Összezavarodva néztem az előttem álló két alakra. Már semmit sem értettem. Ezzel nem voltam egyedül.
Hárman álltunk a két kapu közötti ösvényen. Jól ismertem már… Mindig itt találkoztunk St. Peterrel.
Itt adta meg a lehetőséget, hogy újjászülessek. Itt tudtam meg azt is, hogy létezik Lorena, és akkor is itt várakoztam, amikor Jacob Black testvérévé váltam és vérfarkas lettem.
Jól emlékszem arra a napra és az előzményeire is:
Miután beavattuk családunkat a titokba, kaptak pár percet, hogy megemésszék a hallottakat, aztán St. Peter magához hivatott.
Elmondott mindent a következő életemről, azonban az ügyben, leszek-e én is farkas, már nem tudott választ adni.
Csak három hónapot töltöttem igazi emberként. Ez idő alatt mindahányszor próbáltam megértetni Edward-dal, ki is vagyok.
Hiába adtam teljesen valós válaszokat, nem akart nekem hinni.
Dühbe gurultam. Átváltoztam.
Abban a pillanatban éreztem, ahogy Rá néztem… Minden kötelék elszakadt, s helyette csak egy láncolt a Földhöz, Ő.
Bevésődtem.
Ezután Edward már könnyebben hitt nekem, s csodálatos hónapokat töltöttünk együtt.
Persze eleinte a falka ezt nem nézte jó szemmel. A Cullen-család, Jacob és Bella kivételével mindenki úgy tudta, hogy Jacob húga vagyok.
Aztán egy napon – az utolsó napomon – minden megváltozott. Meghaltam – újra.
De miért? Egyetlen sérülésem se volt, csodásan éreztem magam.
Hárman álltunk a két kapu közt.
Hármunk közül csak az tudta a válaszokat, akit én nem ismertem, St. Peter szemmel láthatóan viszont igen.
A harmadik személy: Egy nő. Hullámos, hosszú, aranybarna haja lágyan omlott a vállára, s smaragdzöld szemei… Még egy görög istennő is megirigyelné a szépségét.
De várjunk csak! Olyan ismerős…
Az nem lehet…
- Déméter, mit keresünk mi itt? – kérdezte felettébb számon kérő hangon St. Peter.
Az állam viszont a padlót súrolta.
Most komolyan a Föld istennője áll előttem?
- Dé… Démétér…? – dadogtam összezavarodva.
Az istennő rám tekintett. Mélyen a szemembe nézett.
Szemei többféle érzelmet mutattak, de a legerősebb, amit kivettem belőle, az a szeretet.
- A lányomért jöttem! – jelentette ki határozottan a szemeimbe nézve, s karjait ölelésre nyitotta.
A lányáért?
Nem várt tovább, ő maga vont karjaiba, s szorosan ölelt.
Értem?
- Már annyira hiányoztál! – suttogta a fülembe.
Én? Én lennék a Föld-istennő lánya?
Mi folyik itt?
Ha kíváncsi vagy a folytatásra tarts velem és a: Rebirth 2: Secret-tel.
U.i: Már elkezdtem írni az első fejezetet, és azt beszéltem barátnőmmel, Livivel, hogy jó lenne a heti 1 friss... Majd még meglátjuk! ;))
A gépelésért köszönet: Cherry~Libricica
Démétér ruhája
Démétér ruhája
