~11.fejezet~ 2/2

Majd mindenki helyet foglalt. Nekem Edward mellett maradt hely. Gondolataimba merültem és csak néha figyeltem miről is beszélnek a többiek. Egy dolog volt amit tisztán megértettem; az pedig az volt, hogy a Denalik hamarosan hazamennek.
Újra 'pihenésre adtam a fejemet, miközben gondolataim Edward köröl forogtak leginkább és egy dallam kezdett a fejemben összeállni. Fejemet egyre többször fodítottam a hegedűm felé.
Már vagy tizedjére csináltam ezt a műveletem mikor Alice odajött hozzám.
-Menj és játszd el! Mindenki tetszeni fog...-suttogta mosolyogva.
Nem volt kedvem ellenkezni vele és nem is akartam. Gyorsan pattantam fel és szaladtam hangszeremhez., majd ismételten felvettem az alapállást.
Teljes testemmel Ed felé fordultak, erre Alice és Jasper alig hallhatóan felkuncogtak.
És már kezdtem is...A hangok szinte életre keltek. Végig szemkontaktust tartottam a fiúval, akit szeretek.
Igen szeretem! És pontosan ezt próbálom a dallamon keresztül bevallani neki...Jó lehet, hogy ez egy kicsit nyálasan hangzik, de nekem nagyon tetszik ez a fajta érzelem-kinyilvánítás.
Szemem sarkából láttam, hogy családom közte és köztem járatja a aszemét. Edward arcán láttam valaamit felcsillani...pont a darab végére.
A családom persze tapsolni kezdett,  miközben Alice és Rose- főként- Edward felé fordultak és velem együtt várták a reakcióját.
Végül is Edward felállt és elindult felém...viszont én kicsit kínosan éreztem magam bármi is fog történni, hisz itt az egséz családom. Jelentőségteljes pillantást vetettem Rose felé, aki rögtön megértette szándékom és és 'üzenetemet' továbbította Alicenek, miszerint talán távozniuk kéne.
Edward elém ért, s míg a két család kisomfordált a lakásból, addig Ed kivettem a kezeim közül a hegedűmet és zongora tetejére helyezte.
S mikor visszafordult hozzám nem szólt semmitcsak egyik kezét az arcomon símitotta végig, a másikat pedig szorosan a derekam köré fonta, legnagyobb örömöre.
-Tetszett?- kérdeztem rekedten, de mégis kicsendült belőle öszinte kiváncsiságom és a szerelmem.
-Nagyon - válaszolta ugyanolyan hangon mint, ahogy én szóltam az előbb hozzá. Szemeiben vágyakozás tüze csillant meg és közben szemei időnként lepillantottak az ajkamra.
-Az jó - feleltem kábán, szemeit látva. Volt egy olyasn érzésem, hogy az én szemeim is valahogy így nézhetnek ki most.
Egy pillanatra rápillantottam én is az ajlára mint egy jelként.
A következő pillanatban pedig ajka lassan közelíteni kezdett az enyém felé...

~11.fejezet~ 1/2

A hegedű szerelmes szava

Bambán álltam Edward előtt kezemben a hegedűmmel.Mögöttem állt az egész családom a Denalikkal együtt.

-Te...azt...akarod...?-makogtam.

-Igen, hogy játsz! Én pedig kísérlek!- mondta nekem féloldalas mosoly kíséretében.

-De én nem tudok!-próbáltam makacsoskodni.

-De tudsz!

-De NEM!!!-mondtam egy kicsit hangosabban a kelletténél.

-Kérlek!-nézett egyenesen a szemembe, én pedig újra elbambultam.

Megakartam szólalni hogy:

            'Rendben van, de én szóltam!'

,de Alice megelőzött.

-Játszik!- csilingelte,-És nem mutatom meg!- forsult Ed felé és figyelmeztetően szegezte rá az ujját.

-Rendben....Akkor kezdhetjük?- kérdezte felém fordulva.

Lassan bólintottam, mire még jobban elmosolyodott. Majd közelebb léptem hozzá, hogy én is lássam a darabot.

Kikerekedett egy csöppet a szemem, amikor megláttam  mit akar játszani.

Vivaldi – Tavasz t. 1.: Allegro ( itt meghallgathatod: http://www.youtube.com/watch?v=eUUiSXmcreE )

Ez  a kedvenc darabom! Meglepptségemet egy újabb mosollyal jutalmazta.

Felvettem az alapállást, mire ő a kezeit a zongora billentyűi felé emelte és elkezdtük...

Gyönyörű volt. Először mereven álltam, majd teljesen egymáshoz passzóló játékunkat hallva, egyre jobban élveztem az egészet. Szemeimet becsuktam és teljesen átadtam magam a dallam várázsának Éreztem, hogy arcomra fokozatosan mosoly ül ki.

A hangok egymást követték és mindegyik felért számomra egy-egy csodával. Éreztem, hogy családom tagjai végig ngem és Edwardot figyelik és arcuk mosolyog.

Lassan. legnagyobb sajnálatomra, elérkeztünk a darab végéhez. Mikor elhangzott az utolsó hang a szobára  csend telepedett kb. 10 mp erejéig, majd elsőként Alice szökkent fel és kezdett el tapsikolni...végül mindenki más is.

