~7.fejezet~ 1/2

Meglepetések

Mindenki kíváncsian nézte hogy eszem az elém rakott ennivalót. Közben Edward elmesélte nekik, hogy mit is csináltam a mókussal. Alice rögtön megkért, hogy mutassam majd meg neki is, mire én örömmel beleegyeztem, hisz ez is egyfajta gyakorlás számomra. Később lejött az emeletről Rose és Em; az utóbbi bocsánatot kért, én pedig csak azzal az egy feltétellel fogadtam el, hogy akkor ő sem haragszik rám amiért hagytam nyerni...persze boldogan beleegyezett, de megkért, hogy ha lehet ezt azért legközelebb ne csináljam. Én is örömmel fogadtam el feltételét, majd testvériesen megöleltem, Mindenki boldog volt, hogy sikerült tisztáznunk ezt az ügyet.Pár perc múlva Edward jött oda hozzám.

- Készülj fel!- suttogta.

Nem értettem, miért,de közben Alice, Esmé és Rose már ott voltak mellettem.

- Gyere!- mondta nagy-nagynéném(: D) és Esmével együtt elkezdtek felfele húzni a lépcsőkön. Felmentünk egészen a 3. emeletre, Edward végig mögöttünk jött, Rosalie pedig kinyitott előttem egy ajtót, majd a lányok befelé kezdtek tuszkolni.

A lélegzetem is elállt. A szoba gyönyörű levendula és tengerkék színekben pompázott. Volt a falon két polc, amit azonnal kiszúrtam. Az egyiken az emberi életemből megmaradt dolgaim voltak, míg a másik teli volt orvosi könyvekkel.

A térdeim megremegtek, de beljebb léptem a szobába. Volt még ott egy íróasztal amin 10. -es tankönyvek voltak és puha, nagy kanapé. Volt két gardróbom is,de azok nem kötötték le annyira a figyelmem, hanem újra egy polc varázsolt el, ami roskadozott a sok cd-től. Végül a sarokban egy hegedűt pillantottam meg. Mindig is szerettem volna megtanulni, de nem volt rá lehetőségem, Sejtettem, hogy ezt a gyönyörű hangszert Alice csempészte be.

Nem bírtam tovább csodálni a látványt, a lábaim újra megrezzentek, majd összecsuklottak. Mielőtt földre érkeztem volna Edward elkapott és maga felé fordított. Gyorsan megöleltem, arcom a mellkasába fúrtam és könnyek nélkül sírni kezdtem. Kicsit megilletődött, de nem tolt el magától. Esmé és Rose kifelé lépkedtek halkan és én gyorsan még halkan egy köszönömöt suttogtam nekik. Alice ottmaradt és kivett Ed karjaiból és most neki kezdtem el sírni. Szorosan megölelt és én is őt. Míg sírtam felfigyeltem rá. hogy már csak mi maradtunk a szobámban. Én pedig úgy éreztem megtaláltam az igazi családom!

Pár percig még sírtam miközben Alice a hátamat simogatta, végül nagy nehezen sikerült abbahagynom.

- Nagyon köszönöm!- mondtam neki.

- Igazán nincs mit! Te vagy a vér szerinti húgom unokája, de nekem te vagy az új hugicám.

- Köszönöm!- suttogtam majd újra megöleltem.

Még egy párszor elsuttogtam ezt neki, és mikor már vagy századszorra mondtam elkezdett kuncogni, utána pedig lementünk a földszintre. Azonnal odamentem Esméhez és megöleltem majd neki elsuttogtam hálámat.

Rose a kanapén ült Em mellett. Odasétáltam és leültem mellé.

-Szabad?- tártam ölelésre a karom, jelezve, hogy meg szeretném ölelni, ha nem baj. Megkönnyebbülésemre bólintott én meg óvatosan megöleltem. Végül mindenkinek megköszöntem. Később kiderült, hogy a hegedűmet nem is Alicetől, hanem Edwardtól kaptam.

Emmett felszabadított ígértem alól, mert még nézni se bírta ahogy az emberi kajákat eszem. Nagyon megörültem neki, hisz bár megbírtam enni őket, de már a palacsinta sem tartozott a kedvenceim közé.

Újjászületés 6.f

~6.fejezet~Fogadások és a vadászat

Elkezdtem sétálni az erdő felé. Mögöttem jöttek a fiúk, majd megálltam és feléjük fordultam.

-Merre megyünk?

-Délre, ott van a legtöbb medve és oroszlán.-felelete Emmett.

-Kb. hány kilométer?

-Nem tudom, attól függ, hogy hol találunk rájuk a leghamarabb.-mondta Edward -Miért?

-Verseny?-kérdeztem nemes egyszerűséggel.

-Rendben!-vágta rá Emmett.-Tét?

Elgondolkodtam, majd olyat találtam ki amit megtudnék csinálni ha veszítenék.

-A vesztesnek emberi kaját kell ennie 3 napig.

Edward felnyögött a gondolatra, de Emmett csak tovább kötekedett.

-Remélem bírod az emberi kosztot, hugicám! Én benne vagyok!

-Hugica?-kérdeztem vissza meglepődve.

-Igen. Most már velünk élsz, úgyhogy már a testvérünk vagy. Igaz, Edward?

-Igen- felelte amaz és egy mosolyt villantott rám.

-És te benne vagy a játékban?-kérdeztem, mire halkan felsóhajtott.

-Ha muszáj...

-Muszáj, muszáj!-kontráztuk Emmettel.

-Háromra!-kiáltottam-Egy...kettő...három!!!

Őrült módjára futni kezdtem. Élveztem a sebességet.Még soha nem száguldottam a teljes sebességemmel, mivel Aro nem engedte. Oldalra pillantottam s láttam, hogy Edward a nyomomban van, de Emmettet sehol se láttam. Hátrafelé fókuszáltam, miközben lassítottam, hogy megtaláljam. Pár pillanat múlva már láttam is őt. Elég fancsali képet vágott, hisz nem gondolta, hogy ilyen gyors vagyok. Belegondoltam, hogy egy normális vámpír nem bírja az emberi kajákat és hogy pár óra múlva kikívánkozik belőlük. Én nem normális vámpír voltam, mivel képes voltam pár emberi kaját megenni, bár én is rosszul lettem tőlük de olyan szinten( :D ).

