/Nessie/
Pár perc, vagyis inkább pillanat néma csend következett.
Erre a válaszra Edward egy pillanatra rám nézett
Lassan elkezdtem sétálni a szobám felé. Pajzsomat kiterjesztve hallottam, hogy Edward azt tervezi, hogy bocsánatot kér.
Nem vártam meg, mit reagál.
Eliramodtam inkább a garázs irányába, s motorra pattanva Neah Bay felé vettem az irányt.
Nem voltam kíváncsi, miként fog lezajlani a beszélgetés, és amúgy is, ha visszatérek úgyis tudni fogom a végeredményt.
Miért nem vártad meg, mi lesz? – hallottam Lorenát.
De így kivághatja magát, és amilyen Edward, hinni fog neki. Így nem fogod egykönnyen visszakapni.
Bella egy farkas lenyomata, ez tény. Bár még nem tudom, az hogy lehetséges, hogy nem hat rá olyan intenzíven, mint a többi lenyomatnál…
Valóban érdekes, de akkor is!
És ahelyett, hogy elmondanád Edwardnak az igazságot, hagyod, hogy majd szenvedjen akkor.
De tudod kit fog! Szólj Edwardnak!
Lehet, hogy hallgatnom kéne Lorenára?
Mikor odaértem Neah Bay-re, végig ezen gondolkodtam. Lorena egyszer sem szólt hozzám. Végül is ő már kifejtette a véleményét.
Én viszont nem igazán tudtam döntésre jutni. Azonban egyre jobban hajlottam arra, hogy elmondom.
Újból motorra pattantam és elindultam hazafelé, hogy mindent bevalljak, mielőtt meggondolom magam.
Minden közlekedési szabályt áthágva értem haza, ahol már legnagyobb megdöbbenésemre ott állt Bella furgonja.
Szinte morogva rontottam be a házba.
Mindenkit a nappaliban találtam. Gyorsan kihallgattam Edward gondolatait, hogy mit tervez.
Először hinni sem akartam a fülemnek. Ez lehetetlen!
Még mindig hihetetlennek tartottam a dolgot, azonban Apám, Nagyapám szavait figyeltem, de Edwardhoz szóltam.
Beszélnünk kell! – szemeim villámokat szórtak. Nem is tudom, hogy képzelheti ezt Edward!
Rendben, én is akartam veled. Menjünk át a…
Nem megyek én sehova! Mondd, megőrültél?! – kiabáltam rá, mire Bella megrezzent. Jól van, helyesen teszi!
Nem értem… - nézett rám tanácstalanul, s közben kérdőn méregetett.
Dühömben levertem egy vázát. Mit érdekel most ez engem?
Hajrá kislány! – hallottam Lorena hangját.
Családom tagjai nagy szemeket meresztettek, mire hajam sötétedni kezdett, s kiegyenesedni, amit mondjuk, én sem értettem, miért történik.
Újra visszaváltoztam, de közben továbbra is Edwardot szuggeráltam, s jeleztem neki. Egy pillanatra megérintettem a homlokomat, s rögtön kapcsolt.
Nem teheted!
Ehhez semmi közöd! – lett ő is mérges.
De igenis van! A család tagja vagyok! És azt mondom, nem!
Miért ne tehetném? – csattant fel Edward dühösen, mire Emmett rámorgott. – Az én döntésem. Szeretem őt!
Szavai késként hatoltak a szívembe. Fejemet lehajtva küszködtem könnyeimmel. Jack kezdett felém lépkedni.
A szobára hirtelen ijesztő csend telepedett.
Csak akkor esett le Lorenának, hogy se neki, se nekem, vagyis nekünk erről nem szabadna tudnunk.
Ebből hogy mászunk ki? – kérdezte tőlem, miközben végignéztünk családunk tagjain.
Mindenki meg volt lepődve, még Bella is. Sikerült kihallanom a gondolatai közül, hogy ő is tud Nessie Cullenről, természetesen Jacobtól…
Edward nem tudott megszólalni. Nehéz elmagyarázni, hogy nézett ki az arca.
Meglepett és dühös volt, de arcán ott volt a fájdalom és szerelem egyvelege is.
Honnan…
…tudsz…
…te…
…Nessie-ről?
Anya, Esme, Alice és Carlisle, négyen tették fel a kérdést. Válaszolni nem tudtam. Szívemet még mindig égették Edward szavai, s Lorena kérdésére vártam a választ. Jobb kezemmel szívem előtt gyűrögettem a ruhámat. Nem kaptam levegőt.
Lorena sem tudott válaszolni, viszont feltűnt neki rosszullétem. Hajam újra egyenesedni kezdett, és sötétebb is lett. Kezem fehérebbé vált… Aztán minden elsötétült.
Következő pillanatban én és Lorena is, aki közben átvette az irányítást testünk fölött, ijesztően sikoltottunk fel.
Hallottam még a kétségbeesett kiáltásokat. Utoljára Lorena és Edward kettősét hallottam, majd testemet égető tüzesség nyelte el…
Kommikat please!
Hsz: 8 komi
