Figyelem!
Teljesen vadonat új Eclipse trailer!!!!!! XD
u.i: figyelmetekbe ajánlom kb.50.mp-nél Peter Facinelli-t! Nézzétek csak milyen izmos karja van! *kocsonyánlógószemek* XD
Pux
Rendszeres olvasók
2010. április 23., péntek
2010. április 7., szerda
Újjászületés 16.f
(Nessie szsz.)
„Minden arany és ezüstös színben kezdett el pompázni. Nem hittem a szememnek…ezek szerint én leszek…újra Cullen leszek!”
Elnyelt a színpompa. Szinte már vakított.
Majd mikor ismét kinyitottam a szemem nem hittem annak…
Újra a réten találtam magam…a Mennyország két ajtaja között.
Nem!!!!!!!!!!- kiáltottam gondolatban- Ez nem lehet! Sikerült! Sikerülnie kellett!!!
-Nyugalom Vanessa!- szólított meg egy nyugodt hang, és én annak irányába fordultam.
-Peter?- rökönyödtem meg.
-Igen?- mosolygott rám.
-Mit keresek itt?- kérdeztem egy picit talán hisztis hangon.
-Óóó…hát ez egyszerű- válaszolt újra higgadtan, s közben továbbra is mosolygott.
-Akkor megtudhatnám?-kérdeztem kis éllel a hangomban. Felnevetett türelmetlenségemet látva.
-Persze. Tudod hamarosan meg fogsz újra születni, és így már nem tartózkodhatsz lent a földön.
-Oh…-csak ennyire futotta tőlem.
-Emlékszel? Mondtam, hogy egy időre elvesszük az emlékeidet, csakhogy az új énedként is élhess és ne csak a másik miatt.
-És mikor fogom őket visszakapni?
-Miután emberi időben számítva betöltöd az 1. életévedet. Utána szépen fokozatosan fognak visszatérni az emlékeid.
-Az jó!- könnyebbültem meg. Viszonylag hamar visszakapom az emlékeim.
-Tudod, itt az idő másként telik, így te odalent hamarosan megszületsz. Így lassan el kellesz vennem az emlékeidet.- sóhajtotta.
-Ilyen gyorsan?!- lepődtem meg, hisz alig vagyok max. 15-20perce.
-Igen. De ugye tudod, hogy most tisztavérűként születsz meg? Ami azt jelenti, hogy a családodat úgymond fenyegeti a Volturi.
-Ők sosem bántanák Cullenékat! Megkértem őket a búcsúlevelemben!- csattantam fel. Peter csak apai szigorral tekintett rám, majd fejével a még magasabb ég fölé bökött.- Bocsánat!- értettem mit akart. Azt, hogy ne kiabáljak vele Ő birodalmában.
-Teljesen igazad van! Viszont mikor megszületsz teljesen úgy fogsz kinézni mint egy kisgyerek csak átváltoztatva, ezt pedig tiltja a vámpírok törvénye, és bár neked ígértetett tettek, de te más okból kérted őket, hogy ne bántsák a családod, vagyis hogy pontosak legyünk Edward-ot –fordult felém egyék szemöldökét felhúzva- Igaz?
-Igaz…-vallottam be nehézkesen.- Akkor mi lesz?
-Mondjuk úgy kapsz egy lehetőséget, hogy figyelmeztesd Aroékat!- mosolyogott rám- Visszaküldünk a három fő elé szellem alakban és így a fontosabb dolgokat, amit jónak látsz közölhetsz velük, így ők tudni fogják ki is vagy. És kérlek figyelmeztesd őket, hogy ne fedjék fel a kilétedet, és meglátogatni is csak 1 éves korod után tegyék, így már erre a részletre fogsz emlékezni!
-Értem- feleltem boldogan.
-Jah! Majdnem elfelejtettem!-csapott a homlokára- Ha esetleg nem akarnák hallgatni rád, nyugodtan fenyísd be őket bármivel. Tudod ők nem tudják, hogy Ő csak életet adhat, elvenni nem vehet!- kacsintott rám cinkosan. Komolyan mondom ,mint egy 18 éves kamasz fiú. Erre elmosolyodtam magam.
-Rendben!- kuncogtam.
-Akkor indulás!- suhintott a karjával felém. jött a vakító fényesség, ami miatt be kellett csuknom a szemem, de mikor újra kinyitottam a szemem már a célszemélyek előtt álltam, akiknek az álla igencsak a padlót súrolta. Muszáj voltam elnevetnem magam.
(Aro szsz.)
Már félév telt el drága Nessienk halála óta. Közölünk talán Lucy viseli a legnehezebben. Ő volt a mi kis védangyalunk, akik életét adta mindenki másáért.
Félév alatt Edward Cullen háromszor keresett fel minket,hogy öljük őt meg, de Nessie kérésére nem tettük,és már utolsónál nem is próbálkozott igazán. Valószínűleg kezdi túltenni magát a történteken.
Ma egész csendes napunk, sehol egy rendbontás, egyenlőre…nem akarom elkiabálni. Caisus-al és Marcus-al épp könyvtárban voltunk.
Egyszer csak hatalmas fény támadt, rögtön harcállásba ereszkedtem testvéreimmel együtt. Ám amikor megláttuk ki áll a fénycsóva közepén állunk a földön koppant.
Elég viccesen festhettünk, ugyanis Nessie angyalokat megszédítő módon kezdett el kacagni.
Te jó ég! Mit keres itt Nessie? Él? Vagy mi a csuda történik?
Meglepődésemnek még jobban ’hangot’ adva a fenekemre estem. De Caisus és Marcus sem reagált jobban. Marcus a szemei dörzsölte, míg Caisus a falnak támaszkodott nehogy ő is arra a sorsra jusson mit én.