Edward már rég lehagyott, és ha jól hallottam már el is ejtett egy oroszlánt, más szóval ő lett az első!

Fokozatosan lassítottam a lépteimen. Éreztem a közelben egy grizzlyt, és ez Emmettnek is feltűnt. Rögtön az illat felé indult meg. én pedig végig mögötte futottam meghagyva neki a célját. Majd Emmettől pár méterre álltam meg és néztem, hogy újdonsült bátyám hogy teríti le a grizzlyt. Az állat végeztével győzelem ittasan felkiáltott.

-Nyertem!!!- kiáltotta és a levegőben bokszolt.

-Azt nem hiszem...-mondta hirtelen mellettem állva Edward, majd a szemére mutatott.-...én már rég végeztem is.

-Akkor második vagyok.-hümmögte mackószerű bátyám- De akkor is Nessie vesztett!

-Igen-feleltem nyugodtan- Szóval 3 napig...hmmm...

-Mi az? Csak nem akarsz visszalépni? Már nem teheted! Vesztettél!- hahotázta Em.

-Emmett!-rivallt rá bátyámra Edward.

-Mi van?

-Ha Nessie nem veszi észre, hogy mennyire lemaradtál tőlünk, akkor lehet, hogy most te ennél 3 napig emberi kosztot!- rivallt rá egyik bátyám a másikra, mire Em egy kicsit visszább fogta magát.

-Igazság szerint...-kezdtem, mert nem akartam, hogy összevesszenek...csak azon tűnődtem, hogy mit kéne ennem. Már rég ettem palacsintát.

A fiúk megrökönyödve néztek rám.

-Mi?-kérdezték egyszerre.

-Még nem mondtam, de én valamilyen szinten meg tudom emészteni a normális étkeket...bár nem mindet.

-Hát te tényleg elég érdekes lány vagy!- mondta nekem nevetésével küszködve Em.- De szerintem jobb lenne enned valami igazán normálist is a másik 'normális' előtt.-mondta és fejével egy oroszlán felé bökött.

Bólintottam, majd átadtam magam a vadászás örömének. Emmett még elfogyasztott pár grizzlyt, én pedig utoljára egy mókust szemeltem ki magamnak. A fiúk észrevettek, mivel nem értették miért pont egy mókust választottam figyelemmel kísérték további mozdulataimat. A mókus gyorsan kivégezte majd a kis testet fivéreim felé mutattam, hogy az állat valóban meghalt.

Nem tudom, hogy milyen képet vághattam, de Ed közelebb lépett hozzám, mintha vigasztalni akarna, mire én feltartottam a kezem, hogy maradjon ott ahol van.Mikor megállt az egyik kezemet a kis állat szíve felé helyeztem és pár pillanatnyi koncentrálás után a mókus felszaladt a vállamra, majd onnan átugrott a fára.

Hangos nevetésben törtem ki, mikor megláttam két testvérem arcát. Em tátott szájjal figyelt engem, míg Ed elismerően bólintott.

-Mehetünk - jelentettem ki boldogan, ők pedig bólintottak, s elindultunk hazafelé. Már nem versenyeztünk, így elengedtem magam és jól lehagytam őket. A verandán már Alice toporgott, az ajtó pedig nyitva volt. Felszökelltem mellé, ö pedig megölelt.

-Esmé már készíti neked a palacsintát - mondta, majd grimaszt vágott- Biztos, hogy ezt akarod?

- Igen, hisz vesztettem - mosolyogtam rá, miközben megérkeztek a fiúk is.

Em beleszippantott a levegőbe, összeráncolta az orrát, majd újra nevetni kezdett. Rosalie jött le az emeletről Carlisle és Jasper társaságában.

-Mi folyik itt?- érdeklődött Rosalie. Em abbahagyta a nevetést, majd megölelte a párját.

-A mi kis újdonsült hugocskánk elvesztette a fogadást, így 3 napig emberi kaját kell ennie.

Rose és Jazz is összeráncolták az orrukat, mire Cralisle odajött hozzám.

-Sajnálom... Emmett szokott ilyen butaságokat kitalálni.

Az elmlített felmorgott egy kicsit, és mielőtt én bármit is mondhattam volna Edward közbeszólt.

-Nem úgy van az apa! Nessie találta ki a tétet, Emmett pedig belement. Csak azzal felejtett el számolni. hogy Nessie még gyorsabb tőle, hisz újszülött. Sőt még nálam is jóval gyorsabb!-Carlisle elismerően felém pillantott, mire én a földre fordítottam a tekintetem, majd vissza föl, mert Carlisle újra Edre figyelt aki gondolom egy kérdésére tovább folytatta.-Nessie észrevette, hogy Em lemaradt és hogy mennyire nem akar veszíteni, s végül is hagyta Emmettet nyerni.

Em kisebb vicsorgás kíséretében felment az emeletre, Rose pedig utána ment, de előtte a 'kösz'-t suttogott, hogy nem hagytam a párját veszíteni és hogy emberi kaját egyen.

Bólintottam, majd elindultam a konyha felé, ahol már Emsé várt rám a palacsintákkal. Legjobban a palacsintát tudtam megenni. Jóízűen szimatoltam a levegőbe, majd leültem és elkezdtem enni.

