érve az ágyamra másztam és hasra feküdtem, arcomat a párnába rejtve.
Ez a pozíció mindig megnyugtatott, és most a találkozó miatt izgultam. Egyrészt… Másrészt viszont féltem továbbra is, hogy kiderül a titkom.
- Pihenni szeretnél? - simogatta meg Anyu a hátamat.
Igenlően hümmögtem.
- Rendben, majd feljövök érted, ha itt lesznek - mondta, és mielőtt lement volna rám terítette kiskori takarómat. Aztán a fejemet oldalra fordította és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra.
Halkan felkuncogtam, anya pedig visszament a többiekhez a nappaliba.
Igazság szerint nem egy kis pihenőt akartam volna tartani, hanem Edward-ék után leselkedni…
Halkan lemásztam az ágyamról és elindultam Edward szobája felé.
Sejtéseim és érzékeim szerint ott tartózkodnak.
A szobája elé érve a fülemet az ajtóra tapasztottam, bár teljesen feleslegesen, csak a móka kedvéért mégis. Az első amit meghallottam az Tanya halk, mégis dühös kiabálása volt.
- Miért? Miért mondasz mindig nemet?!
- Tanya… - suttogta Edward elgyötörten.
- Megértettem az elején… Az elején!... De már eltelt nem kis idő… Majdnem három év!... Meghalt! Értsd már meg! - kiáltozta tovább, de szinte olyan halkan, hogy alig hallottam. Bár teljes, vérszerinti vámpír vagyok, de a vámpírképességeim, csak lassan bontakoznak ki… Ezért sincs még képességem… Azonban…
Mégis mi a fene csudát képzel magáról ez a Tanya?! Edward az enyém! Vagyis Nessie-é! De mivel ő én vagyok, ezért az enyém!
Kivéve ha már nem szeret, de nekem nem úgy tűnik…
Mindennap látom, hogy még szenved a hiányom miatt. Ő meg… Ááá! Nem igaz ez a nőszemély! Tudtam én, hogy nem szabad benne bíznom!
- Tanya, értsd meg! Nessie volt az életem, és még most is az! Nem szeretlek téged! Csupán úgy tekintek rád, mint egy nővérre!
- De miért nem tudsz rám is úgy nézni, ahogy rá? - kérdezte cicababás, nyávogó hangon. Még a hideg is kirázott, tiszta libabőr lettem. - Mit kéne tennem?
- Tanya… Semmit. Egyszerűen nem szeretlek, és nincs rád szükségem! Rajtam már senki sem tud segíteni - sóhajtotta. Még én se?
Nehogy már…
- Vagyis, ez így nem igaz… - folytatta. - Loli… Ő… Olyan, mintha… Nem is tudom, a legjobb barátom, bár még kicsi, mégis annyira okos, és talán jobban megért mint a többiek. Ha vele vagyok nem gondolok Nessie-re, vele minden gondom elszáll. Szinte már csak neki élek, neki köszönhetem, hogy újra valamilyen szinten a régi vagyok! - A végét, bár indulatosan mondta, csakhogy Tanya megértse, hogy Őt ugyan nem érdekli a lány, azonban én végig kihallottam belőle a szeretetet, amit irántam, Loli iránt érez.
És ez nagyon jól esett… Még könnybe is lábadt a szemem…
- De… - folytatta volna Tanya, de én már nem voltam kíváncsi rá. Így fogtam magam és berontottam a szobába.
- Edward! - kiáltottam, és a karjaiba rohantam. A két vámpír meglepetten nézett rám.
- Mióta vagy itt? - kérdezte Edward.
- Hogyhogy mióta? Hisz most jöttem be - tettem az ártatlant, és bájosan ránéztem, úgy hogy ne is kételkedjen bennem.
- Rendben, és mit szeretnél?
- Már be sem jöhetek ok nélkül? - hüppögtem még hozzá egy kicsit.
- Hé… Semmi baj… Persze, hogy bejöhetsz! - kezdett el ringatni.
- Ugye tudod, hogy most ki kell engesztelned? - néztem rá ravaszul, közben boldogan mosolyogva.
- Az elejétől ez volt a terved? - kérdezte, miközben egy nagyot sóhajtott, de a szája mosolyra húzódott.
- Neeeem… - nyújtottam el. Igazság szerint csak Tanyatól akartam megmenteni.
- És mivel engesztelhetlek ki? - kérdezte, s közben megpörgetett. Ajkaimat boldog kacaj hagyta el, ahogy az övét is.