A kábulatból először én tértem észhez.
-Nessie?! Te meg hogyan…?-nem tudtam befejezni a mondatom.
-Hogy hogyan kerülök ide?- mosolygott ránk aranyosan, miután abbahagyta a nevetést,de szája szélében még ott bujkált mosolya.
-Pontosan!-szólalt meg Marcus.
-Háááát…-húzta az időt, de ezzel láthatóan ő is tisztában volt, ugyanis önelégülten mosolygott.
-Ne húzd az időt te leány!- szólt rá Caisus megrovón, mégis hangjából tisztán kihallatszott az öröm.
-Lényeg!- szólalt meg komolyan.- Halálom után kaptam egy lehetőségét,hogy újra élhessek, de nekem kellett megtalálnom a módját, hogy hogyan is kerülhetek vissza. Szóval sikeresen végrehajtottam a küldetésem és hamarosan meg fogok születni, mint egy tisztavérű vámpír!
-Micsoda?!- kérdeztük egyszerre testvéreimmel. Hisz az lehetetlen! Vámpírnak nem születhet gyereke! Több ezer éve élek, de ilyenről még nem hallottam!
-Jól hallottátok! Kevés időm van, mivel hamarosan világra jövök, és ezzel együtt egy időre el is veszítem az emlékeimet. Rövid leszek, ígérem amire kíváncsiak vagytok, majd később megkapjátok a válaszotok, csak most hallgassatok meg!- szólított fel minket kimérten.
Egyszerre bólintottunk.
-Helyes! És kérlek ne szóljatok közbe! Emmett és Rosalie Cullen lányaként fogok megszületni, és arra kérnélek titeket, hogy senkit ne bántsatok a családom tagjai közül! És azért most figyelmezetlek titeket nehogy később az higgyétek, hogy átváltoztatott gyermek vagyok és megöljétek a családom! Kb. mikor 1 éves leszek akkor fogom visszakapni az emlékeimet fokozatosan, úgyhogy ha meg akartok majd látogatni, akkor annak az 1 évnek a lejárta után tegyétek. Jah …és még mielőtt elfelejtem senkinek sem mondhatjátok el amit most megtudtatok, vagy különben Ő súlyosan ismétlem súlyosan megbüntet! Értettétek?
Jobb eshetőségünk híján mindhárman rábólintottunk a dologra.
-Remek!- mosolyodott el újból.- örülök, hogy sikerült tisztáznunk nagyjából a dolgokat!- majd egy pillanatra az ég felé kapta a tekintetét- Hát nekem mennem kell! A viszontlátásra!- köszönt el majd egy-egy puszit nyomott az arcunkra, amiből alig éreztünk valamit, majd eltűnt.
Mi pedig csak megszeppenve álltunk a szoba közepén és a hallottakat emésztettük.
Azt biztos, hogy a kisasszony majd bővebb válasszal fog majd legközelebb válaszolni nekünk!
De most legalább 1 évet várnunk, ha nem többet. Majd meglátjuk, hogy lesz időnk rá.
-Aro Mester! Egy kisebb újszülött csapat vadászgat helytelenül- tört be a könyvtárba Lucas.-Oh… bocsánat megzavartam valamit?
Nagyot sóhajtottam.
-Semmit, de most kérném a további információkat…-fáradtan adtam ki a parancsot.
Úgy tűnik, mégis elkiabáltam…
„Minden arany és ezüstös színben kezdett el pompázni. Nem hittem a szememnek…ezek szerint én leszek…újra Cullen leszek!”
Elnyelt a színpompa. Szinte már vakított.
Majd mikor ismét kinyitottam a szemem nem hittem annak…
Újra a réten találtam magam…a Mennyország két ajtaja között.
Nem!!!!!!!!!!- kiáltottam gondolatban- Ez nem lehet! Sikerült! Sikerülnie kellett!!!
-Nyugalom Vanessa!- szólított meg egy nyugodt hang, és én annak irányába fordultam.
-Peter?- rökönyödtem meg.
-Igen?- mosolygott rám.
-Mit keresek itt?- kérdeztem egy picit talán hisztis hangon.
-Óóó…hát ez egyszerű- válaszolt újra higgadtan, s közben továbbra is mosolygott.
-Akkor megtudhatnám?-kérdeztem kis éllel a hangomban. Felnevetett türelmetlenségemet látva.
-Persze. Tudod hamarosan meg fogsz újra születni, és így már nem tartózkodhatsz lent a földön.
-Oh…-csak ennyire futotta tőlem.
-Emlékszel? Mondtam, hogy egy időre elvesszük az emlékeidet, csakhogy az új énedként is élhess és ne csak a másik miatt.
-És mikor fogom őket visszakapni?
-Miután emberi időben számítva betöltöd az 1. életévedet. Utána szépen fokozatosan fognak visszatérni az emlékeid.
-Az jó!- könnyebbültem meg. Viszonylag hamar visszakapom az emlékeim.
-Tudod, itt az idő másként telik, így te odalent hamarosan megszületsz. Így lassan el kellesz vennem az emlékeidet.- sóhajtotta.
-Ilyen gyorsan?!- lepődtem meg, hisz alig vagyok max. 15-20perce.
-Igen. De ugye tudod, hogy most tisztavérűként születsz meg? Ami azt jelenti, hogy a családodat úgymond fenyegeti a Volturi.
-Ők sosem bántanák Cullenékat! Megkértem őket a búcsúlevelemben!- csattantam fel. Peter csak apai szigorral tekintett rám, majd fejével a még magasabb ég fölé bökött.- Bocsánat!- értettem mit akart. Azt, hogy ne kiabáljak vele Ő birodalmában.