Újjászületés 5.f

~5. fejezet~ Ajándékok

Bocsánatot kértem tőlük, majd kimentem telefonálni. Aro pár pillanat alatt felvette. Gyorsan elhadartam neki mindent, majd azt is, hogy lehetőleg többet ne küldje Jane-t, mert elegem van a folytonos féltékenységi támadásaiból. Aro halkan megjegyezte, hogy ezért még beszéni fog Jane fejével.
Halkan kuncogtam, hisz kicsit elégedett voltam, hogy Jane ki fog kapni. Mintha a nővéremet árultam volna be apámnak, hogy rossz fát tett a tűzre.
Visszamentem a nappaliba, ahol Esmé és Alice már azon tanakodtak, hogy hogyan rendezzék be a szobámat. Rosalie még mindíg nem békélt meg velem, de abba beleegyezett, hogy szívesen elmegy majd ruhákat vásárolni nekem.
Carlisle és Jasper elmentek vadászni, egy kicsit szomorú voltam, hogy nem vártak meg hisz én is szívesen velük tartottam volna. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy a csomagjaimért még nem mentem el. Odamantem Edwardékhoz.
-Nem lenne baj, hogyha elmennék a csomagjaimért?
-Ne félj Alice már szólt mit szeretnél. Jasper nemsokára meg fogja hozni őket! - felelte Edward.
-Oh...köszönöm!
-Nincs mit! - felelte Jasper, aki épp abban a pillanatban ért vissza a csomagjaimmal Carlisle társaságában.
Gyorsan odaszaladtam hozzá, mire letette a földre a bőröndjeimet. Gyorsan észrevettem, hogy a legkisebb táskám hiányzik, mire megfagytam. Szaporábban vettem a levegőt pedig nekem nincs rá szükségem. Jaspernek feltünt hirtelen hangulatváltozásom, s próbált lenyugtatni, nagyon nehezen hagytam magam.
-Mi a baj? - kérdezte.
-Hiányzik egy táskám.- feleltem mostmár szomorkás hangon.
-Oh...ez? - kérdezte Carlisle, és felmutatta az általam keresett kis kézitáskát. Nem nézett ki különösebben, mint a többi táska, de számomra mégis fontos volt. Hirtelen kitéptem Carlisle kezéből és szorosan magamhoz öleltem. A többiek csendben figyeltek, majd Alice jött oda hozzám.
-Nagyon fontos számodra igaz? - mosolygott rám.
-Igen - majd fejemmel biccentettem neki, hogy kövessen.
Odamentem a kanapékhoz és az asztalra kitettem a számomra fontos dolgokat. Kikerült belőle 2 fotóalbum, 2 plüssállat, 2 könyv, egy nyaklánc és fülbevaló és egy kis kocsi. Egy tűzpiros Alfa Romeo.
Mindenki kíváncsian nézett rám. Én pedig elkezdtem magyarázkodni.
-Az ékszereket a nővéremtől kaptam, a kocsit pedig a bátyámtól utolsó szülinapomra. A plüssoroszlánt nagyitól, a medvét anyától. A "Rómeó és Júliát" anyától, míg az orvosi könyvet nagyitól. Ő bíztatott a legjobban, hogy valósítsam meg az álmomat. Ezekben pedig képek vannak rólam és a családomról.
Alice rögtön felkapta az egyik albumot, a másikat pedig Esmé kérte el. Megbabonázva nézték, hogy mennyire hasnlítok nagyira, a nővérem pedig anyára. Megjegyezték, hogy a bátyám tisztára olyan, mit az apám. Én ezen nagyot nevettem.
-Tudjátok külsőre tényleg egyformák, viszont belsőre annyira különböznek egymástól, mit a macska a kutyától.
Erre ők is kuncogni kezdtek. Edward szeme a plüssállataimra tévedt, majd az előző szülinapi ajándékaimra.
-Nemsokára születésnapd van.- jelentette ki, mire mindenki felé kapta a fejét - Hány éves lennél?
-17. Neked viszont holnap lesz a 75. szülinapod. Nem?
-De. Honnan tudod?
-Én kérdeztem meg tőle nem segít -e nekem az ajándék választásban - felelte kuncogva Alice.
-Értem. És mit vettetek? - kérdezte, mire én gyorsan Alice köré vontam a pajzsom.
-Ez nem igaz! - lepődött meg Edward - Nem hallom a gondolataidat!
Alice-el összekuncogtunk, mire mindenki felvilágosodott, és velük együtt kacagtunk.
-Te! -fordult felém játékosan Edward morogva.
-Én? -tettem az ártatlant és hátrább léptem egyet.
-Ez így nem ér! - durcáskodott és mosolyogva felém lépett.
-Miért az ér, hogy bele akartál furakodni a gondolataiba?
-Persze. Nekem ez a képességem!
-Nekem meg ez! És elég gyerekes indok! - vágtam vissza.
Mindenki kuncogva nézte veszekedésünk, a játékos veszekedésünk... még Rosalie is kuncogott rajtunk.
-Most megkaptad öcskös! - hahotázta Emmett - Végre nem tudod hogy mit fogsz kapni - majd tovább röhögött.
-Igen- helyeseltem - mint egy kis gyerek úgy magakarja tudni, hogy mi lesz az ajándéka - kuncogtam Emmettel együtt.
Edwardnál pedig betelt a pohár, rámugrott és elkezdett csikizni. Én pedig összegörnyedtem a kacagástól.
-Vond vissz, hogy gyerekes vagyok! - kuncogta.
-Nem! - kiáltottam, majd még jobban csikizni kezdett.
-Vond vissza! - húzta még nagyobb mosolyra a száját.
-Rendben!- visítottam - Visszavonom csak hagyd abba!
Végül abbahagyta az oldalam csikizését, én pedig kapkodtam levegő után.
-De igaza van - kiáltotta Alice kuncogva. Edward csak fújt egyet, majd ő is nevetni kezdett. Az orromban ott égett a finom illata, s egy pillanatra vörös köd lepte el a szemeimet.
Beleszippantottam újra a levegőbe, mire illata megint égette az orromat és bizsergés járta végig a testem. Jasper minden mozdulatomat figyelte. Közelebb lépett hozzám, s várta a reakciómat. Őszintén szólva furcsálltam, hogy kívánom egy vámpír illatát, nem értettem, hogy ez miért van. Majd lassan lenyugtattam magam, és rájöttem, hogy már rég ittam. Jasper érezte, hogy lenyugodtam, majd hangosan szólt a többiekhez.
-Ha mindenki kinevette magát akkor valaki elkísérhetné vadászni Nessiet, már rég ivott.
-Oh...sajnálom kedvesem- szólt Esmé.
-Mi a kedvenced? - kérdezte Alice
-A legjobban az oroszlánt és a grizzlyt szeretem- feleltem.
Edward féloldalas mosolyra húzta a száját, míg Emmett hahotázni kezdett.
-Végre valaki, aki szintén szereti a grizzlyt!
-Akkor Edward és Emmett mennek veled - döntött Carlisle
-Rendben-egyeztek bele egyszerre.
Bólintottam, majd a fiúk felé fordultam.
-Akkor, irány vadászni! - kiáltottam.