Edward kettőt pördült velem, s közben feltűnt valami a szoba egyik sarkában. Az én régi hegedűm… Te jó ég! Mióta nem láttam…
- Most már értem miről beszéltél… - szólalt meg Tanya, és közben meglepetten a párosunkat nézte. - Ez a kislány úgy meg tud nevettetni, ahogy senki más… - folytatta. - Azonban, nehogy azt hidd, hogy feladom… - nevette el magát a végén, azonban én, és gondolom Edward is, kihallotta belőle az ígéretet. - Most pedig lemegyek… Aroék hamarosan megérkeznek…
- Tudom és köszönöm! - válaszolt Edward higgadtan. Miután Tanya elhagyta a szobát, Ed kíváncsian fordult felém.
- Nem zongoráznál nekem? - szemében egy percre kihunyt a csillogás. - Anyuék azt mondták, hogy régebben nagyon szép darabokat játszottál… Kíváncsi vagyok rá… Olyan jó lenne hallani! - És így is volt. Mióta megszülettem, sőt, előtte ami kis időt itt töltöttem, sosem hallottam Edwardot zongorázni.
- Ezzel kiengesztelnélek? - kérdezte mosolyogva, azonban ez nem az a csupa szív mosoly volt. Volt benne szomorúság, keserűség és bánat…
És azt hiszem tudom is miért… Ha jól emlékszem, és azt hiszem jól emlékszem, akkor Edward az utolsó zongoradarabot velem adta elő… És valószínűleg ez fájó emlék számára. Azonban számomra…
- Igen! - határozottan bólintottam rá. Számomra színtiszta öröm és boldogság lenne ha hallhatnám Edwardot zongorázni…
- Rendben - felelte és elindult velem az ajtaja felé. De...
- Várj csak Edward! Nem tanítasz meg hegedűn játszani? - kérdeztem szempilláimat rebegtetve. Edward a szó szoros értelmében megfagyott… Azt hiszem ez túl sok volt neki… - De ha nem akarsz - szomorúan sóhajtottam és arcomat a nyakához fúrtam… Erre újra ’felolvadt’.
Nem hagyom menekülni… Azt akarom, hogy megtanítson, bár még emlékszem a dolgokra mit hogy kell, de mégis! Rá kell vezetnem, hogy mennyire hasonlítok Nessie-re! Nem hagyhatom őt meg Tanyának… Nem! Túlságosan szeretem… Túlságosan önző vagyok, szeretem őt!
- Láttam, miközben pengettél egy hegedűt a szobádban… Annyira megtetszett… Nem tudnál megtanítani? - suttogtam a nyakába.
- Nagyon szeretnél megtanulni hegedülni? - kérdezte lágyan. Ilyen nincs, vagy mégis? Most akkor…
- Megtanítasz? - kérdeztem szinte sikítva. Mosolyogva bólintott.
- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - ugráltam az ölében, miközben újra megindulta a nappali felé. Közben még egy hatalmas cuppanós puszit is nyomtam az arcára pont, mikor leértünk.
Apa hatalmasat nevetett, de a többiek is kuncogtak. Tanya szája is mosolyra húzódott, de láttam rajta, hogy féltékeny rám.
A többiek szemében azonban a mérhetetlen boldogságot is felfedeztem… Pláne mikor Edward elindult a lefedett zongora felé. Alice rögtön a zongora mellett termett és lerántotta róla a lepedőt.
Edward leült a zongoraszékre, engem azonban nem tudott letenni az öléből…
- Így nem tudok játszani… - mosolygott rám, a jól ismert féloldalas mosolyával. Hirtelen nagyot dobbant a szívem, mire újból csak a többiek kuncogását vívtam ki magamnak.
Pirosló arccal lemásztam Edward öléből a zongoraszékre.
- Akkor ezt most kifejezetten, csakis a te kedvedért! - suttogta a fülembe, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és belekezdett a zongoradarabba…
A kis piszok ma töltötte be a 17. életévét!!! XP
Ezt a fejezetet kifejezetten neki ajánlom!!! XD
De nem ő az egyetlen...Szereném még ezt a fejezetet újonnan szerzett barátnőmnek, Kik@- nak küldeni!!!
Sok- sok puszit mindkettőtöknek!!!!!
És mégegyszer Boldog szülinapot Livi!!!!!
(Lorena szsz.)
Szóval egy óra… Egy óra és itt lesznek, hogy velem beszéljenek… Hogy megtudják, hogy mi történt…
Csak reménykedem benne, hogy elég lesz, ha Aro megérint, és hogy Edward nem fogja továbbra se látni gondolataim ezen részét.
Még nem szeretném, hogy megtudja… Se Ő, se bárki más a családból…
Azt szeretném, hogy Edward újra, Loliként is belém szeressen.
Még azt se tudom, hogy hogyan fognak reagálni… Vajon nagyon mérgesek lesznek?Haragudni fognak, hogy hazudtam nekik?
