~10.fejezet~ II/II

Mereven bámultam magam elé, végül Rosalie szólalt meg.


- Nessiekém! Ed és Tanya nincsenek együtt! Bár Tanya szereti Ed-et, viszont ez Ed nem viszonozza, mert Ő nem úgy szereti. Tanya minden találkozásunkkor próbálkozik, de Edward mindig finoman visszautasítja.

Még mindig magam elé meredtem, és a fejemben az előbb hallottakat emésztettem. Végül miután összeszedtem magam Edward-ra pillantottam, aki szintén engem nézett aggódva. Azonban amikor a szemünk összekapcsolódott a szemében már a szeretetet ( szerelmet?) véltem felfedezni, mire a bőröm bizseregni kezdett.
Már semmi kétségem nem volt afelől, hogy én teljes mértékben és teljes szívemből beleszerettem Edwrad-ba, de vajon Ő is így érez…, hisz valami ott van a szemében amikor rám néz, csak nem tudom mi az. Ez lenne az a nézés, mikor szerelmesen tekintünk a szerelmünkre? Nem tudom…még sosem voltam igazán szerelmes.

- Ezek szerint nem vagytok egy pár.- mondtam ki végül is a nyilvánvalót.

-Nem, nem vagyunk!- felelte egyenesen a szemembe nézve. A szeme még mindig fogva tartotta az enyémet.

- Értem…akkor…minden rendben…vagyis…a félreértések tisztázódtak, és ennek örülök. Így folytathatjuk tovább az ünneplést!- mondtam és reméltem, hogy ezzel lezártuk az témát. Hát persze hogy nem! 

- De miért is volt az én hugicám féltékeny?- ki más is kérdezhette volna, ha nem Emmett. Éreztem, hogy arcom bizseregni kezd…nah ekkor sikerült elkapnom a tekintetem Edward szemétől és arcomat újra a tenyereimbe rejtettem. Nálam ez volt a szokásos reakció, ha zavarban vagyok. Gyorsan emeltem fel tekintetem Alice-re és egy segély kérő pillantást vettem rá. Rögtön kapcsolt.

- Mi lenne, ha most felmennétek ti ketten- mutatott rám és Edward-ra,-és megbeszélnétek a dolgokat?

- Rendben.- felelte Edward- Ha nem baj?- kérdezte a többiektől.

- Persze, menjetek csak!- mondta kedvesen anya.

- Mehetünk?- kérdezte most tőlem Edward.

- Igen- suttogtam.

Elindultam felfelé a lépcsőn a szobámba, hallottam, hogy Edward mögöttem jön. Iszonyatosan izgultam, hisz ha minden igaz akkor most jön a magyarázkodásom ideje. Bementünk a szobámba, s akkor jöttem rá, hogy a kottáim szanaszét vannak.Gyorsan elkezdtem összepakolni, közben Edward leült a kanapéra.

- Még nem is hallottalak játszani…-törte meg a csendet.

- Még nem is játszottam, csak a kottákat tanulmányoztam.

- És miért nem játszol?

- Félek, hogy túlságosan elrontom és mindenki rajtam fog röhögni.-mondtam és a végére elé fordultam.

Nagy hiba volt! A szemei azonnal rabul ejtettek. Lentről hallottam, hogy valaki felkuncog. Kettőt találhattok, hogy ki?- Hallod?

Edward válaszul csak felmordult mire az illető csendbe burkolózott.

- Ne is törődj vele! Kérlek játssz nekem!- kérlelt és szemét sz enyémbe fúrta.

- Nem…merek- válaszoltam akadozva.

- Miért?

- Én nem tudok játszani!

- De tudsz!- mondta kicsit erősebben, majd felállt és a kottáim között kezdett el kutakodni. Ki vett egy darabot, a hegedűt pedig az egyik kezembe nyomta.- És most gyere!

Magához húzott, átölelte a vállaimat, majd a szabadon levő kezemet megfogva húzni kezdett maga után.

- Hova megyünk?

- Majd meglátod!- felelte,és egy féloldalas mosolyt villantott felém.

Rabul ejtett ez a mosoly! mintha még a szívem is megdobbant volna! Fel sem tűnt, hogy a nappaliba vezetett vissza.

Mindenki kíváncsian figyelt bennünket.

Edward leült a zongorához, kitette a kottát, majd felém fordult és mosolyogva azt mondta:

- És most játssz!