Újjászületés 4.f

~4. fejezet~ Látogatók

Rögtön felfigyeltem, hogy Rosalie milyen ellenséges arcot vág.Alice Jasper-rel egyszerre mellém lépett és megfogta a vállaimat. Láttam, hogy Carlisle válaszára várnak.
-Természetesen itt maradhatsz. De továbbra is állat véren kell élned és eljárnod iskolába - adta meg döntését.
-Persze, máson úgyse tudok élni-feleltem megkönnyebbülten és Alice már a nyakamba is ugrott. Rosalie felmorgott.
-Persze minden rendben lesz egészen addig, míg a legkisebb hibát is ejtjük és ő rögtön szól majd a társainak és azok majd jönnek levadászni minket- morgott fel.
-Rosalie!- morgott rá egyszerre Alice, Edward és Esmé.
-Rosalie nem hiszem, hogy...-kezdte Carlisle, de én a szavába vágtam.
-Soha egy szóval se fogok ilyet említeni nekik! - ordítottam dühösen, és lassan kezdtem felvenni a támadó pozíciót -sose voltam a gyilkolás híve. Sose szerettem mikor Aro elküldte Heidiéket zsákmányokért, hisz én is így kerültem hozzájuk. Sokszor veszekedtem is emiatt a többiekkel - az utolsó mondatot már csak suttogtam, de persze mindenki hallotta. Szememet enyhe vörös köd lepte el, és figyeltem ahogy Jasper Alice-t elengedve hozzám lép, hogy lenyugtasson. Mivel én is akartam ezt hagytam, hogy ereje hasson rám,ezért pedig pár másodperc alatt már le is nyugodtam.
-Nagyon sajnálom - szóltam bűnbánóan - nem akartalak titeket zavarni, inkább elmegyek. - Lassan megfordultam, és indultam volna el vissza a ház felé, mikor Alice szorosan ölelt át hátulról.
-Maradj! - kérlelt.
-De... - ellenkezni akartam.
-Nem kell "de", maradsz Rosalie majd megnyugszik - vágott szavamba Edward.
-Rendben.
Carlisle és Esmé megkönnyebbülten sóhajtott, Alice ujjongott és most Edward és Jasper karjaiba vetette magát. Rosalie megfordult és beviharzott a házba. Emmett ejtett felém egy mosolyt üdvözlete és bocsánat kérése gyanánt, majd Rosalie után ment, s közben hallottam mikor azt súgja: "Most engesztelhetem ki.". Eléggé önelégült volt, mire mindenki kuncogni kezdett, még én is.
Hirtelen egy általam ismerős, és mégis undorító szagra lettem figyelmes. Pár pillanat alatt rájöttem, hogy kié az illat és a pajzsomat a hirtelen dühvel vezérelve kilöktem a mellettem állókra. Ők is felfigyeltek az illatra, majd hirtelen összerezzentek mikor pajzsom elérte őket. Próbáltam a házban elérni Emmettéket is, de nekem még túl messze voltak. Segély kérően tekintettem Edwardra, s gondolatban szóltam hozzá.
" Hívd le kérlek Emmettéket, nem tudom őket elérni."
Meglepetten bólintott, majd felszólt nekik, de a helyén maradt.
-Emmett, Rosalie azonnal gyertek le, kérlek! - még végig se mondta a két említett már mellettünk állt, és én rögtön a pajzsom alá vontam őket. Kérdőn néztek rám, majd az erdő felé fordultak. Épp időben jöttek még le, mert az erdőből akkor léptek ki.
Öten jöttek. Jane, Lucy, Félix, Demetri és Lucas. Lucy száját halk sóhaj hagyta el, Jane ördögien vicsorgott. Félix kaján mosollyal figyelt. Carlisle előállt, miközben Rosalie egy "tudtam"-ot morgott.
-Üdvözletem! Minek köszönhetjük a látogatást? - nyugodtan kérdezte őket.
-Aro küldött, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy a kis kedvence épségben van -e , hisz még nem telefonált neki! - felelte gúnyosan.
Én pedig bűnbánóan lehajtottam a fejem, de láttam hogy Alice ideges valami miatt. Hát persze! Lucas zavarta a képességeit így nem látta őket.
-Akkor megviheted neki az öröm hírt hogy jól van és hogy velünk marad - szólt oda neki Edward és elém állt. Lucy egy sajnálom pillantást vetett oda nekem, mire Félix felnyögött, majd Demetri rám kiáltott.
-Látom megtaláltad az új hódolód - hahotázta, mire én a torkom mélyéből egy igen erőteljes morgást hallattam. Jasper közelebb lépett és lenyugtatott.
-Sajnálom - suttogtam. Tudtam hogy ezt mire értette Demetri hisz Félix szerelmes volt belém, de én visszautasítottam.
-Nincs új hódolóm! - kiáltottam vissza, és láttam hogy Félix megkönnyebbül.
-De ez nem jelenti azt hogy megváltoztak az érzéseim - címeztem ezt Félixnek, aki csalódott képet vágott és elindult visszafelé. Lucas és Lucy követte őt, de Jane és Demetri még maradt. Hirtelen egy erős szúrás éreztem a pajzsomon, és így még most én is sebezhető voltam. Pillantásomat az új családom felé fordítottam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senkinek sincs semmi baja. Csak Jasper arca volt nyúzott, és rögtön elzártam az érzelmeimet, mire ő halkan sóhajtott fel.
-Távozzatok! - kiáltottam oda Jane-éknek. Ő durcás arcot vágott, majd biccentett- Üdvözlöm Aroéket - szóltam még utánuk.
-Én is! - kiáltotta Carlisle.
Már elindultak, de én még mindig éreztem Jane erejét, mire haragosan utána morogtam. Esmé és a többiek elindultak a házba és én velük egyetemben mozogtam, hogy még mindig pajzsom alatt tartsam őket.
Mindenki a kanapé felé vette az irányt és leült. Én is követtem őket, de túl sokáig használtam, túl nagy mennyiségben az erőm és a pajzsom visszapattant én meg a föld felé kezdtem zuhanni.Egy kar ragadott meg, felkapott, majd leültetett a kanapéra. Edward és Alice aggodalmas arcával találtam szemben magam. Választ váró tekintetük volt. Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam.
-Minden rendben, csak túl sokáig használtam a pajzsom.
Megkönnyebbülten sóhajtottak.
-Csak azt nem értem, hogy miért lettél ilyen rosszul? - kérdezte Carlisle.
-Még túl erős nekem a pajzsom, és néha fájdalmat okoz használni.
-Érezted Jane támadásait - nem kérdezte, hanem kijelentette Jasper.
Edward arca elkomorult.
-Igen - feleltem nyugodtan.
-De nem amiatt lettem rosszul.Bárki aki használni akarja a pajzsom a képességét, azt valamilyen szintem érzem. Például érzem, hogy próbálsz - fordítottam a fejem Edward felé - olvasni a gondolataimban. De én ezt nem hagyom.
Edward durcás képet vágott, mire mind elkezdtünk nevetni. Aztán eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom Arot, ha nem akarok még egy ilyen látogatást.

