- Egyelőre nem fontos, Esme – szelíden mosolygott rá.
- Honnan tudod a nevem? – lepődött meg Nagyi.
- Mindenkit ismerek.
- Ne menjünk vissza a nappaliba? – ajánlotta Nagyapa.
- Mehetünk – feleltem és Nessie-t magammal húztam. Amint megérintettem, gondolatai ellepték az elmém.
Úgy tűnik, érintés útján tudunk egymás között beszélni – szólítottam meg.
Igen. Amúgy mikor az a dolog történt velünk… - gondolatai visszaidézték különszakadásunkat. – Találkoztam St. Peterrel. Azt üzeni, hogy Neah Bay-en akar velünk találkozni.
Miért épp ott? – néztem rá csodálkozva. – És mit akar?
Nem tudom… - majd elengedte a kezem.
A nappaliban az erkélyajtó elé állt, s a kinti tájat kémlelte.
Nem értem már én sem, mi történik.
A többiek mögöttünk mocorogtak. Kíváncsiak…
- Lorena! – szólított meg Jack. Most, saját szememmel nézve, sokkal jobban nézett ki. Sokkal jobban „ragyogott”. Valószínűleg eddig Nessie elnyomta a „látásomat”.
- Igen? – mosolyogtam rá bűbájosan, amire egy szívdöglesztő mosoly volt a válasz.
- Min kezdtél el Edwarddal veszekedni?
A kérdésre Nessie megremegett.
- Edward el akarta mondani Bellának a titkunkat, hogy feleségül kérhesse – morogtam.
- Óóó… Akkor most elég nehéz lehet Edwardnak.
- Igen – sóhajtottam. – De nem csak neki.
- Alice, látsz valamit? – kérdezte Anyu.
- Egy darabig láttam, de utána minden eltűnt – sóhajtotta bosszúsan, majd rám pillantott.
- Mi van? Én ilyet nem tudok.
- Tudom… Bella tényleg…? – nézett rám szomorúan.
- Igen. Szereti Edwardot, de ők nem egymásnak valók.
Jasper lépett be a szobába.
- Na? – kérdezte Apa. Ezek szerint Jazz bácsi Edwardék után ment.
- Hát, Edward először meg akarta nyúzni Jacobot, de valamilyen szinten lenyugodott. Végül is megértette a dolgot, meg azt mondta, hogy Bellával úgysem lehetett volna együtt örökre. Nem lett volna soha képes átváltoztatni.
Nessie halkan – mintha csalódottan? – felnevetett volna. Egy pillanatra mindenki rá kapta a tekintetét, de aztán már Jaspertől várták a folytatást.
- Nos, Edward most kicsit egyedül akar lenni, aztán majd meglátjuk – fejezte be, majd kíváncsian pillantott Nessre. Ő lemondóan felsóhajtott.
- Én csak akkor beszélek, ha itt lesz. – Miért tűnt úgy, hogy csak húzni akarja az időt?
- Rendben! – bólintott rá Nagyapa.
- Lory! – szólított meg, s nyújtotta felém a karját, amit azonnal meg is fogtam.
Szerinted el tudnánk most menni Neah Bay-re?
Bólintottam.
- Egy kis elintéznivalónk van! Majd hívjatok, ha Edward hazaért! – intéztem a szavaimat a családnak.
Nesst magam után húztam, majd egy pillanatra megtorpantam Jack előtt.
Előre megyek! – szólt Ness és már a garázsban is volt, és a motorral állt ki.
Nem sokat vacilláltam, gyors csókot nyomtam Jack ajkaira, amik szuperpuhák voltak, és ár iszkoltam is Ness után. A motorra, mögé pattanva száguldottunk Neah Bay felé.
Hamar odaértünk. A nap már elkezdett lenyugodni.
Miután Ness leállította a motort, a felé a fa felé ment, ahol egyszer elaludt. Akkor hívta őt magához St. Peter és tudatta vele, hogy én is létezem.
A fához érve végigsimított rajta, s várt. Mellé léptem, és…
St. Peter ott állt előttünk. De most nem „odafent” voltunk. Itt, „lent” maradtunk, ő jött le hozzánk.
- Lányok – biccentett. – Örülök, hogy eljöttetek.
- Igen, végül is kíváncsiak vagyunk, mi ez az egész. Nem igaz, Ness? – Most először mondtam ki hangosan a nevét.
Kimérten bólintott.
Tudtam! Ő tud valamit!
- Igen, Lorena Cullen. Vanessa valóban sejt valamit.
- És mit?
- Vanessa?
- Igen, van sejtésem. Végül is nagyjából megszegtem a szerződést.
- Tessék?! Én úgy tudtam, hogy az abból áll, hogy nem mondhatod el, hogy te vagy te! Az már mellékes, hogy ha maguktól jönnek rá!
- És szerinted mi történik most pontosan?! – rivall rám. – Elszóltuk magunk Nessie, azaz az én létezésemről, pont az előtt, hogy kettéváltunk. Amiről megjegyzem, Peter szólhatott volna előre! De! Lorena… Emlékszel, megígértem mondenkinek, hogy mindent elmondunk, ebből az következik, hogy…
- Hogy nyíltan nem is mondtad el még, ki vagy, de mivel nem tehetsz másként… - folytattam.
- Most itt vagyunk – fejezte be Peter.
Míg én dermedten álltam, addig Ness nyugodtan bólintott.
Csönd állt be. Vártam, vártuk az ítéletet.
- Mi lesz most? – kérdeztem sírós hangon. Féltem…
- Vanessa ember lesz – jelentett ki Peter.
Hitetlenkedve kaptuk rá a tekintetünket Nessie-vel.
- Mi…?
- Amint kimondtad egykori neved, emberré válsz, és Jacob Black testvére leszel!
- Tessék?!?!?!
Pár szót szeretnék szólni...:)
Tudom, hogy egy időt kihagytam, igyekszem pótolni!!!
Igazság szerint már a következő fejezt is készen áll! Csakhogy...! x)
Úgy gondoltam, most kérnék egy kis komi-rekor kíséreletet...
Legjobb tudomásom szerint 53 rendszeres olvasója van az oldalnak, így Líviámmal arra gondoltunk...
25 KOMMENT
után jön a kövi! :)
Remélem sikerülni fog!
És remélem tetszett a fejezet! :)
<3 <3 <3