~10.fejezet~ I/II

Igazság

Hirtelen abbamaradt nevetésem és Edwardé is.Nem tudtam ki morgott az előbb, de mikor észrevettem, hogy Edward és a többiek mereven Tanyára néznek akkor döbbentem rá, hogy mi történik.

Hisz Edward meg Tanya egy pár, én meg itt ölelgetem Edward derekát!

Gyorsan elengedtem és egy pillanat múlva már anya mellett álltam és őt öleltem. Nem hagytam, hogy Edward olvasson a gondolataimban és hogy Jazz érezze az érzéseim, mivelhogy a testemből a bizsergés eltűnt - ahol Edward érintett – és helyét féltékenység vette át. Próbáltam ezt elnyomni, hisz nem szabad ennek lennem, nem akartam tönkretenni Edward és Tanya kapcsolatát!

Én törtem meg a csendet:

- Nagyon köszönöm az ajándékom!- mondtam, és puszit nyomtam apa, anya, Alice és Rosali arcára, a fiúkat csak megöletem, kivéve Edward-ot, mivel mikor felé kezdtem közelíteni Tanya újra felmorgott. Kikapcsoltam a képességem és gondolatban bocsánatot kértem Edwardtól. Gyorsan visszamentem anya mellé és szembetaláltam magam az Ő kérdő tekintetével. Ekkor Jasper felnevetett.

A francba! Hisz kikapcsoltam a pajzsom! TELJESEN!!! El is felejtettem, hogy Jazz miatt fenn kéne hagynom… így most már tudja az érzéseim…de teljesen mindegy, hisz azok süket fülekre találnak…vagy nem…nem találhatnak! Gyorsan vontam be Jazz-t a pajzsom alá, és még épp időben!

- Sajnálom!- mondta Jazz- csak hát elég fura volt Nessie…és most, hogy éreztem őt már értem is…

- De miért vicces is ez?- tudakolta őt Alice.

- Hát …- mereven és kérdőn nézett rám, hogy elmondhatja -e. A többiek is felém fordultak, és láttam, hogy Edward felém lép, én pedig gyorsan Alice mellé szaladtam.

- Miért félsz tőlem?- kérdezte Ed fájdalmas arcot vágva. Összeszorult tőle a már nem dobogó szívem.

- Nem tőled fél… de összeköttetésben van veled…-felelte Jazz.

- Miért?- kérdezte újra, mire Jasper újra rám sandított. Én csak aprót tudtam bólintani, mert elmerültem azokban a gyönyörű, most mégis fájdalmasan csillanó szemekben. Ha akartam se tudtam volna megszólalni.

- Féltékeny…és nem tőled fél, hanem…

- Tanyától!- vágta közbe Rosalie.

- Miért félne Tanyától?- kérdezte anya- És mi lenne… féltékeny?- ennek a kérdésnek már a végét csak suttogta, mert szemében a felismerés fénye csillant.

- De hisz ez egyszerű!- akadtam ki- Hisz Edward meg Tanya egy pár én meg itt flörtölök Edwarddal.- adtam magyarázatot.-Csoda, hogy még nem szedte le a fejem. Féltékeny meg azért….-hirtelen hallgattam el, majd arcomat a tenyerembe rejtettem, de azért ujjaim közül kukucskáltam.
Mindenki megrökönyödve figyelt engem, majd testvéreimből kitört a kacagás. Még Edward is kuncogott, de szemében mintha egy pillanatra vágyat láttam volna fellobbanni mikor észrevette, hogy ujjaim közül figyelem.
Anya szigorú pillantást vetett feléjük, majd mellém lépett és lefejtette a kezeimet az arcomról és megsimogatta azt.

- Miből gondoltad, hogy együtt vagyunk? –kérdezte meg végül Tanya.

- Miért? Nem vagytok?- kérdeztem értetlenül.

- Nem.

A válaszától köpni -nyelni nem tudtam.