Újjászületés 3.f

~3.fejezet~”Ez vagyok én”

Leültem a kanapéra; az egyik oldalamon Esmé volt, a másikon Alice, akinek Jasper még mindig fogta a vállát. Carlisle és Edward velem szemben foglaltak helyet, míg Emmett és Rosalie mögöttük állt. Mikor mindenki elfoglalta a helyét Carlisle szólt hozzám.

-Szóval akkor elmeséled nekünk a történeted?-kédezte és csillogó szemmekkel várta az új információkat.Én pedig belekezdtem.

-Mint már mondtam az én nevem Vanessa Alice Brandon Volturi. A nagymamám Cynthia volt, aki Alice-s ráemeltem a tekintetem-huga volt.-Megszorította kezem és mielőtt bárki bármit is kédezhetett volna ő közbeszólt.

-Kérlek folytasd!-erre a mondatra mindenki abbahagyta a mozgolódást és Alicere kapták a tekintetük, majd rám várva a folytatást, mivel megértették, hogy jobb ha a kérdéseiket a végén teszik fel.Én pedig folytattam.

-Az anyámat Alice Anne Brandonnak hívják és nem vette fel apám nevét, ahogy én se.Van egy bátyám és egy nővérem. 1959.jún.21-én születtem és három hónapja vagyok vámpír. Aro változtatott át.

Vártam, hogy megemésszék a hallottakat. Mindenki döbbent arcot vágott, majd jöttek az első kérdések, főként Alicetől.

- A testvéreidet hogy hívják?

- A bátyám 8 évvel idősebb nálam, Jasper Evan Casen-nek hívják.- itt Alice a fejét szerelme felé kapta, majd vissza rám.- A nővérem 5 évvel idősebb nálam és Lilian Anne Casennek hívják. Ők felvették apa nevét, én nem akartam a Brandon jobban tetszett.

- És Aro változtatott át?-kérdezte döbbenten Carlisle.

- Igen.

- Éleg jó az önuralmad egy újszülötthöz képest. És te mivel...?-próbált kérdezni, de nem tudta befejezni végig. Én persze rögtön megértettem, hogy mit szeretne.

- Csakis is állatvért fogyasztok…az emberek vérétől rosszul leszek.-feletem vigyorogva.Carlisle meglepődött akárcsak a többiek.

- Rosszul leszel?-kérdezték egyszerre, mire halkan felkuncogtam.

- Igen…mikor egyszer ittam az is visszakivánkozott belőlem. Nem igazán lepődtem meg akkor, hisz már emberként se bírtam ki pedig orvosnak tanultam.

-Tényleg?-kérdezte egyszerre Esmé és Alice.

- Igen.

- Még egy orvos-kuncogott Emmett.-Ráadásul nem bírja az embervért.

- Hát igen. Ez vagyok én.

- És mégis miért jöttél ide?-kérdezte morcosan Rosalie.

- Aro küldött ide, hisz ti is vegetáriánusok vagytok, de szerintem azt nem említette, hogy ilyen nagy a család.Csak azt említette, hogy van két értékes vámpír a családban.-Erre a mondtatomra elkezdtek egy kicsit feszegeni és Edward valami morgásszerű hangot adott ki.

-Igen majdnem igaz is…-kezdte Carlisle-Edward tud a gondolatokban olvasni, Alice pedig látja a jövőt ami megtörténhet…de Jaspernek is van ereje. Képes érzékelni mások hangulatát és tudja is azokat valamilyen szinten befolyásolni.

- Húha…-mondtam és elismerésem jeléül rápillantottam az említettekre.Most már értettem, hogy Alice miért nyugodott le olyan könnyen az előbb.

- És neked van valami képességed?-kérdezte Esmé kedvesen.

- Igen van.-mondtam, mire minden szem újra rámszegeződött.

- Mondd el kérlek!- könyörgött Alice.

- Igazság szerint két képességem is van.-suttogtam és elkezdtem a földet bámulni.

-Hát ez hihetetlen!-ujjongott Carlisle.

- És mik?- fagatott tovább Alice.

- Hát… könnyebb megmutatni.

- Akkor mutasd!-kérlelt tovább Alice bociszemekkel.

-Jó-feletem és elkezdtem kisétálni a házból.-Jösztök?-kédeztem, mire Alice rögtön utánam ugrott magával húzva Jaspert is.

Kisétáltam az erdő széle felé tartva, miközben kerestem valami elhalt növényt.Majd találtam is egy kiszáradt fát a kertben és Esmé felé fordultam.

-Ez milyen fa?

-Ez valaha egy liliomfa volt.Edwardtól kaptam ajándékba egyik születésnapomra, de sajnos kipusztult.-felete szomorkás hangon.

Bólintottam, majd megindultam a fa felé. Mindenki velem együtt mozgott, kiváncsian várták mit fogok csinálni.Végül megálltam a fa előtt, behunytam a szemem, s rátettem az egyik kezem a fa tövére, a másikat a már nem dobogó szívem fölé.Erősen koncentráltam és lassan sugároztam az energiát a fába. Pattogást hallottam és éreztem, hogy lassan végezek a fával.