-Teljesen igazad van! Viszont mikor megszületsz teljesen úgy fogsz kinézni mint egy kisgyerek csak átváltoztatva, ezt pedig tiltja a vámpírok törvénye, és bár neked ígértetett tettek, de te más okból kérted őket, hogy ne bántsák a családod, vagyis hogy pontosak legyünk Edward-ot –fordult felém egyék szemöldökét felhúzva- Igaz?
-Igaz…-vallottam be nehézkesen.- Akkor mi lesz?
-Mondjuk úgy kapsz egy lehetőséget, hogy figyelmeztesd Aroékat!- mosolyogott rám- Visszaküldünk a három fő elé szellem alakban és így a fontosabb dolgokat, amit jónak látsz közölhetsz velük, így ők tudni fogják ki is vagy. És kérlek figyelmeztesd őket, hogy ne fedjék fel a kilétedet, és meglátogatni is csak 1 éves korod után tegyék, így már erre a részletre fogsz emlékezni!
-Értem- feleltem boldogan.
-Jah! Majdnem elfelejtettem!-csapott a homlokára- Ha esetleg nem akarnák hallgatni rád, nyugodtan fenyísd be őket bármivel. Tudod ők nem tudják, hogy Ő csak életet adhat, elvenni nem vehet!- kacsintott rám cinkosan. Komolyan mondom ,mint egy 18 éves kamasz fiú. Erre elmosolyodtam magam.
-Rendben!- kuncogtam.
-Akkor indulás!- suhintott a karjával felém. jött a vakító fényesség, ami miatt be kellett csuknom a szemem, de mikor újra kinyitottam a szemem már a célszemélyek előtt álltam, akiknek az álla igencsak a padlót súrolta. Muszáj voltam elnevetnem magam.
(Aro szsz.)
Már félév telt el drága Nessienk halála óta. Közölünk talán Lucy viseli a legnehezebben. Ő volt a mi kis védangyalunk, akik életét adta mindenki másáért.
Félév alatt Edward Cullen háromszor keresett fel minket,hogy öljük őt meg, de Nessie kérésére nem tettük,és már utolsónál nem is próbálkozott igazán. Valószínűleg kezdi túltenni magát a történteken.
Ma egész csendes napunk, sehol egy rendbontás, egyenlőre…nem akarom elkiabálni. Caisus-al és Marcus-al épp könyvtárban voltunk.
Egyszer csak hatalmas fény támadt, rögtön harcállásba ereszkedtem testvéreimmel együtt. Ám amikor megláttuk ki áll a fénycsóva közepén állunk a földön koppant.
Elég viccesen festhettünk, ugyanis Nessie angyalokat megszédítő módon kezdett el kacagni.
Te jó ég! Mit keres itt Nessie? Él? Vagy mi a csuda történik?
Meglepődésemnek még jobban ’hangot’ adva a fenekemre estem. De Caisus és Marcus sem reagált jobban. Marcus a szemei dörzsölte, míg Caisus a falnak támaszkodott nehogy ő is arra a sorsra jusson mit én.
A kábulatból először én tértem észhez.
-Nessie?! Te meg hogyan…?-nem tudtam befejezni a mondatom.
-Hogy hogyan kerülök ide?- mosolygott ránk aranyosan, miután abbahagyta a nevetést,de szája szélében még ott bujkált mosolya.
-Pontosan!-szólalt meg Marcus.
-Háááát…-húzta az időt, de ezzel láthatóan ő is tisztában volt, ugyanis önelégülten mosolygott.
-Ne húzd az időt te leány!- szólt rá Caisus megrovón, mégis hangjából tisztán kihallatszott az öröm.
-Lényeg!- szólalt meg komolyan.- Halálom után kaptam egy lehetőségét,hogy újra élhessek, de nekem kellett megtalálnom a módját, hogy hogyan is kerülhetek vissza. Szóval sikeresen végrehajtottam a küldetésem és hamarosan meg fogok születni, mint egy tisztavérű vámpír!
-Micsoda?!- kérdeztük egyszerre testvéreimmel. Hisz az lehetetlen! Vámpírnak nem születhet gyereke! Több ezer éve élek, de ilyenről még nem hallottam!
-Jól hallottátok! Kevés időm van, mivel hamarosan világra jövök, és ezzel együtt egy időre el is veszítem az emlékeimet. Rövid leszek, ígérem amire kíváncsiak vagytok, majd később megkapjátok a válaszotok, csak most hallgassatok meg!- szólított fel minket kimérten.
Egyszerre bólintottunk.
-Helyes! És kérlek ne szóljatok közbe! Emmett és Rosalie Cullen lányaként fogok megszületni, és arra kérnélek titeket, hogy senkit ne bántsatok a családom tagjai közül! És azért most figyelmezetlek titeket nehogy később az higgyétek, hogy átváltoztatott gyermek vagyok és megöljétek a családom! Kb. mikor 1 éves leszek akkor fogom visszakapni az emlékeimet fokozatosan, úgyhogy ha meg akartok majd látogatni, akkor annak az 1 évnek a lejárta után tegyétek. Jah …és még mielőtt elfelejtem senkinek sem mondhatjátok el amit most megtudtatok, vagy különben Ő súlyosan ismétlem súlyosan megbüntet! Értettétek?
Jobb eshetőségünk híján mindhárman rábólintottunk a dologra.
-Remek!- mosolyodott el újból.- örülök, hogy sikerült tisztáznunk nagyjából a dolgokat!- majd egy pillanatra az ég felé kapta a tekintetét- Hát nekem mennem kell! A viszontlátásra!- köszönt el majd egy-egy puszit nyomott az arcunkra, amiből alig éreztünk valamit, majd eltűnt.