Megjegyzés: Sajnálom, hogy kettészedtem, de nem szeretek gépelni :( :)
Nem kell megijedni, még ma jön a folytatása kb. egy óra múlva :)
A meglepit, azaz a másik történetemet pedig ezt követően fogom feltenni:)
Pusz és komikat kérek!
(L)

9.fejezet

~Születésnapok~

Hirtelen mozdult mindenki. A Denalik Kate elé álltak, Edward pedig hátulról fogott le, akárcsak Em és Jazz. Apa elém állt.
- Nyugodj meg Nessie! Nincs semmi baj!
Értetlenül néztem rájuk, miért akarnak engem lenyugtatni. Szám elé kaptam a kezem, hogy elrejtsem sírásra görbülő számat. Hátraléptem egyet, a lábaim remegni kezdtek.
Mindenki azt hitte, hogy Katere akarok támadni!
Pedig csak bocsánatot akartam kérni, amiért Edward rámorgott. Kitéptem magam bátyáim szorításából és anyám karjaiba borultam. Amikor pár pillanattal később úgy éreztem, hogy elég erőt merítettem öleléséből a többiek felé fordultam.
- Sajnálom!- suttogtam, majd kikapcsoltam a pajzsomat és hagytam, hogy Jazz érezze az érzéseimet, Edward pedig megtudja mi volt az igazi szándékom. Mikor már mindent 'közöltem' velük, visszakapcsoltam a pajzsomat és se szó, se beszéd felrohantam a szobámba, és az ajtót magam mögött kulcsra zártam. Persze tudtam, hogy ha be akarnak jönni akkor be tudnak.
Hallottam, ahogy Edward és Jazz elmesélik a többieknek az előbb történteket. Majd kopogtak az ajtón.
- Bejöhetek?- mire meglepődtem, hisz a hang tulajdonosa Rosalie volt. Odarohantam az ajtóhoz, kinyitottam és szélesre tártam előtte. Besétált a szoba közepére, én addig visszacsuktam az ajtót. Pillanatnyi ötlettől vezérelve karjai közé bújtam. Nem tolt el magától, hanem próbált megnyugtatni.
Lassan leült, engem pedig az ölébe húzott. Úgy ültem ott, mintha ő lenne az anyukám és pedig egy kis öt éves, aki épp akkor kér bocsánatot, mert rossz fát tett a tűzre.
Emiatt nagyon boldog voltam, hisz Rose-val nem indult valami pompásan a kapcsolatunk, most mégis olyan, mint ha Esmé után ő lenne a második anyám.
- Lassan le kéne mennünk - szólalt meg és felállt, míg én még mindig az ölében voltam- Kezdődik a party! De előtte kicsinosítalak! Hisz nem mindig lesz az ember 17 éves!- rám mosolygott, én pedig válaszul mosolyogva bólintottam. Kivitt a fürdőszobába; lezuhanyoztam, kimostam a hajamat. Rose pedig befonta. Nem nagyon sminkelt ki, majd egy gyönyörű levendula színű nyári ruhát adott rám. Mikor elkészültünk ő is átöltözött, majd kihúzott a fürdőből. A nappaliba érve a szám is nyitva maradt. Gyönyörűen fel volt díszítve. A többiek boldogan figyeltek engem, majd mikor hirtelen éjfélt ütött az óra egyszerre kiáltottak fel.
- Boldog szülinapot Vanessa Cullen!
Felkacagtam, mivel mindenki az új nevemen köszöntött fel. Ők is rámmosolyogtak, majd Kate állt elém.
- Sajnálom, ami történt. Nem akartalak bántani!- mondtuk teljesen egyszerre, mire kitört mindenkiből a nevetés, én pedig szorosan megöleltem Katet.
- Szent a béke?
- Szent!- vágta rá és a többiek felé húzott. A pajzsomat gyorsan kitoltam Alicere.
- És mi lesz Edwarddal?- kérdeztem érdeklődve közben összekacsintva Alice-el.- Ne támadj!- szólítottam fel Edwardot ás a hátára ugrottam. A lábaimat dereka körül összekulcsoltam, a kezeimet a szemeire tettem. Nem gondoltam alaposan ezt át, mivel ahogy a hátára ugrottam rögtön furcsa érzés fogott el, de a siker érdekében elhessegettem ezt az érzést. Hallottam, hogy Tanya halkan felmorgott a pozíciómat látva, de most ezzel sem akartam törődni.
Alice megfogta Edward kezét és kifelé kezdte húzni. A többiek mögöttünk jöttek. Mikor leértünk a lépcsőn a ház elé és Ed a megfelelő helyen állt leszálltam a hátáról, de kezeimet a szemein tartottam és ránéztem Alicere, aki a letakart ajándék előtt állt.
-3...- kezdtem visszaszámolni.
-2...-szállt be Alice.
-1...- mondtunk ketten egyszerre.
-Boldog születésnapot Edward!- kiáltotta mindenki egyszerre, mire én lekaptam a kezemet a szemeiről, Alice pedig a lerántotta a fedést Edward ajándékáról. Egyszerre kacagtunk fel Alice-el és Jazzel látva Edward arcát. Ő teljesen lefagyott, de szája tátva volt. Odasétált végül az ajándékához ás ráült.
- Egy Yamaha XS1100 motort kapok?- kérdezte, én meg nem bírtam ki röhögés nélkül, mivel eléggé vicces volt, hogy rögtön kitalálta milyen motort is kapott. A többiek és kuncogtak.- De hogyan? Miért? Kitől?
- Hát minden...- akartam felelni, de Alice a szavamba vágott.
- Ó...ezt Nessietől kapod. Gondolta biztos örülnél egynek, hisz így egyedül is tudsz majd száguldozni emberek között! -adta a választ nővérem.
-Köszönöm- nézett rám hálás szemekkel, majd gyengéden megölelt, aminek következtében bizsergés futott végig a rajtam. Hallottam, hogy Tanya újból felmorog, én pedig rögtön kifordultam az öleléséből.
-Próbáld ki!-szóltam rá, hogy eltereljem Tanya figyelmét.
-Egy pillanat! Nem is vagy kíváncsi a mit kapsz tőlünk?- kérdezte tőlem Rosalie.
-Persze Ednak lesz még +1 ajándéka számodra - suttogta nekem Alice.
Rákaptam egy pillanatra a figyelmem Edre, majd vissza nővérémre.
-DE!- vágtam rá és a nővéreim a garázs felé kezdtek tolni. Belépve egy hatalmas masnival borított motort pillantottam meg. Alice most a többiekre pillantott cinkosan, én meg kihasználva figyelmetlenségét az ölébe ugrottam és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára, majd utána mindenkiére.Még Edwardéra is!
Edward kedvenc mosolyom társaságában figyelte reakciómat.
- Ez egy Yamaha XT500-as!- világosított fel Jazz, de nekem a gondolataim Edward külön ajándéka körül forogtak.
-Nah most közösen próbálhatjátok ki!- kuncogott Emmett.
Rápattantam a mocimra, indítottam és már Ed-é mellett álltam.
- Gyerünk, siess már Edward!- kiáltottam neki kuncogva, és két másodperc múlva már ott se volt mellettem. Dühösen, mégis boldogan robogtam utána. Sokat motoroztunk és sokat nevettem. Sokszor próbáltam lehagyni, de sose sikerült. Egy óra múlva boldogan léptünk be a házba egymás derekát ölelve és egymásra mosolyogva.
Boldogságomnak egy halk, mégis erőteljes morgás volt a lerombolója...