Halk, döbbent sóhajokat hallottam meg, amik között volt egy amelyik már inkább sírásra hasonlitott és egy amiben egy kis kuncogás volt elrejteve. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy a fa újra popázik a sok virágtól és pompás illat töltötte be a levegőt.Esmé odajött hozzám és megölelt.Igazi anyai ölelésnek éreztem.

-Köszönöm-suttogta én pedig válaszul mosolyogva bólintottam.

-És hogy is kell hívni ezt a képességet?- kérdezte csupa csodálattal az arcán Carlisle.

-Öhm…életre keltés.Bármilyen élőlényt életre tudok kelteni, kivéve az embert. -magyaráztam a képességem.- De még sokat kell tanulnom.Idáig a fákig jutottam, úgy értve,hogy azt a legnehezebb felkeltenem, és az állatokból is még csak a kisebb testűeket tudom.Például egy mókust, de a szarvast még nem tudom. Ez a fa is csak egy kisebb fa volt, azért ment ilyen könnyen.

- Értem…nagyon hasznos képesség.-lelkendezett Carlisle.-És mia másik képességed?

-Én azt hiszem, hogy tudom-felete Edward, mire mind ránéztünk.-Valamiféle pajzsod van, igaz? Nem hallom a gondolataidat, Jasper se tudja érzékelni az érzelmeidet és Alice se látta a jöveteledet.Igazam van?

-Igen. Egyfajta pajzs van körülöttem, amit ki tudok tolni és másokat alávonni, de vissza is tudom húzni…de még ez is nehezen megy. De ha akarom úgy irányitom ezt apajzsot ahogy szeretném. Például tudom hagyni, hogy Alice lássa a jövőmet, de te és Jasper ne tudjátok használni rajtam az erőtöket.

-Hát ez nagyszerű! Most már értem miért tetszettél meg ennyire Aronak! Csak azt nem értem, hogyha ilyen különleges vagy miért engedett el???-kérdezte Carlisle.

-Ez egyszerű.Nem bírom az embervért és mikor Aroék fogyasztották iszonyatosan rosszul lettem tőle, így én csak állatvért fogyasztottam, de ez meg a többieknek nem tetszett.Aro nem szólt érte, de hallottam ahogy mások panaszkodnak neki, hogy mennyire büdös szagom van.-itt elmosolyodtam a büdös szó használatára- Végül felajánlottam Aronak, hogy eljövök onnan.Ő pedig csak azzal a feltétellel egyezett bele, hogy ide fogok jönni hozzátok és csatlakozom.

De azt nem akartam emíletni nekik, hogy hamarosan úgyis el kellesz hagynom őket egy jóslat miatt.Elszomorodtam, de nem mutattam jelét. Nem akartam ezen töprengeni úgyhogy gyorsan ki is zártam a gondolatot a fejemből.

