Újjászületés 3.f

~3.fejezet~”Ez vagyok én”

Leültem a kanapéra; az egyik oldalamon Esmé volt, a másikon Alice, akinek Jasper még mindig fogta a vállát. Carlisle és Edward velem szemben foglaltak helyet, míg Emmett és Rosalie mögöttük állt. Mikor mindenki elfoglalta a helyét Carlisle szólt hozzám.

-Szóval akkor elmeséled nekünk a történeted?-kédezte és csillogó szemmekkel várta az új információkat.Én pedig belekezdtem.

-Mint már mondtam az én nevem Vanessa Alice Brandon Volturi. A nagymamám Cynthia volt, aki Alice-s ráemeltem a tekintetem-huga volt.-Megszorította kezem és mielőtt bárki bármit is kédezhetett volna ő közbeszólt.

-Kérlek folytasd!-erre a mondatra mindenki abbahagyta a mozgolódást és Alicere kapták a tekintetük, majd rám várva a folytatást, mivel megértették, hogy jobb ha a kérdéseiket a végén teszik fel.Én pedig folytattam.

-Az anyámat Alice Anne Brandonnak hívják és nem vette fel apám nevét, ahogy én se.Van egy bátyám és egy nővérem. 1959.jún.21-én születtem és három hónapja vagyok vámpír. Aro változtatott át.

Vártam, hogy megemésszék a hallottakat. Mindenki döbbent arcot vágott, majd jöttek az első kérdések, főként Alicetől.

- A testvéreidet hogy hívják?

- A bátyám 8 évvel idősebb nálam, Jasper Evan Casen-nek hívják.- itt Alice a fejét szerelme felé kapta, majd vissza rám.- A nővérem 5 évvel idősebb nálam és Lilian Anne Casennek hívják. Ők felvették apa nevét, én nem akartam a Brandon jobban tetszett.

- És Aro változtatott át?-kérdezte döbbenten Carlisle.

- Igen.

- Éleg jó az önuralmad egy újszülötthöz képest. És te mivel...?-próbált kérdezni, de nem tudta befejezni végig. Én persze rögtön megértettem, hogy mit szeretne.

- Csakis is állatvért fogyasztok…az emberek vérétől rosszul leszek.-feletem vigyorogva.Carlisle meglepődött akárcsak a többiek.

- Rosszul leszel?-kérdezték egyszerre, mire halkan felkuncogtam.

- Igen…mikor egyszer ittam az is visszakivánkozott belőlem. Nem igazán lepődtem meg akkor, hisz már emberként se bírtam ki pedig orvosnak tanultam.

-Tényleg?-kérdezte egyszerre Esmé és Alice.

- Igen.

- Még egy orvos-kuncogott Emmett.-Ráadásul nem bírja az embervért.

- Hát igen. Ez vagyok én.

- És mégis miért jöttél ide?-kérdezte morcosan Rosalie.

- Aro küldött ide, hisz ti is vegetáriánusok vagytok, de szerintem azt nem említette, hogy ilyen nagy a család.Csak azt említette, hogy van két értékes vámpír a családban.-Erre a mondtatomra elkezdtek egy kicsit feszegeni és Edward valami morgásszerű hangot adott ki.

-Igen majdnem igaz is…-kezdte Carlisle-Edward tud a gondolatokban olvasni, Alice pedig látja a jövőt ami megtörténhet…de Jaspernek is van ereje. Képes érzékelni mások hangulatát és tudja is azokat valamilyen szinten befolyásolni.

- Húha…-mondtam és elismerésem jeléül rápillantottam az említettekre.Most már értettem, hogy Alice miért nyugodott le olyan könnyen az előbb.

- És neked van valami képességed?-kérdezte Esmé kedvesen.

- Igen van.-mondtam, mire minden szem újra rámszegeződött.

- Mondd el kérlek!- könyörgött Alice.

- Igazság szerint két képességem is van.-suttogtam és elkezdtem a földet bámulni.