~8.fejezet~

Érzéseim és a Denalik

Sokáig álltam Esmé és Carlisle, avagy már anya és apa ölelésében, mikor meghallottam amint Em köhint egyet, s hogy Alice egy helyben toporzékol.

- Mikor ölelhetjük már meg mi is a hugicánk?- kérdezte Emmett.

Kacagva bújtam ki anyáék öleléséből és rögtön Alice karjaiban találtam magam. Utána jött Jasper, Em pedig a levegőbe dobált, mint egy öt évest. Rose-t is megöleltem, mire ő csak annyit mondott:"Üdv a családban!".

Mámoros öröm öntött el, hisz Rose nem igazán kedvelt engem, s most mégis üdvözöl a családjában, ami mostmár az enyém is.

Végül Edward felé fordultam, jó pár centivel alacsonyabb voltam tőle is, mint a többiektől. Mégis mikor eléléptem őt nem csak a derekánál fogva öleltem át, hanem egyik kezem a hátán egészen a nyakáig siklott. Lassan bizsergés futott végig a testemen. Hátrább léptem és egy pillanatra elgondolkoztam:" Az nem lehet..."-suttogtam magamban, majd újra visszatértem az életbe. Még szerencse, hogy most mindenki képességét elzártam magamtól. Halk sóhaj hagyta el a számat.

- Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy befogadtatok!- mondtam, majd odafutottam anyához és a karjaiba bújtam.-Szeretlek anya!- suttogtam neki, mire jó erősen mégis teli szeretettel magához szorított.

Egy kis ideig még így álltunk, majd felküldött, hogy tegyem el az irataimat. A szobámban nyitva volt az ablak és azon keresztül a szellő ismeretlen vámpírok illatát hozta felém. Gyorsan elraktam az irataimat és mikor kiléptem a szobámból az illatokat már a nappaliból éreztem. Elkezdtem a lefelé lépkedni a földszint felé majd az utolsó lépcső szakasz tetején megálltam és kutakodva körbepillantottam a helységben.