Félek a reakciójuktól…
Még mindig Edward kezében helyezkedtem el… Idáig. Azonban most Anya átvett tőle. Miért?
Kérdőn pillantottam Anyám felé, azonban a választ Edward ’adta’ meg. Kezét Tanya érintette, és ő nem húzódott el. A lány a szemével az emelet felé pillantott, majd már fent is termett.
Edward nagyot sóhajtott és emberi tempóban követte.
Árgus szemekkel néztem utánuk, és próbáltam hallgatózni, de vagy nagyon halkan beszélgetnek, vagy nem is beszélgetnek…
Nyugtalanul kezdtem el anya karjai közt mozgolódni.
- Valami baj van? - érdeklődött.
- Semmi… Csak szeretnék felmenni… Leteszel? - motyogtam.
- Felviszlek! - ajánlotta anya mosolyogva. Én csak bólintottam.
Anya elindult velem felfele. A szobámba érve az ágyamra másztam és hasra feküdtem, arcomat a párnába rejtve.
Ez a pozíció mindig megnyugtatott, és most a találkozó miatt izgultam. Egyrészt… Másrészt viszont féltem továbbra is, hogy kiderül a titkom.
- Pihenni szeretnél? - simogatta meg Anyu a hátamat.
Igenlően hümmögtem.
- Rendben, majd feljövök érted, ha itt lesznek - mondta, és mielőtt lement volna rám terítette kiskori takarómat. Aztán a fejemet oldalra fordította és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra.
Halkan felkuncogtam, anya pedig visszament a többiekhez a nappaliba.
Igazság szerint nem egy kis pihenőt akartam volna tartani, hanem Edward-ék után leselkedni…
Halkan lemásztam az ágyamról és elindultam Edward szobája felé.
Sejtéseim és érzékeim szerint ott tartózkodnak.
A szobája elé érve a fülemet az ajtóra tapasztottam, bár teljesen feleslegesen, csak a móka kedvéért mégis. Az első amit meghallottam az Tanya halk, mégis dühös kiabálása volt.
- Miért? Miért mondasz mindig nemet?!
- Tanya… - suttogta Edward elgyötörten.
- Megértettem az elején… Az elején!... De már eltelt nem kis idő… Majdnem három év!... Meghalt! Értsd már meg! - kiáltozta tovább, de szinte olyan halkan, hogy alig hallottam. Bár teljes, vérszerinti vámpír vagyok, de a vámpírképességeim, csak lassan bontakoznak ki… Ezért sincs még képességem… Azonban…
Mégis mi a fene csudát képzel magáról ez a Tanya?! Edward az enyém! Vagyis Nessie-é! De mivel ő én vagyok, ezért az enyém!
Kivéve ha már nem szeret, de nekem nem úgy tűnik…
Mindennap látom, hogy még szenved a hiányom miatt. Ő meg… Ááá! Nem igaz ez a nőszemély! Tudtam én, hogy nem szabad benne bíznom!
- Tanya, értsd meg! Nessie volt az életem, és még most is az! Nem szeretlek téged! Csupán úgy tekintek rád, mint egy nővérre!
- De miért nem tudsz rám is úgy nézni, ahogy rá? - kérdezte cicababás, nyávogó hangon. Még a hideg is kirázott, tiszta libabőr lettem. - Mit kéne tennem?
- Tanya… Semmit. Egyszerűen nem szeretlek, és nincs rád szükségem! Rajtam már senki sem tud segíteni - sóhajtotta. Még én se?
Nehogy már…
- Vagyis, ez így nem igaz… - folytatta. - Loli… Ő… Olyan, mintha… Nem is tudom, a legjobb barátom, bár még kicsi, mégis annyira okos, és talán jobban megért mint a többiek. Ha vele vagyok nem gondolok Nessie-re, vele minden gondom elszáll. Szinte már csak neki élek, neki köszönhetem, hogy újra valamilyen szinten a régi vagyok! - A végét, bár indulatosan mondta, csakhogy Tanya megértse, hogy Őt ugyan nem érdekli a lány, azonban én végig kihallottam belőle a szeretetet, amit irántam, Loli iránt érez.
És ez nagyon jól esett… Még könnybe is lábadt a szemem…
- De… - folytatta volna Tanya, de én már nem voltam kíváncsi rá. Így fogtam magam és berontottam a szobába.
- Edward! - kiáltottam, és a karjaiba rohantam. A két vámpír meglepetten nézett rám.
- Mióta vagy itt? - kérdezte Edward.
- Hogyhogy mióta? Hisz most jöttem be - tettem az ártatlant, és bájosan ránéztem, úgy hogy ne is kételkedjen bennem.