Mi pedig csak megszeppenve álltunk a szoba közepén és a hallottakat emésztettük.
Azt biztos, hogy a kisasszony majd bővebb válasszal fog majd legközelebb válaszolni nekünk!
De most legalább 1 évet várnunk, ha nem többet. Majd meglátjuk, hogy lesz időnk rá.
-Aro Mester! Egy kisebb újszülött csapat vadászgat helytelenül- tört be a könyvtárba Lucas.-Oh… bocsánat megzavartam valamit?
Nagyot sóhajtottam.
-Semmit, de most kérném a további információkat…-fáradtan adtam ki a parancsot.
Úgy tűnik, mégis elkiabáltam…
2010. április 6., kedd
Újjászületés 15.f 2/2
Rosalie szsz.)
Két és fél hónapja hogy meghalt Nessie. Az egész családon teljes szomorúság és bánat honol.
Nekem se könnyű…ahogy velünk élt egyre jobban megszerettem, mintha a saját gyermekem lett volna. Emmett is sokkal visszafogottabb a halála óta.
Sokszor kényeztetjük egymást hisz arra időre csak mi számítunk és tudunk felejteni.
Nessie levelét csak egyszer hallottam amikor azt Carlisle felolvasta onnantól Edwardhoz került.
Szegény fivérem teljesen elhagyta magát. Szörnyen nehezen viseli Nessie halálát. Egész nap az Ő szobájában gubbaszt és bár nem tudhatom biztosra, mivel nem szoktam hallgatózni így csak sejtem, hogy olykor-olykor némán sír.
Ma március 21.e van.
Ez a harmadik hazásságunk évfordulójának napja. Persze most nem nincs semmiféle buli, hisz a körülmények miatt nem épp előnyös. Mégis Emmettel csakhogy megünnepeljük ezt az alkalmat épp a szobánk felé tartunk. Csendesen emberi tempóban lépkedünk felfelé, s közben egymás kezét fogjuk. Csodával határos módon Edward épp szemben jön, lefelé tart. Némán elsétálunk egymás mellett.
A szobánkba érve Em rögtön nyakamat kezdi el csókolgatni majd fölfelé haladva elér a számhoz is. Talán ennyi időn után először Nessie halála óta a lehető legszenvedélyesebben kezdjük egymás ajkait ostromolni.
Az ágyhoz elérve más egyikünkön sincs ruha, észre se vettem mikor szedte le rólam Emmett vagy magáról. Az ágyon eldőlve ő felém került. először nyakamat csókolgatta majd folyamatosan lejjebb haladt. Én közben csak sután simogattam.
Az elmúlt hónapok során ez volt együttlétünk. Mikor már a vége felé közeledtünk különös érzés fogott el. Minden sejtemen átszaladó bizsergést éreztem, de nem Emmett miatt. Ez valami más volt…
Emmett pihegve dőlt mellém, engem pedig még mindig az elmúlt érzés ragadott magával. Szaporábban szedtem a levegőt, hirtelen meleg majd fáztam majd melegem…és vége.
Ijedten ültem fel.
-Mi az Cica?- kérdezte rögtön szerelmem.
-Sem…semmi- motyogtam ,s még mindig kicsit lihegtem.
-Jó voltam?- kérdezte pajzán vigyorral az arcán s közben a szemöldökét húzogatta.
-Isteni!- mosolyogtam rá szelíden, míg ő még boldogabb lett. Ha ez kell a boldogságához…
(1 héttel később)
Megmernék rá esküdni, hogyha nem lennék vámpír , hogy terhes vagyok.
Folyton vért kívánok, de nem vérszomjjal, hanem inkább csak úgy kívánom, mint ember a csokoládét. Estéként a WC fölé görnyedek és meglepő módon nem vért, hanem inkább emberinek mondhatót adok ki magamból.
És néha meg is szédülök… ez nem normális!
Azonnal beszélnem kell Carlisle-val!
Ahogy ez elhatároztam Alice szemei a semmi meredtek pár pillanatig. Jasper rögtön mellette termett és őt szólongatta.
-Alice, Kedvesem mit látsz?
-Rose…-motyogta szinte hangtalanul, majd újra visszatért a valóságba és hitetlenkedve, ijedten nézett rám. Gombóc nőtt a torkomba. Mit láthatott?
-Hmmm…?-fordult felé Emmett is.
Mi van ha egy kisbabával látott? Akkor nem szólhat neki, még nem! Még beszélnem kell Carlisle-val!
Gyorsan szigorú pillantást vetettem rá, hogy halgasson.Remélni tudtam csak, hogy Edward most sem olvassa a gondolatait, se az övét se az enyémet.
-Csak…csak vásárolni fogunk menni…-motyogta zavartan.
-Én nem!- kiáltotta rögtön szerelemem.
-Majd meglátjuk!- próbáltam kissé gonoszan mosolyogva fordulni felé, mint minden vásárlás előtt. Egy kicsit megrettenhetett ugyanis nagyot nyelt.
-Jasper mit szólnál egy kis harchoz?- fordult testvére felé. Én pedig elindultam Apám irodája felé. Magamon éreztem Alice pillantását.
Az irodához érve feléken kopogtattam be.
-Szabad!- szólt ki Apám.
-Nem zavarok?- léptem be.
-Nem, gyere csak! Mit szeretnél?- kérdezte s a kezében tartott könyvet letette.
Alig találtam meg a hangomat. Kellett egy erőt gyűjtenem, hisz amit most készülök mondani az teljeséggel lehetetlen.