Öt idegen vámpírt láttam. Egy barna hajú férfit és nőt, egy szőkés barna és egy búza szőke nőt, majd végül szintén egy szőke nőt, akinek eper szinű tincsek voltak a hajában. Miss Epertincsű, akit rögtön meggyűlöltem valamilyen oknál kifolyólag, feltűnően közel állt Edwardhoz és végig őt figyelte. Azt hittem, hogy menten nekiugrok, annyira idegesített, ahogy Edwardot bámulta. Aztán rögtön észbe kaptam.

Mi van velem? Miért vagyok ilyen? Féltékeny lennék???

Szomorú lettem, hisz gondolhattam volna, hogy Edwardnak is van párja és én még neki akartam támadni?! Hogy lehettem ilyen? Mi lett volna ha ezzel rögtön összerombolom családom békés életét? Edward meggyűlölt volna és én ezt nem akartam, hisz tisztán érzem hogy érzek valamit iránta!

Láttam, hogy Miss Epertincsű közelebb lép hozzá, mire Alice egy kicsit felmorgott. Nem hittem a fülemnek, de örültem ennek a reakciónak, mert igy Miss Epertincsű leállt, és annak is örültem, hogy nem csak nekem nem tetszik Ed választása, hanem Alicenek se.

A lépcső tetején ültem és figyeltem a családomat. Anyám és apám a kanapén ültek és beszélgettek a barna hajú párral. A többiek a többiekkel, de néha közbevágtak a másik mondanivalójába is. Alice árgus szemekkel nézte az Edward-párost. Kicsit felkuncogtam nővérem arcát látva és ekkor szólt fel utánam anya.

- Nessie, kicsim lejönnél a vendégeinkhez?- kérdezte anyáskodva. Gyorsan leszaladtam a lépcsőről elhaladva az Edward-páros mellett, hátulról átöleltem anyámat és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.

- Hát persze anya!- kuncogtam. Esmé játékosan megpaskolta az arcomat, majd az előtte ülő párra mutatott.

-Ők Elezar és Carmen. Vegetáriánusok mint mi és Denaliban élnek a többiekkel. A többiek pedig Kate- mutatott a szőkés barnára,-Irina- ő volta a búza szőke; kíváncsian vártam Miss Epertincsű igazi nevét,- és Tanya.

Bólintottam mindenkinek, és egy kedves mosolyt villantottam nekik.

- Ő pedig az új kislányunk Vanessa- mutatott be engem anya.

A Denalik meglepetten néztek apámra és anyámra. Apa elmesélte nekik a történetem, közben néha rám és Alicere pillantottak. Mindenki érdeklődve halgatta, kivéve persze Tanyát, aki még mindig Edwardot leste. Az viszont feltűnt, hogy Ed nem nagyon törődik Tanyával. Ez persze mosolyra késztetett. A történet végén Elezar kíváncsian fordult felém.

- Megtudnád mutatni nekünk a képességeidet?

- Persze- vágtam rá. Alice egy pillanatra eltűnt, majd egy hatalmas virágládával tért vissza.

- Gondoltam kipróbálhatnánk, hogy ki tudsz-e kelteni néhány virághagymát a képesegéddel.- magyarázta Alice, majd letette elém az aztalra a ládát.- Levendula, liliom és jácint van benne.- ismertette velem, azaz velünk, hogy milyen virágok fognak remélhetőleg kinyílni.

- Még nem próbáltam... de a gyakorlás és a fejlődés már rám férne!-mosolyogtam rá nővéremre. Mindenki körém gyűlt én pedig a kezemet a láda felé helyeztem, behunytam a szemem és erősen koncentráltam.

Teltek a másodpercek, de semmi. Egy erőset szippantottam a levegőbe és megéreztem Ed levendula illatát, amibe egy kis jácint és liliom is keveredett. Újra bizseregni kezdett a bőröm és egy kis mosolyra húztam a számat. Hallottam amint Alice mosolyog, mintha tudta volna mit érzek Ed iránt. Akkor döbbentem rá, hogy miért pont ezek a virágok és már biztos voltam benne hogy Alice tudja, hisz én is elég feltűnően fintorogtam időnként Tanyára.

Ekkor valami megcirógatta a tenyerem, kinyitottam a szemem és megláttam a 'Cirógatómat'. A ládában hatalmasra nőttek a virágok és hatalmas mennyiségben, mégis a legszebb és legillatosabb a levendula lett. Közönségem ajkai körül halk elismerő, egyben döbbent sóhajt lehetett hallani. Mosolyogva feléjük fordultam.

