~11.fejezet~ 2/2

Majd mindenki helyet foglalt. Nekem Edward mellett maradt hely. Gondolataimba merültem és csak néha figyeltem miről is beszélnek a többiek. Egy dolog volt amit tisztán megértettem; az pedig az volt, hogy a Denalik hamarosan hazamennek.
Újra 'pihenésre adtam a fejemet, miközben gondolataim Edward köröl forogtak leginkább és egy dallam kezdett a fejemben összeállni. Fejemet egyre többször fodítottam a hegedűm felé.
Már vagy tizedjére csináltam ezt a műveletem mikor Alice odajött hozzám.
-Menj és játszd el! Mindenki tetszeni fog...-suttogta mosolyogva.
Nem volt kedvem ellenkezni vele és nem is akartam. Gyorsan pattantam fel és szaladtam hangszeremhez., majd ismételten felvettem az alapállást.
Teljes testemmel Ed felé fordultak, erre Alice és Jasper alig hallhatóan felkuncogtak.
És már kezdtem is...A hangok szinte életre keltek. Végig szemkontaktust tartottam a fiúval, akit szeretek.
Igen szeretem! És pontosan ezt próbálom a dallamon keresztül bevallani neki...Jó lehet, hogy ez egy kicsit nyálasan hangzik, de nekem nagyon tetszik ez a fajta érzelem-kinyilvánítás.
Szemem sarkából láttam, hogy családom közte és köztem járatja a aszemét. Edward arcán láttam valaamit felcsillani...pont a darab végére.
A családom persze tapsolni kezdett,  miközben Alice és Rose- főként- Edward felé fordultak és velem együtt várták a reakcióját.
Végül is Edward felállt és elindult felém...viszont én kicsit kínosan éreztem magam bármi is fog történni, hisz itt az egséz családom. Jelentőségteljes pillantást vetettem Rose felé, aki rögtön megértette szándékom és és 'üzenetemet' továbbította Alicenek, miszerint talán távozniuk kéne.
Edward elém ért, s míg a két család kisomfordált a lakásból, addig Ed kivettem a kezeim közül a hegedűmet és zongora tetejére helyezte.
S mikor visszafordult hozzám nem szólt semmitcsak egyik kezét az arcomon símitotta végig, a másikat pedig szorosan a derekam köré fonta, legnagyobb örömöre.
-Tetszett?- kérdeztem rekedten, de mégis kicsendült belőle öszinte kiváncsiságom és a szerelmem.
-Nagyon - válaszolta ugyanolyan hangon mint, ahogy én szóltam az előbb hozzá. Szemeiben vágyakozás tüze csillant meg és közben szemei időnként lepillantottak az ajkamra.
-Az jó - feleltem kábán, szemeit látva. Volt egy olyasn érzésem, hogy az én szemeim is valahogy így nézhetnek ki most.
Egy pillanatra rápillantottam én is az ajlára mint egy jelként.
A következő pillanatban pedig ajka lassan közelíteni kezdett az enyém felé...

~11.fejezet~ 1/2

A hegedű szerelmes szava

Bambán álltam Edward előtt kezemben a hegedűmmel.Mögöttem állt az egész családom a Denalikkal együtt.

-Te...azt...akarod...?-makogtam.

-Igen, hogy játsz! Én pedig kísérlek!- mondta nekem féloldalas mosoly kíséretében.

-De én nem tudok!-próbáltam makacsoskodni.

-De tudsz!

-De NEM!!!-mondtam egy kicsit hangosabban a kelletténél.

-Kérlek!-nézett egyenesen a szemembe, én pedig újra elbambultam.

Megakartam szólalni hogy:

            'Rendben van, de én szóltam!'

,de Alice megelőzött.

-Játszik!- csilingelte,-És nem mutatom meg!- forsult Ed felé és figyelmeztetően szegezte rá az ujját.

-Rendben....Akkor kezdhetjük?- kérdezte felém fordulva.

Lassan bólintottam, mire még jobban elmosolyodott. Majd közelebb léptem hozzá, hogy én is lássam a darabot.

Kikerekedett egy csöppet a szemem, amikor megláttam  mit akar játszani.

Vivaldi – Tavasz t. 1.: Allegro ( itt meghallgathatod: http://www.youtube.com/watch?v=eUUiSXmcreE )

Ez  a kedvenc darabom! Meglepptségemet egy újabb mosollyal jutalmazta.

Felvettem az alapállást, mire ő a kezeit a zongora billentyűi felé emelte és elkezdtük...

Gyönyörű volt. Először mereven álltam, majd teljesen egymáshoz passzóló játékunkat hallva, egyre jobban élveztem az egészet. Szemeimet becsuktam és teljesen átadtam magam a dallam várázsának Éreztem, hogy arcomra fokozatosan mosoly ül ki.

A hangok egymást követték és mindegyik felért számomra egy-egy csodával. Éreztem, hogy családom tagjai végig ngem és Edwardot figyelik és arcuk mosolyog.

Lassan. legnagyobb sajnálatomra, elérkeztünk a darab végéhez. Mikor elhangzott az utolsó hang a szobára  csend telepedett kb. 10 mp erejéig, majd elsőként Alice szökkent fel és kezdett el tapsikolni...végül mindenki más is.

Anya odajött hozzám és adott két puszit az arcomra, ekkor nyitottam ki  szemem és láttam meg mindenki arcán a boldogságot és az elismerést.

-Még egyszer!- csilingelte nővérem. Én meg az ámulattól nem tudtam megszólalni és ezt Emmett ki is használta.

-Hagyd már! AZ ámulattól meg se tud szólalni! De mitől vagy kitől ámult el így?- kérdezte hahotázva, mire Alicetől és Rosetól is bezsbelt egy nyakast.

-Emmett!- morgott rá Edward is.

-Jól van na! Kérdezni se szabad?

-De szabad- vágtam rá- Ez nagyszerű érzés volt és úgy éreztem mintha lebegnék!

-Nocsak! Így elbűvöltek?

-Igen, teljes mértékben!- feleltem kétes értelemben, mire Em csak egy kaján vigyort villantott. De nem bántam, miközben a két család kiváncsian figyelte kisebb szócsatánkat.

Hát igen...hoztam nektek egy fél fejit....több int a semmi :)

Holnap hozom ha minden jól sikerül a másik felét!

Tudom hogy nagyon sokat kellett rá várni...én bizti nem bírtam volna ki...:S

Külön köszönöm:

Vius

Bella-Marie

és akinek köszönhetően felraktam ezt a fél fejit még ma    Orsicy   XD

Remélem örültök ennek kis picikének is...:)