-Megkéne vizsgálnod!-suttogtam. Még sosem éreztem magam ennyire félénknek.
-Valami baj van? Megsérültél?- termett rögtön mellettem.
-Ne…nem-dadogtam, mire apám felhúzta a szemöldökét. Hát igen, valószínűleg neki is feltűnt szokatlan viselkedésem.
-Akkor?
Nagy nehezen elsoroltam neki mik történtek velem mostanában, és hogy én mit hiszek akármennyire is örültség.
Carlisle arca ha lehet így mondani egy pár pillanatig elsötétedett, majd az orvosi asztal felé terelt.
Hasamnál felhúzta a felsőmet és egy hideg gélt nyomott rá, majd bekapcsolta a műszert. Pár másodpercig húzogatta hasamon a szerkentyűt, majd abba hagyta és mereven a monitort bámulta.
-Mi az?- kérdezte nehezen forgó nyelvvel.
-Ez lehetetlen…de…Rose te…terhes vagy- nézett rám a végén hitetlekedve.-Ilyennel még nem találkoztam, hisz egy vámpírnak nem lehet gyereke. Ez abszurdum!
-Úgy tűnik mégis igaz!- néztem én is a monitor felé, ahol azonnal kiszúrtam kisbabámat. Félsz még mindig bennem volt, de most már kezdett eluralkodni rajtam az öröm, a boldogság és a remény, hogy tényleg anya leszek, ha minden jól megy.
-Meg kell, hogy vizsgáljalak! De előtte…Emmett tudja már?
-Nem, de szerintem Alice igen.
-Honnan?
-Látomása volt rögtön akkor, amikor eldöntöttem, hogy beszélek veled és a látomása végén az én nevemet mondta.
-Értem. Bocsáss meg de ezt mindenképp meg kell kérdeznem: Meg akarod tartani a babát?
-Igen- feletetem határozottan azonnal.
-Rosalie tudom mennyire szeretnél kisbabát, de jól gondold át! Ez biztos.hogy nem lesz átlagos terhesség, hisz két vámpír gyermeke lesz! Nem tudhatjuk mik a kockázatok!
-Én mindenképp szeretném!
-Emmett mit fog szólni?
-Nem tudom, viszont meg tudom győzni!- mosolyogtam rá angyalian. Nagyot sóhajtott.
-Akkor ideje, hogy mindenkinek elmondjuk!- fogta meg karomat és lassan elsétáltunk a nappaliba.
-Ide tudna jönni mindenki? Edward légy szíves!- szólt.
-Mi a baj kedvesem?- termett Esmee Carlisle mellett és átölelte a derekát.A többiek is rögtön megjelentek, még Edward is.
-Nos… még nem tudom, hogy milyen szinten baj…-kezdte Apám majd felém fordult. Nagy levegőt vettem és:
-Úgy néz ki, hogy terhes vagyok!
Hát azt hiszem még egy hullaházban se lehetne nagyobb csend, mint most nálunk. Mindenki hitetlenkedve nézett ránk. Alice volt az aki nem lepődött meg annyira. Akkor jól sejtettem…Lassan elindult felém. Emmett pedig bambán állt velem szemben, szája nyitva, teljesen lefagyott.
Biztatóan rámmosolygott majd megszólalt.
-Nem lesz semmi baj. Én már láttam- mosolygott mindenkire biztatóan.
-Biztos? – fordult felé Apánk.
-Teljes mértékben. Először ugyan megijedtem, hisz ez lehetetlen, de nem lesz semmi baj. Már azt is tudom milyen nemű lesz!- mosolyogott önelégülten.
Erre mintha felolvadt volna a jég Emmett a karjaiba kapott és elkezdett el pörgetni, Esmee pedig hangtalan zokogásba kezdett közben az hajtogatta, hogy ’Nagymama leszek…Nagymama leszek…’.
Jasper csak boldogan figyelte az egész családot és szerelmét. Gondolom most neki is könnyebb, hogy nem annyi negatív érzelem uralkodik a házban, sőt a lehető legtöbb pozitív. Edward nem szólt semmit csak halványan elmosolyodott, ami nála már haladás volt.
Lehet hogy Ő lesz a mi kis vigaszunk? Ő fog majd minket a boldogság útjára terelni? S segít majd túljutni szeretett húgunk, lányunk és szerelmünk Nessie halálán?
Hamarosan megtudjuk…
Két és fél hónapja hogy meghalt Nessie. Az egész családon teljes szomorúság és bánat honol.
Nekem se könnyű…ahogy velünk élt egyre jobban megszerettem, mintha a saját gyermekem lett volna. Emmett is sokkal visszafogottabb a halála óta.
Sokszor kényeztetjük egymást hisz arra időre csak mi számítunk és tudunk felejteni.
Nessie levelét csak egyszer hallottam amikor azt Carlisle felolvasta onnantól Edwardhoz került.
Szegény fivérem teljesen elhagyta magát. Szörnyen nehezen viseli Nessie halálát. Egész nap az Ő szobájában gubbaszt és bár nem tudhatom biztosra, mivel nem szoktam hallgatózni így csak sejtem, hogy olykor-olykor némán sír.
Ma március 21.e van.
Ez a harmadik hazásságunk évfordulójának napja. Persze most nem nincs semmiféle buli, hisz a körülmények miatt nem épp előnyös. Mégis Emmettel csakhogy megünnepeljük ezt az alkalmat épp a szobánk felé tartunk. Csendesen emberi tempóban lépkedünk felfelé, s közben egymás kezét fogjuk. Csodával határos módon Edward épp szemben jön, lefelé tart. Némán elsétálunk egymás mellett.