- Sikerült!-sikkantottam.

- Sikerült!- sikított Alice is és megölelt. Kate elém lépett és ő is ölelésre tárta a karjait. Megdöbbentem, de boldogan öleltem meg, mire Edward halkan felmorgott. Felé kapta mindenki a fejét; Kate arcán bánat és ijedtség szaladt át.

- Mi a baj?- kérdeztem és valamilyen okból kifolyólag védekező állást vettem fel, amivel Katet próbáltam védeni.

- Te nem éreztél semmit?- kérdezte hitetlenkedve Edward, majd felém lépett. AZ ő arcán többféle érzelmet is láttam: düh, ijedelem, meglepettség, szeretet és megint düh és meglepettség.

- Többé akkor se csináld ezt Kate!- mordult rá Katere, aminek következtében mindenki arcén felismerés suhánt át, Kate pedig bólintott.

- De mégis mit?- kérdeztem kis éllel a hangomban, ugyanis zavart, hogy kihagynak valamiből.

- Kate képessége, hogy áramot tud vezetni a testén és az engedélyed nélkül próbálta ki rajtad!- válaszolta végül Edward.

- Oh...- suttogtam és Kate felé fordultam. Éreztem, hogy Jasper nyugalmat sugároz felénk, de nem törődtem vele. Megindultam Kate felé...

~7.fejezet~2/2

Másnap reggel Carlisle, Esmé és Jasper elmentek otthonról. Bár megkérdeztem Alicet, hogy hova nem mondta el. Azt mondta meglepetés lesz. Még tegnap este megbeszéltem vele, hogy Edward-al közösen fogjuk tartani a szülinapunkat. Alice egész nap szervezekedett, meghívott a bulira egy másik vegetáriánus családot is. Kicsit féltem a velük való találkozástól, de Alice megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj.
Nem hagyta, hogy segítsek neki, így felmentem a szobámba és olvasni kezdtem a "Hegedülés kezdőknek" című könyvet.
Miután kivégeztem a könyvet elkezdtem átnézni a kottáimat. Kerestem egy egyszerűbb darabot amit el tudnék játszani, de végül lettem erről a tervemről. Tudtam, hogy a többiek is hallanák én pedig azt nem akartam, hisz ki tudja milyen pocsékul játszom. Pláne Edward meg Emmett...nos Emmett azért, mert kiröhögne, Edward meg... hát ő volt a családban a 'zene művész' és én nem akartam, hogy kioktasson vagy még rosszabb, hogy ő is kiröhögjön. Végezetül leültem a kanapémra és egy orvosi könyvet kezdtem el bújni. A rendes iskolai könyveimet arrébb löktem, hisz suliig van még 2 hónapom, és addig minek tanuljak?
Úgyis mindent megjegyzek egyszeri olvasás után. Ha meg most mindet elolvasnám suli időben csak unatkoznék.
Este 6 fele járhatott, mikor meghallottam, hogy Carlisék megjöttek. Lettem a könyvet amit épp olvastam a többi mellé amit már elolvastam és már indultam is lefelé. Nem törődtem vele különösebben, hogy szanaszét hagytam a kottáimat. Mikor leértem mindenki mosolyogva nézett rám, még egy kicsit Rosalie is.
- Nessie, idejönnél egy kicsit?- kérdezte Carlisle.
- Valami gond van?- kérdeztem vissza. A többiek majdnem felnevettek, helyette csak mosolyogtak.
- Semmi gond nincs, aranyom. Csak adni szeretnénk neked valamit.- szólt kedvesen Esmé.
Lassan odasétáltam, majd Carlisle kivett valamit Jasper kézéből és az én kezembe adta.
-Tessék! Ez a tied!
Megnéztem a kezemben tartott papírokat. Anyakönyvi kivonat, személyi, útlevél. Miden iratom anyaként Esmé volt feltüntetve, apaként pedig Carlisle. Azt hittem, hogy menten elbőgöm magam, de helyette szorosan magamhoz öleltem Esmét és Carlislet. Viszonozták az ölelést, ha lehet még szeretet teljesebben, mint én, majd mindketten egyszerre suttogtak a fülembe.
- A mi kislányunk!
És én már nem bírtam tovább. Felzokogtam, majd még erősebben kezdtem ölelni őket.
A nevem mostantól:

Vanessa Alice Cullen

lett.