-Hát ez hihetetlen!-ujjongott Carlisle.

- És mik?- fagatott tovább Alice.

- Hát… könnyebb megmutatni.

- Akkor mutasd!-kérlelt tovább Alice bociszemekkel.

-Jó-feletem és elkezdtem kisétálni a házból.-Jösztök?-kédeztem, mire Alice rögtön utánam ugrott magával húzva Jaspert is.

Kisétáltam az erdő széle felé tartva, miközben kerestem valami elhalt növényt.Majd találtam is egy kiszáradt fát a kertben és Esmé felé fordultam.

-Ez milyen fa?

-Ez valaha egy liliomfa volt.Edwardtól kaptam ajándékba egyik születésnapomra, de sajnos kipusztult.-felete szomorkás hangon.

Bólintottam, majd megindultam a fa felé. Mindenki velem együtt mozgott, kiváncsian várták mit fogok csinálni.Végül megálltam a fa előtt, behunytam a szemem, s rátettem az egyik kezem a fa tövére, a másikat a már nem dobogó szívem fölé.Erősen koncentráltam és lassan sugároztam az energiát a fába. Pattogást hallottam és éreztem, hogy lassan végezek a fával.

Halk, döbbent sóhajokat hallottam meg, amik között volt egy amelyik már inkább sírásra hasonlitott és egy amiben egy kis kuncogás volt elrejteve. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy a fa újra popázik a sok virágtól és pompás illat töltötte be a levegőt.Esmé odajött hozzám és megölelt.Igazi anyai ölelésnek éreztem.

-Köszönöm-suttogta én pedig válaszul mosolyogva bólintottam.

-És hogy is kell hívni ezt a képességet?- kérdezte csupa csodálattal az arcán Carlisle.

-Öhm…életre keltés.Bármilyen élőlényt életre tudok kelteni, kivéve az embert. -magyaráztam a képességem.- De még sokat kell tanulnom.Idáig a fákig jutottam, úgy értve,hogy azt a legnehezebb felkeltenem, és az állatokból is még csak a kisebb testűeket tudom.Például egy mókust, de a szarvast még nem tudom. Ez a fa is csak egy kisebb fa volt, azért ment ilyen könnyen.

- Értem…nagyon hasznos képesség.-lelkendezett Carlisle.-És mia másik képességed?

-Én azt hiszem, hogy tudom-felete Edward, mire mind ránéztünk.-Valamiféle pajzsod van, igaz? Nem hallom a gondolataidat, Jasper se tudja érzékelni az érzelmeidet és Alice se látta a jöveteledet.Igazam van?

-Igen. Egyfajta pajzs van körülöttem, amit ki tudok tolni és másokat alávonni, de vissza is tudom húzni…de még ez is nehezen megy. De ha akarom úgy irányitom ezt apajzsot ahogy szeretném. Például tudom hagyni, hogy Alice lássa a jövőmet, de te és Jasper ne tudjátok használni rajtam az erőtöket.

-Hát ez nagyszerű! Most már értem miért tetszettél meg ennyire Aronak! Csak azt nem értem, hogyha ilyen különleges vagy miért engedett el???-kérdezte Carlisle.

-Ez egyszerű.Nem bírom az embervért és mikor Aroék fogyasztották iszonyatosan rosszul lettem tőle, így én csak állatvért fogyasztottam, de ez meg a többieknek nem tetszett.Aro nem szólt érte, de hallottam ahogy mások panaszkodnak neki, hogy mennyire büdös szagom van.-itt elmosolyodtam a büdös szó használatára- Végül felajánlottam Aronak, hogy eljövök onnan.Ő pedig csak azzal a feltétellel egyezett bele, hogy ide fogok jönni hozzátok és csatlakozom.

De azt nem akartam emíletni nekik, hogy hamarosan úgyis el kellesz hagynom őket egy jóslat miatt.Elszomorodtam, de nem mutattam jelét. Nem akartam ezen töprengeni úgyhogy gyorsan ki is zártam a gondolatot a fejemből.