A szobánkba érve Em rögtön nyakamat kezdi el csókolgatni majd fölfelé haladva elér a számhoz is. Talán ennyi időn után először Nessie halála óta a lehető legszenvedélyesebben kezdjük egymás ajkait ostromolni.
Az ágyhoz elérve más egyikünkön sincs ruha, észre se vettem mikor szedte le rólam Emmett vagy magáról. Az ágyon eldőlve ő felém került. először nyakamat csókolgatta majd folyamatosan lejjebb haladt. Én közben csak sután simogattam.
Az elmúlt hónapok során ez volt együttlétünk. Mikor már a vége felé közeledtünk különös érzés fogott el. Minden sejtemen átszaladó bizsergést éreztem, de nem Emmett miatt. Ez valami más volt…
Emmett pihegve dőlt mellém, engem pedig még mindig az elmúlt érzés ragadott magával. Szaporábban szedtem a levegőt, hirtelen meleg majd fáztam majd melegem…és vége.
Ijedten ültem fel.
-Mi az Cica?- kérdezte rögtön szerelmem.
-Sem…semmi- motyogtam ,s még mindig kicsit lihegtem.
-Jó voltam?- kérdezte pajzán vigyorral az arcán s közben a szemöldökét húzogatta.
-Isteni!- mosolyogtam rá szelíden, míg ő még boldogabb lett. Ha ez kell a boldogságához…
(1 héttel később)
Megmernék rá esküdni, hogyha nem lennék vámpír , hogy terhes vagyok.
Folyton vért kívánok, de nem vérszomjjal, hanem inkább csak úgy kívánom, mint ember a csokoládét. Estéként a WC fölé görnyedek és meglepő módon nem vért, hanem inkább emberinek mondhatót adok ki magamból.
És néha meg is szédülök… ez nem normális!
Azonnal beszélnem kell Carlisle-val!
Ahogy ez elhatároztam Alice szemei a semmi meredtek pár pillanatig. Jasper rögtön mellette termett és őt szólongatta.
-Alice, Kedvesem mit látsz?
-Rose…-motyogta szinte hangtalanul, majd újra visszatért a valóságba és hitetlenkedve, ijedten nézett rám. Gombóc nőtt a torkomba. Mit láthatott?
-Hmmm…?-fordult felé Emmett is.
Mi van ha egy kisbabával látott? Akkor nem szólhat neki, még nem! Még beszélnem kell Carlisle-val!
Gyorsan szigorú pillantást vetettem rá, hogy halgasson.Remélni tudtam csak, hogy Edward most sem olvassa a gondolatait, se az övét se az enyémet.
-Csak…csak vásárolni fogunk menni…-motyogta zavartan.
-Én nem!- kiáltotta rögtön szerelemem.
-Majd meglátjuk!- próbáltam kissé gonoszan mosolyogva fordulni felé, mint minden vásárlás előtt. Egy kicsit megrettenhetett ugyanis nagyot nyelt.
-Jasper mit szólnál egy kis harchoz?- fordult testvére felé. Én pedig elindultam Apám irodája felé. Magamon éreztem Alice pillantását.
Az irodához érve feléken kopogtattam be.
-Szabad!- szólt ki Apám.
-Nem zavarok?- léptem be.
-Nem, gyere csak! Mit szeretnél?- kérdezte s a kezében tartott könyvet letette.
Alig találtam meg a hangomat. Kellett egy erőt gyűjtenem, hisz amit most készülök mondani az teljeséggel lehetetlen.
-Megkéne vizsgálnod!-suttogtam. Még sosem éreztem magam ennyire félénknek.
-Valami baj van? Megsérültél?- termett rögtön mellettem.
-Ne…nem-dadogtam, mire apám felhúzta a szemöldökét. Hát igen, valószínűleg neki is feltűnt szokatlan viselkedésem.
-Akkor?
Nagy nehezen elsoroltam neki mik történtek velem mostanában, és hogy én mit hiszek akármennyire is örültség.
Carlisle arca ha lehet így mondani egy pár pillanatig elsötétedett, majd az orvosi asztal felé terelt.
Hasamnál felhúzta a felsőmet és egy hideg gélt nyomott rá, majd bekapcsolta a műszert. Pár másodpercig húzogatta hasamon a szerkentyűt, majd abba hagyta és mereven a monitort bámulta.
-Mi az?- kérdezte nehezen forgó nyelvvel.
-Ez lehetetlen…de…Rose te…terhes vagy- nézett rám a végén hitetlekedve.-Ilyennel még nem találkoztam, hisz egy vámpírnak nem lehet gyereke. Ez abszurdum!
-Úgy tűnik mégis igaz!- néztem én is a monitor felé, ahol azonnal kiszúrtam kisbabámat. Félsz még mindig bennem volt, de most már kezdett eluralkodni rajtam az öröm, a boldogság és a remény, hogy tényleg anya leszek, ha minden jól megy.
-Meg kell, hogy vizsgáljalak! De előtte…Emmett tudja már?
-Nem, de szerintem Alice igen.
-Honnan?
-Látomása volt rögtön akkor, amikor eldöntöttem, hogy beszélek veled és a látomása végén az én nevemet mondta.
-Értem. Bocsáss meg de ezt mindenképp meg kell kérdeznem: Meg akarod tartani a babát?
-Igen- feletetem határozottan azonnal.
-Rosalie tudom mennyire szeretnél kisbabát, de jól gondold át! Ez biztos.hogy nem lesz átlagos terhesség, hisz két vámpír gyermeke lesz! Nem tudhatjuk mik a kockázatok!
-Én mindenképp szeretném!
-Emmett mit fog szólni?