- Rendben, és mit szeretnél?
- Már be sem jöhetek ok nélkül? - hüppögtem még hozzá egy kicsit.
- Hé… Semmi baj… Persze, hogy bejöhetsz! - kezdett el ringatni.
- Ugye tudod, hogy most ki kell engesztelned? - néztem rá ravaszul, közben boldogan mosolyogva.
- Az elejétől ez volt a terved? - kérdezte, miközben egy nagyot sóhajtott, de a szája mosolyra húzódott.
- Neeeem… - nyújtottam el. Igazság szerint csak Tanyatól akartam megmenteni.
- És mivel engesztelhetlek ki? - kérdezte, s közben megpörgetett. Ajkaimat boldog kacaj hagyta el, ahogy az övét is.
Edward kettőt pördült velem, s közben feltűnt valami a szoba egyik sarkában. Az én régi hegedűm… Te jó ég! Mióta nem láttam…
- Most már értem miről beszéltél… - szólalt meg Tanya, és közben meglepetten a párosunkat nézte. - Ez a kislány úgy meg tud nevettetni, ahogy senki más… - folytatta. - Azonban, nehogy azt hidd, hogy feladom… - nevette el magát a végén, azonban én, és gondolom Edward is, kihallotta belőle az ígéretet. - Most pedig lemegyek… Aroék hamarosan megérkeznek…
- Tudom és köszönöm! - válaszolt Edward higgadtan. Miután Tanya elhagyta a szobát, Ed kíváncsian fordult felém.
- Nem zongoráznál nekem? - szemében egy percre kihunyt a csillogás. - Anyuék azt mondták, hogy régebben nagyon szép darabokat játszottál… Kíváncsi vagyok rá… Olyan jó lenne hallani! - És így is volt. Mióta megszülettem, sőt, előtte ami kis időt itt töltöttem, sosem hallottam Edwardot zongorázni.
- Ezzel kiengesztelnélek? - kérdezte mosolyogva, azonban ez nem az a csupa szív mosoly volt. Volt benne szomorúság, keserűség és bánat…
És azt hiszem tudom is miért… Ha jól emlékszem, és azt hiszem jól emlékszem, akkor Edward az utolsó zongoradarabot velem adta elő… És valószínűleg ez fájó emlék számára. Azonban számomra…
- Igen! - határozottan bólintottam rá. Számomra színtiszta öröm és boldogság lenne ha hallhatnám Edwardot zongorázni…
- Rendben - felelte és elindult velem az ajtaja felé. De...
- Várj csak Edward! Nem tanítasz meg hegedűn játszani? - kérdeztem szempilláimat rebegtetve. Edward a szó szoros értelmében megfagyott… Azt hiszem ez túl sok volt neki… - De ha nem akarsz - szomorúan sóhajtottam és arcomat a nyakához fúrtam… Erre újra ’felolvadt’.
Nem hagyom menekülni… Azt akarom, hogy megtanítson, bár még emlékszem a dolgokra mit hogy kell, de mégis! Rá kell vezetnem, hogy mennyire hasonlítok Nessie-re! Nem hagyhatom őt meg Tanyának… Nem! Túlságosan szeretem… Túlságosan önző vagyok, szeretem őt!
- Láttam, miközben pengettél egy hegedűt a szobádban… Annyira megtetszett… Nem tudnál megtanítani? - suttogtam a nyakába.
- Nagyon szeretnél megtanulni hegedülni? - kérdezte lágyan. Ilyen nincs, vagy mégis? Most akkor…
- Megtanítasz? - kérdeztem szinte sikítva. Mosolyogva bólintott.
- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - ugráltam az ölében, miközben újra megindulta a nappali felé. Közben még egy hatalmas cuppanós puszit is nyomtam az arcára pont, mikor leértünk.
Apa hatalmasat nevetett, de a többiek is kuncogtak. Tanya szája is mosolyra húzódott, de láttam rajta, hogy féltékeny rám.
A többiek szemében azonban a mérhetetlen boldogságot is felfedeztem… Pláne mikor Edward elindult a lefedett zongora felé. Alice rögtön a zongora mellett termett és lerántotta róla a lepedőt.
Edward leült a zongoraszékre, engem azonban nem tudott letenni az öléből…
- Így nem tudok játszani… - mosolygott rám, a jól ismert féloldalas mosolyával. Hirtelen nagyot dobbant a szívem, mire újból csak a többiek kuncogását vívtam ki magamnak.
Pirosló arccal lemásztam Edward öléből a zongoraszékre.
- Akkor ezt most kifejezetten, csakis a te kedvedért! - suttogta a fülembe, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és belekezdett a zongoradarabba…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)