Újjászületés 2.f

~2.fejezet~Brandon

A szoba nagyon kellemes hangulatot árasztott. Kicsi fehér barokk stílusú szoba volt. Volt benne pár kanapé és egy könyvespolc teli könyvekkel. A szoba közepén volt az asztal, mögötte egy karosszék amiben Carlisle ült. Miután beléptünk a szobába, rögtön felállt, s kérdőn nézett Edwardra.
-Nem tudom- felelte. Nem tudtam, hogy mire érti és kérdőn nézetem Carlisle-ra.
-Edward, miben segíthetek?- tette fel a kérdést, hogy engem is bevonjon a beszélgetésbe.
-Én szeretnék beszélni veled.- feleltem Edward helyett.
-Rendben. Gondolom te már tudod, hogy mik vagyunk, és valószínűleg a nevünket is, de mi ezt még nem tudjuk.-mondta nyugodtan Carlisle.
-Elnézést…- kértem bocsánatot udvariatlanságomért.-…én Vanessa Volturi vagyok.- nyújtottam a kezem, mire Edward és Carlisle is értetlen arcot vágott, de egy kis ijedelmet is láttam az arcukon.-Aro küldött.
Edward felmorgott, de Carlisle továbbra is nyugodt maradt.
-Mit tehetünk érted?-kérdezte, s végül ő is kezét nyújtotta; kezet ráztam vele, majd válaszoltam.
-Ahhoz, hogy rendesen el tudjak mindent mondani, nem mehetnénk el innen?-kérdeztem, majd a félreértések elkerülése miatt folytattam.-Nem bírom túl jól az emberi vér szagát…rosszul leszek tőle.
Mindketten meglepetten néztek rám.Még az ál-lélegzetük is elakadt. Carlisle találta meg először a szavát.
-Nem bírod az emberi vért? Akkor hogyan…-akarta folytatni a kérdését, de én belefúrtam a szemeimet az övébe. Ő is megkönnyebbült, mint Edward. Újra enyém volt a szó.
-Akkor szabad elmennünk?
-Persze, máris szólok a főnővérnek, hogy hazamegyünk.Edward hazaszólsz addig, hogy vendégünk érkezett?
-Szerintem Alice már szólt nekik.
-Szerintem meg nem.-suttogtam. Rám néztek választ várva, de mivel nem folytattam elindultunk.
Útközben azon gondolkoztam, hogy nagymamám nővérét is Alicenek hívták, de még tizenéves korában elmegyógyintézetbe zárták és nem sokkal utána meghalt.Gyorsan haladtunk, én az ablakon kifele bámultam a tájat, hogy visszatudjak majd találni, hisz a csomagjaimat a város határában az erdőben hagytam. Eszembe jutott az Aronak tett ígértem, hogy miután megtaláltam őket felhívom majd őt. Beszélek vele ha már mindent tisztáztunk. Kicsit izgultam hisz most fogok találkozni a többiekkel és lehet, hogy nem fogok tetszeni nekik, végül megálltunk a ház előtt.
Gyönyörű volt, 3 emeletes, rendes falak helyett néhol üvegfalak voltak. de láttam, hogy szélüknél ott van megkötve a sötétítő is . Egész mélyen voltunk az erdőben, minden honnan fák vették körül a házat.
Carlisle már az ajtóban állt rám várva, Edward pedig mögöttem állt. Utána mentem, mire ő benyitott, s én mögötte léptem be egy hatalmas világos nappaliba érkezve. Hárman ültek egy kanapén, a két fiú a foci meccset nézete a tv-ben, a lány pedig rajtuk kuncogott. Egy nő sietett le az emeletről és Carlisle ölelésébe bújt. Mögötte egy hosszú szőke hajú modell szépség jött le. Végigmért, majd leült a kanapé-hármas mellé, akik hirtelen megfordultak felém.
Mindenki engem nézett, még a gyönyörű barna hajú hölgy is, aki immár felém fordult Carlisle ölelésében. De én nem figyeltem rájuk, a szemem egy személyen ragadt meg. A kis koboldszerű, fekete hajú lányt figyeltem. És hirtelen beugrott honnan volt annyira ismerős. A szívem ha tudott volna most biztos, hogy kihagyott volna két ütemet és ha tudtam volna sírni a könnyeim most halkan potyogtak volna; de helyette csak a szemem szúrt egy kicsit. Ő is engem nézett és biztos voltam benne, hogy nagyon meglepődött. Egy pillanatra elgonolkodott, majd egyre több örömöt láttam a szemében. Megfogta egyik fiú kezét, magához húzta.Figyeltem, hogy mosolyog a fiúra és az egyre jobb kedvre derült ettől. A szőke dühösen fújt egyet vagy inkább morgott egyet, mire a nagydarab fickó átölelte. Legalább már tudtam ki kinek a párja, és kíváncsian vártam mikor jön egy lány és bújik Edward ölelésébe, de ez nem történt meg.
Ekkor Carlisle öleléséből a nő odajött hozzám és bemutatkozott.
-Szia, én Esmé vagyok.Carlisle felesége és mindenki más pótanyja. Gyere beljebb!-invitált be a küszöbről a házba. Mikor odaértem a kanapékon ülőkhöz Esmé karon ragadott és mindenkit bemutatott.
-Ők Rosalie és Emmett- mutatott a szőkére és a nagydarabra, mire Rosalie közelebb húzta magához Emmettet.-Ők pedig Alice és Jasper- fordult tovább és én újra Alicere bámultam. Talán sokáig tehettem ezt, mikor köhintést hallottam és Jasper szólt hozzám.
-És téged hogy hívnak?
-Vanessa Volturi- felelte helyettem Edward.
-Volturi?-csodálkozott Esmé.
-Igen… de nem ez a teljes nevem- suttogtam a földet bámulva, majd hangosabban folytattam.- A teljes nevem: Vanessa Alice Brandon Volturi.
A szobában vágni lehetett volna a csöndet. Mindenki értetlenül meredt rám, és néha Alicere ugrott a szemük. Carlisle találta meg először a szavát, miközben Alice lassan elkezdett felém sétálni.
-Azt mondod, hogy Alice Brandon?- kérdezte Carlisle nevem egy részletét.
-Igen, a nagymamán Cynthia adta ezt a második nevet nekem.
Nem tudom hogy mit hallottak a végéből, mert Alice rám ugrott és szoros ölelésébe zárt. Először meghökkentem, sejtettem, hogy Alice rájöhetett, hogy kis is vagyok hisz Cynthia nagyi kiköpött mása vagyok. Éreztem, hogy Alice meg-megremeg a karjaim közt, mire Jasper odajött és megfogta az én vállam és az Alicet is. Érztem ugyan, hogy valami erőt próbál használni rajtam de én nem hagytam, viszont Alice lassan megnyugodott. Jasper kérdőn nézett rám, majd lassan lecsillapítottam magam, és eltoltam egy kicsit magamtól Alicet.
A többiek arcán megdöbbenés ült ki és kíváncsiság csillant a szemükben. Esmé a fejével a kanapé felé bökött, s tudtam, hogy most jön a magyarázataim ideje.

Újjászületés 1.f

~1.fejezet~


Megérkezés

Végre megérkeztem Seattle-be.Innen még vár rám a kutakodás az új családom után, akik még nem is tudják, hogy jövök.
Miután sikeresen visszakaptam a bőröndömet, fogtam egy taxit és elvitettem magam egy félreesőbb helyre.Az erdő szélén voltam és mikor megbizonyosodtam róla, hogy senki nincs a közelben, felkaptam a cuccaimat a hátam mögé a kezemben és elindultam megkeresni az új családom. Aro még otthon mutatott nekem egy illat mintát és azt is megmondta, hogy merrefelé keressem őket először. Tudomásom szerint legutóbb egy Forks nevű kisvárosban voltak. Ha onnan azóta tovább is álltak az ottani erősebb illatuk miatt könnyebben meg tudom találni őket.

Végül elértem Forks határába. Ott megcsapott egy fenséges illat mikor lassabban haladtam az út felé. Láttam egy ezüst Volvot elillanni,de nem figyeltem különösebben rá. Az illatot követtem, aminek orgona, méz,levendula és napfény illata volt. Követtem azt hisz ember vére még sosem csábított ennyire. De volt valami ismerős is benne. Még lassabban haladtam, már emberi tempóban, hisz közben beértem a városba. Hirtelen hangos szirénázás csapta meg a fülemet és arra fordultam amerről jött a hang. Nem kellett sokáig mennem míg nem találtam egy autó balesetet. Odasiettem hátha tudok valamit segíteni, hisz már emberként is orvosnak tanultam...és vámpírrá válásom óta is sokat olvasok még olyan könyveket amik ezzel a témával foglalkoznak.

Mire odaértem akkor jöttem csak rá hogy ez rossz ötlet volt a részemről. Az egyik sofőr súlyosabban megsérült és vérzett. A bűz iszonyatos intenzitással csapta meg az orromat és rosszul lettem tőle. Épp eltolták mellettem a kocsi sofőrjét és ha lehet akkor még jobban rosszul lettem és még sápadtabb lettem. Az egyik mentős észrevette rosszullétem és megszólított:

-Jól vagy?-kérdezte, majd még válaszolni se tudtam, de jelezte, hogy szálljak be a kocsiba. Muszáj voltam beszállni, mert sejtettem, hogy addig úgyse hagyna békén. Beértünk a kórházba és mentős rögtön szólt az egyik nővérnek:

-Hé,Ann, nézd már meg szegény lányt!Eléggé rosszul fest, talán szólhatnál a szüleinek!-mondta egy kisebb mosolyt megeresztve, mire az említett visszamosolygott, s közelebb jött hozzám.