-Nem tudom, viszont meg tudom győzni!- mosolyogtam rá angyalian. Nagyot sóhajtott.
-Akkor ideje, hogy mindenkinek elmondjuk!- fogta meg karomat és lassan elsétáltunk a nappaliba.
-Ide tudna jönni mindenki? Edward légy szíves!- szólt.
-Mi a baj kedvesem?- termett Esmee Carlisle mellett és átölelte a derekát.A többiek is rögtön megjelentek, még Edward is.
-Nos… még nem tudom, hogy milyen szinten baj…-kezdte Apám majd felém fordult. Nagy levegőt vettem és:
-Úgy néz ki, hogy terhes vagyok!
Hát azt hiszem még egy hullaházban se lehetne nagyobb csend, mint most nálunk. Mindenki hitetlenkedve nézett ránk. Alice volt az aki nem lepődött meg annyira. Akkor jól sejtettem…Lassan elindult felém. Emmett pedig bambán állt velem szemben, szája nyitva, teljesen lefagyott.
Biztatóan rámmosolygott majd megszólalt.
-Nem lesz semmi baj. Én már láttam- mosolygott mindenkire biztatóan.
-Biztos? – fordult felé Apánk.
-Teljes mértékben. Először ugyan megijedtem, hisz ez lehetetlen, de nem lesz semmi baj. Már azt is tudom milyen nemű lesz!- mosolyogott önelégülten.
Erre mintha felolvadt volna a jég Emmett a karjaiba kapott és elkezdett el pörgetni, Esmee pedig hangtalan zokogásba kezdett közben az hajtogatta, hogy ’Nagymama leszek…Nagymama leszek…’.
Jasper csak boldogan figyelte az egész családot és szerelmét. Gondolom most neki is könnyebb, hogy nem annyi negatív érzelem uralkodik a házban, sőt a lehető legtöbb pozitív. Edward nem szólt semmit csak halványan elmosolyodott, ami nála már haladás volt.
Lehet hogy Ő lesz a mi kis vigaszunk? Ő fog majd minket a boldogság útjára terelni? S segít majd túljutni szeretett húgunk, lányunk és szerelmünk Nessie halálán?
Hamarosan megtudjuk…
Újjászületés 15.f 1/2
(Nessie szsz.)
Újra itt vagyok a Cullen villában. Két és fél hónap telt a halálom óta. Családom vámpírokból zombikká változott már ha fogalmazhatok így. Senki sem olyan, mint volt. Mindenki csak ül vagy sétál illetve vadászni jár el. Hihetetlen, hogy ezt a hatalmas változást az én halálom okozta.
Két és fél hónap…
Ennyi idő alatt Edward számtalanszor határozta el, hogy elmegy a Volturihez, és ha sikerült is odajutnia –ami kétszer történt meg- Aroék visszautasították. Persze ebben két dolog is közrejátszott. Az egyik természetesen az ereje, a másik pedig a kívánságom. És szerencsémre ezt Aro tiszteletben tartja.
Esmee és Carlisle iszonyatosan szomorúak. Mindketten egy lányukat vesztették el. Anya sokszor sír ilyenkor pedig Apa próbálja meg vigasztalni.
Alice teljesen lelassult. Fura fogalmazás,de igaz. Az örökké izgő-mozgó tornádó nővéremet most már a vásárlás se hozza lázba. Bár ugyanannyiszor jár el , mint régebben, de ez csak felszín. Unott arccal dobálja a kosárba a ruhákat, legyen az Gucci vagy sima elnyűtt póló.
Emmett drága bátyám. Szegényt szintén szörnyen sokkolta hír. Azóta nem is hallani tőle bármilyen viccet. Csak meccs- forma1-meccs- és így tovább. Persze Roselie is sokszor próbálja meg vigasztalni, vagy legalábbis egy kis időre elfelejtetni vele mi történt. Rose pedig ilyenkor hagyja magát, hisz felejteni akar. Őszintén m ár ő is úgy tekintett rám mint lányára. Bennem találata meg soha nem létező gyermekét. Ezt még ő mondta a temetésemen.
Mert bizony az is volt nekem. Sok osztálytársam megjelent rajta, sőt az egész Volturi klán és Denali klán is. Akik nem tudták az igazat azt a mesét kapták, hogy medvetámadás ért ezért is van csak urnás temetésem. Valójában pedig csak az történt, hogy a csat után nem találták meg a testemet.
Hogy miért? A testem egybeolvadt a Földdel, csak így sikerült megmenekítenem.
Jasper szinte sohasem tartózkodik otthon. Ott vannak neki a saját érzései is és még nehezebbé teszi neki ezt az egészet, hogy érzi családom érzéseit is. Nem csoda, hogy folyton menekül hazulról.
Edward…
Nme tudom mit mondhatnék. Őt viselte meg ez az egséz legjobban. Az erejét sem használja, folytan csak a volt szobámban ül és az egyik közös képünket nézi vagy pedig a levelet olvassa. Vadászni el se jár cak kb 3 hetente. A többiek próbálnak tovváblépni, kérésemre.
Igen ugyanis mikor megtudtam, hogy nagy valószinűséggel meg fogok halni írtam nekik egy levelet, amit halálom után Lucy hozott el nekik. Mindenkit a továbblépésre ösztökéltem és leírtam benne hogy mennyire szeretem őket.
Ma március 21.e van. Ugyanolyan mint a többi nap amit idáig lent töltöttem családom körében.Mégis érzem, hogy ez a nap már lesz… Egész nap furcsa érzésem volt…
Bár már régóta vagyok a Földön még nem sikerült megtalálnom a módját hogy térhetnék vissza. Igazi hús-vér valóba. De sürgősen meg kell talánom a módot mert én már nézni se bírom szeretteim fájdalmát.
