- Ez hihetetlen – suttogtam.
St. Peter már elment, de mi még mindig ott voltunk, nem siettünk haza, hiszen még nem is hívtak, hogy Edward hazament volna.
- Végül is nem annyira szörnyű – mosolyodott el halványan Ness. – Lehetne rosszabb is…
- Még lehet. Hisz Peter nem adott konkrét választ.
- Lehet azért, mert még nem született döntés ez ügyben… Őszintén, kicsit furcsa lesz újra embernek lenni.
- Gondolom, mivel te már régebb óta vagy vámpír, így jó lesz egy kicsit újra élned.
- Igen – felelte, majd elnevette magát. – Tudod, így idősebb leszek Edwardnál.
- Azért őt nem fogod leelőzni – vigyorogtam rá. – Hisz Edward már több, mint száz éves.
- Tudod te, hogy értettem.
- Ness!
- Igen?
- Ma, amit Jazz bácsi mondott, hogy Edward… Hogy ő sose lett volna képes átváltoztatni…
- Tudom, de ettől nem tartok. Lesz, ami lesz!
- Igen, de ha így lenne, rám számíthatsz!
- Igen, tudom. Hisz valamilyen szinten ikertestvérek vagyunk.
Mosolyogva öleltem magamhoz. Ő épp gondolatban elevenített fel az együtt töltött időnket.
-Tudod, hiányozni fog ez.
-Nekem is.
Szipogni kezdtem, mire Ness csilingelően felkacagott.
-Jajj, te lány! Nem meghalni fogok. Ott fogok veletek tovább élni!
-Tudom, de olyan rossz. Hisz az én hibám!
-Tessék?!
-Végül is én szóltam el magam, evvel elindítva a lavinát.
-Nem hinném… Előbb-utóbb már úgyis vallottam volna. Nem tudtam volna végignézni, mit művel magával Edward.
Mint egy végszóra, csörögni kezdett a telefonom. Szipogva kaptam elő.
- Merre vagy? – meglepetésemre Edward volt.
Nessie is meg volt lepődve, de folytatásra ösztökélt.
- Miért? Hazaértél már?
Feltűnhetett neki hangom, mert: - Mi az? Valami baj történt? – lett rögtön aggódó a hangja. A háttérben is azonnal megindult Anya és Apa zúgolódása.
- Nem, semmi. Ezek szerint hazamentél… Mindjárt indulunk – mondtam, s le is tettem a telefont.
- Mehetünk? Készen állsz? – néztem Nessre.
- Már rég készen állok. Csupán Edward haragjától félek…
- Ugyan, nem fog haragudni rám – bíztatva megöleltem.
- Nem… Nem is fogja elhinni.
- Akkor majd bebizonyítjuk!
- Lesz, ami lesz! Induljunk!
Motorra szállva, azonnal robogtunk haza. Most én vezettem, hagytam Nessie-t gondolkodni. Biztos nehéz most neki.
Valahogy most a hazaút sokkal rövidebbnek tűnt. A ház előtt Jack várt ránk, vagyis rám. Mikor elmentünk, nem igen magyarázkodtam. De ha ennyiből nem jött rá a dolgok állására, akkor nem vagyunk egymásba szerelmesek.
Azonban amint levettem a sisakom, rögtön előttem termett és egy forró csókkal üdvözölt. Belemosolyogtam csókunkba, de ugyanolyan szenvedélyesen viszonoztam.
Nessie is boldogan kacagott fel, majd mikor befejeztük, nyakunkba ugorva gratulált nekünk.
-Olyan jó! Végre! Eddig az én hibámból nem tudtatok összejönni! Úgy örülök nektek!
Jack meg volt szeppenve, de mosolyogva ölelte húgomat, vagy nővéremet. Nem is tudom pontosan. Inkább talán nővérem, hisz már hamarabb is élt, mint én.
Végül Jackkel és Nessie-vel egymásba karolva mentünk be.
Mindenki a nappaliban gyűlt össze. Edward középen, a kanapén ült. Mellette két oldalt Esmé és alice. Jasper mögöttük. Anya a fotelben ült, Apa pedig fel-alá járkált. Carlisle csendben várakozott.
Jöttünkre mindenki felkapta a fejét. Apa eléggé ellenszenvesen szemlélte szerelmem. Anya, Jazz és a többiek is csak mosolyogtak rajta.
Nessie csilingelően felkacagott, evvel felhívva magára a figyelmet.
- Bocsánat – lihegte két nevetés között. – Csak Emmett… - még mindig kacagott, de Apám, neve említésére megtorpant, és Nessie-re meredt.
- Honnan tudod a nevemet?
- Ezt már én is kérdeztem… - hebegte Esmé.
Mindenki kíváncsian fordult felé. Én elengedtem Szerelmem kezét, és helyette Ness kezét fogtam meg bíztatóan.
Barátnőm, Nővérem szelíden rám mosolygott, majd egy nagy sóhaj után belekezdett.
Sziasztok!
Hát csak felkerült ez a fejezet is! :) Mostmár csak ebből a részből csak az epilógus van hátra ! :)
Hát csak felkerült ez a fejezet is! :) Mostmár csak ebből a részből csak az epilógus van hátra ! :)