-Szia! Ann vagyok.Téged hogy hívnak?

-Öhm...Vanessa, de mindenki csak Nessie-nek hív.

-Oké,Nessie, megtudnád adni a szüleid számát, hogy szóljak nekik?Hozok neked egy kis vizet, aztán szólok egy orvosnak, utána majd felhívom őket!

Nem igazán tudtam, hogy mit feleljek hisz a szüleimet 3 hónapja,átváltozásom óta nem láttam.Egy század másodpercre elszomorodtam, majd kitaláltam valamit:

-A szüleim Olaszországban nyaralnak.Én addig egyedül lakom. De nem szeretném őket felhívni, nem akarom, hogy feleslegesen hazajöjjenek, hisz semmi bajom- mosolyogtam rá.

-Rendben, de azért szólok egy orvosnak, hogy vizsgáljon meg. Addig sehova sem engedlek.Megegyeztünk?-kérdezte egy kis játékos hangnemmel a hangjában.

-Meg-vágtam rá.

-Jó, akkor máris szólok valakinek...de előtte tessék itt a vized!-nyomott a kezembe egy pohár vizet.

-Köszönöm.

Rám mosolygott válaszaként és kiment a szobából. Csak pár perce vártam ott, mikor megint felfigyeltem arra a mennyei illatra.Aztán az orvosom lépett be az ajtón...egy pillanatra még a lélegzetem is elakadt.Gyönyörű bronz barna haja volt, és aranybarna szemei, melyek kicsit már átütöttek a feketébe, és hófehér bőre, mint nekem.

Végignézett rajtam és döbbenet suhant át az arcán, majd közelebb lépett.

-Helló! Az én nevem Edward Cullen-mutatkozott be, nekem pedig leesett az állam. Cullen! Azt mondta Cullen-nek hívják! Lehetséges, hogy ismeri Aro barátját, Carlisle-t?

Ő is meglátta meglepettségem és rá is kérdezett.

-Valami baj van? Talán rosszul lettél?-somolygott rám.

-Nem...öhm ...esetleg...nem lehet...- makogtam össze-vissza.-Nem ismered véletlenül Carlisle Cullen-t?

-De, persze, ő az apám.-féloldalasan elmosolyodott, de egy kis meglepettség tűnt fel a szemében.Én is meglepett voltam. A kis incidensemnek hála megtaláltam a fiát.-Miért?-kérdezte Edward.

-Szeretnék vele beszélni valami nagyon fontosról! -feleltem határozottan.

-Rendben.Elkísérhetlek az irodájába, ha akarod.-bólintottam, mire folytatta.- Tartsd majd vissza a levegőt!- szólt rám szigorúan.Ismét bólintottam és elindultunk.

Legalább tudja, hogy én is olyan vagyok mint ő, bár nem hiszem ne ismert volna fel, hisz a hófehér bőröm. és az egyre sötétülő szemem elég feltűnő bizonyíték volt.

Szorosan mentem mögötte, tanácsát megfogadva, hisz egy nagyobb kórtermen keresztül mentünk, ahol elég sok vér volt látható.Próbáltunk emberi tempónál kicsit gyorsabban átsétálni a kórtermen. Láttam, hogy ő se nagyon lélegzik; nem tudtam, hogy mióta állatvér-fogyasztó ő is, de sejtettem, hogy nálam biztos régebb óta. A teremből egy kisebb folyosóra értünk, azon végighaladtunk,majd majdnem az utolsó ajtó előtt megálltunk, amire ki volt írva, hogy:

Dr.Carlisle Cullen

Dr.Edward Cullen

Az ajtó előtt már éreztem azt az illatot amit még Arot mutatott nekem.Edward kitárta előttem az ajtót és én beléptem a világos szobába, ahol az asztal mögött ott ült Carlisle, akit az Aronál látott képek alapján rögtön megismertem.

Újjászületés Prológus

~Prológus~

Már 3 hónapja, hogy vámpír lettem. Aro változtatott át azután nem sokkal, hogy Lucy közölte vele:,,Még értékes lehet vámpírként˝.

Lucy tehetsége, hogy meg tudja állapítani ki milyen fontos lehet a jövő szempontjából. Így hát mikor Heidi és Lucy az én falumba jöttek egy kis 'ennivalóért' kiszúrtak engem és elvittek Aroékhoz. Caisus nem örült neki, hogy Aro változtat át, viszont Arot nem lehetett eltéríteni a tervétől.

Féltem, de tudtam bízni bennük, így velük maradhattam, és egész jól viseltem az ottani helyzetemet...egészen mostanáig.
Most éppen a repülőn ülök, ami elvisz engem Seattle-be. Mehetném az utam első felét akár úszva is, de így kényelmesebb...az alvást is egész könnyű tettetni. Bár mi sosem alszunk egy kis pihenés néha jól esik, különösen nekem.
Indulásom egész érdekesre sikeredett, hisz nem gondoltam volna, hogy a 3 Volturi-fő kikísér engem a reptérre. Arot testvéremként szerettem, akárcsak Marcust,de végül már Caisus-al se volt semmi bajom.Lucy ha tudott volna biztos, hogy sírt volna értem, sokszor kélelt, hogy maradjak.De nekem muszáj volt mennem...
Épp mikor arra gondoltam, hogy Jane-nek nem is fogok hiányozni, megszólalt a rádió, s közölték, hogy lassan landolunk.

Hello Mindenkinek!!!
Én és Lini szerkesztjük ezt a blogot. A saját szereplős Twilight történetet(k) fogok majd irni.Egyelőre még nincs egy fejezetem se viszont igyekszem. Sok más ilyennel foglalkozó honlapon voltam már és én is kedvet kaptam hozzá. Próbálok minnél sajátosabb történetet irni, de lehet hogy majd véltek hasonloságokat más történetekkel is.Ezt előre sajnálom!
Frissekre majd még nem tom hogy lesz időm próbálok majd minnél sűrűbben irni!:D
Pux