Családom mint majdnem mindig a nappaliban ült és tv-t nézte, csak Rose és Emmett hiányzott. Ők épp egymással voltak elfoglalva csakhogy felejtsenek valamilyen szinten. Érdekesen módon most Edward is lent tartózkodott és Japerrel próbáltak meg sakkozni. Alice pedig hola tv-t nézte, hol pedig egy divatmagazint.
Én szerelem mellett álltam. eleinte csak a játékot figyeltem, majd gondolataimat átvett az aggodalom visszöjövetelem formájának megoldása miatt. Nem is érzéekltem a külvilágot, így lehet az is hogy nem vette észre hogy Roseék szobájában állok.
Hát nem mondom először kisebb sokk ért…majd ebből ébredve próbáltam meg visszaszállni a nappaliba csakhogy nem ment. Valami nem engedett és akkor megtörtént az amire vártam…
Minden arany és ezüstös szinben kezdett el pompozni. Nem hittem a szememnek…ezek szerint én leszek…újra Cullen leszek!
Újra itt vagyok a Cullen villában. Két és fél hónap telt a halálom óta. Családom vámpírokból zombikká változott már ha fogalmazhatok így. Senki sem olyan, mint volt. Mindenki csak ül vagy sétál illetve vadászni jár el. Hihetetlen, hogy ezt a hatalmas változást az én halálom okozta.
Két és fél hónap…
Ennyi idő alatt Edward számtalanszor határozta el, hogy elmegy a Volturihez, és ha sikerült is odajutnia –ami kétszer történt meg- Aroék visszautasították. Persze ebben két dolog is közrejátszott. Az egyik természetesen az ereje, a másik pedig a kívánságom. És szerencsémre ezt Aro tiszteletben tartja.
Esmee és Carlisle iszonyatosan szomorúak. Mindketten egy lányukat vesztették el. Anya sokszor sír ilyenkor pedig Apa próbálja meg vigasztalni.
Alice teljesen lelassult. Fura fogalmazás,de igaz. Az örökké izgő-mozgó tornádó nővéremet most már a vásárlás se hozza lázba. Bár ugyanannyiszor jár el , mint régebben, de ez csak felszín. Unott arccal dobálja a kosárba a ruhákat, legyen az Gucci vagy sima elnyűtt póló.
Emmett drága bátyám. Szegényt szintén szörnyen sokkolta hír. Azóta nem is hallani tőle bármilyen viccet. Csak meccs- forma1-meccs- és így tovább. Persze Roselie is sokszor próbálja meg vigasztalni, vagy legalábbis egy kis időre elfelejtetni vele mi történt. Rose pedig ilyenkor hagyja magát, hisz felejteni akar. Őszintén m ár ő is úgy tekintett rám mint lányára. Bennem találata meg soha nem létező gyermekét. Ezt még ő mondta a temetésemen.
Mert bizony az is volt nekem. Sok osztálytársam megjelent rajta, sőt az egész Volturi klán és Denali klán is. Akik nem tudták az igazat azt a mesét kapták, hogy medvetámadás ért ezért is van csak urnás temetésem. Valójában pedig csak az történt, hogy a csat után nem találták meg a testemet.
Hogy miért? A testem egybeolvadt a Földdel, csak így sikerült megmenekítenem.
Jasper szinte sohasem tartózkodik otthon. Ott vannak neki a saját érzései is és még nehezebbé teszi neki ezt az egészet, hogy érzi családom érzéseit is. Nem csoda, hogy folyton menekül hazulról.
Edward…
Nme tudom mit mondhatnék. Őt viselte meg ez az egséz legjobban. Az erejét sem használja, folytan csak a volt szobámban ül és az egyik közös képünket nézi vagy pedig a levelet olvassa. Vadászni el se jár cak kb 3 hetente. A többiek próbálnak tovváblépni, kérésemre.
Igen ugyanis mikor megtudtam, hogy nagy valószinűséggel meg fogok halni írtam nekik egy levelet, amit halálom után Lucy hozott el nekik. Mindenkit a továbblépésre ösztökéltem és leírtam benne hogy mennyire szeretem őket.
Ma március 21.e van. Ugyanolyan mint a többi nap amit idáig lent töltöttem családom körében.Mégis érzem, hogy ez a nap már lesz… Egész nap furcsa érzésem volt…
Bár már régóta vagyok a Földön még nem sikerült megtalálnom a módját hogy térhetnék vissza. Igazi hús-vér valóba. De sürgősen meg kell talánom a módot mert én már nézni se bírom szeretteim fájdalmát.
Családom mint majdnem mindig a nappaliban ült és tv-t nézte, csak Rose és Emmett hiányzott. Ők épp egymással voltak elfoglalva csakhogy felejtsenek valamilyen szinten. Érdekesen módon most Edward is lent tartózkodott és Japerrel próbáltak meg sakkozni. Alice pedig hola tv-t nézte, hol pedig egy divatmagazint.
Én szerelem mellett álltam. eleinte csak a játékot figyeltem, majd gondolataimat átvett az aggodalom visszöjövetelem formájának megoldása miatt. Nem is érzéekltem a külvilágot, így lehet az is hogy nem vette észre hogy Roseék szobájában állok.
Hát nem mondom először kisebb sokk ért…majd ebből ébredve próbáltam meg visszaszállni a nappaliba csakhogy nem ment. Valami nem engedett és akkor megtörtént az amire vártam…
Minden arany és ezüstös szinben kezdett el pompozni. Nem hittem a szememnek…ezek szerint én leszek…újra Cullen leszek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)