Anya odajött hozzám és adott két puszit az arcomra, ekkor nyitottam ki  szemem és láttam meg mindenki arcán a boldogságot és az elismerést.

-Még egyszer!- csilingelte nővérem. Én meg az ámulattól nem tudtam megszólalni és ezt Emmett ki is használta.

-Hagyd már! AZ ámulattól meg se tud szólalni! De mitől vagy kitől ámult el így?- kérdezte hahotázva, mire Alicetől és Rosetól is bezsbelt egy nyakast.

-Emmett!- morgott rá Edward is.

-Jól van na! Kérdezni se szabad?

-De szabad- vágtam rá- Ez nagyszerű érzés volt és úgy éreztem mintha lebegnék!

-Nocsak! Így elbűvöltek?

-Igen, teljes mértékben!- feleltem kétes értelemben, mire Em csak egy kaján vigyort villantott. De nem bántam, miközben a két család kiváncsian figyelte kisebb szócsatánkat.

Hát igen...hoztam nektek egy fél fejit....több int a semmi :)

Holnap hozom ha minden jól sikerül a másik felét!

Tudom hogy nagyon sokat kellett rá várni...én bizti nem bírtam volna ki...:S

Külön köszönöm:

Vius

Bella-Marie

és akinek köszönhetően felraktam ezt a fél fejit még ma    Orsicy   XD

Remélem örültök ennek kis picikének is...:)

~10.fejezet~ II/II

Mereven bámultam magam elé, végül Rosalie szólalt meg.


- Nessiekém! Ed és Tanya nincsenek együtt! Bár Tanya szereti Ed-et, viszont ez Ed nem viszonozza, mert Ő nem úgy szereti. Tanya minden találkozásunkkor próbálkozik, de Edward mindig finoman visszautasítja.

Még mindig magam elé meredtem, és a fejemben az előbb hallottakat emésztettem. Végül miután összeszedtem magam Edward-ra pillantottam, aki szintén engem nézett aggódva. Azonban amikor a szemünk összekapcsolódott a szemében már a szeretetet ( szerelmet?) véltem felfedezni, mire a bőröm bizseregni kezdett.
Már semmi kétségem nem volt afelől, hogy én teljes mértékben és teljes szívemből beleszerettem Edwrad-ba, de vajon Ő is így érez…, hisz valami ott van a szemében amikor rám néz, csak nem tudom mi az. Ez lenne az a nézés, mikor szerelmesen tekintünk a szerelmünkre? Nem tudom…még sosem voltam igazán szerelmes.

- Ezek szerint nem vagytok egy pár.- mondtam ki végül is a nyilvánvalót.

-Nem, nem vagyunk!- felelte egyenesen a szemembe nézve. A szeme még mindig fogva tartotta az enyémet.

- Értem…akkor…minden rendben…vagyis…a félreértések tisztázódtak, és ennek örülök. Így folytathatjuk tovább az ünneplést!- mondtam és reméltem, hogy ezzel lezártuk az témát. Hát persze hogy nem! 

- De miért is volt az én hugicám féltékeny?- ki más is kérdezhette volna, ha nem Emmett. Éreztem, hogy arcom bizseregni kezd…nah ekkor sikerült elkapnom a tekintetem Edward szemétől és arcomat újra a tenyereimbe rejtettem. Nálam ez volt a szokásos reakció, ha zavarban vagyok. Gyorsan emeltem fel tekintetem Alice-re és egy segély kérő pillantást vettem rá. Rögtön kapcsolt.

- Mi lenne, ha most felmennétek ti ketten- mutatott rám és Edward-ra,-és megbeszélnétek a dolgokat?

- Rendben.- felelte Edward- Ha nem baj?- kérdezte a többiektől.

- Persze, menjetek csak!- mondta kedvesen anya.

- Mehetünk?- kérdezte most tőlem Edward.

- Igen- suttogtam.

Elindultam felfelé a lépcsőn a szobámba, hallottam, hogy Edward mögöttem jön. Iszonyatosan izgultam, hisz ha minden igaz akkor most jön a magyarázkodásom ideje. Bementünk a szobámba, s akkor jöttem rá, hogy a kottáim szanaszét vannak.Gyorsan elkezdtem összepakolni, közben Edward leült a kanapéra.

- Még nem is hallottalak játszani…-törte meg a csendet.

- Még nem is játszottam, csak a kottákat tanulmányoztam.

- És miért nem játszol?

- Félek, hogy túlságosan elrontom és mindenki rajtam fog röhögni.-mondtam és a végére elé fordultam.

Nagy hiba volt! A szemei azonnal rabul ejtettek. Lentről hallottam, hogy valaki felkuncog. Kettőt találhattok, hogy ki?- Hallod?

Edward válaszul csak felmordult mire az illető csendbe burkolózott.

- Ne is törődj vele! Kérlek játssz nekem!- kérlelt és szemét sz enyémbe fúrta.

- Nem…merek- válaszoltam akadozva.

- Miért?

- Én nem tudok játszani!

- De tudsz!- mondta kicsit erősebben, majd felállt és a kottáim között kezdett el kutakodni. Ki vett egy darabot, a hegedűt pedig az egyik kezembe nyomta.- És most gyere!

Magához húzott, átölelte a vállaimat, majd a szabadon levő kezemet megfogva húzni kezdett maga után.

- Hova megyünk?

- Majd meglátod!- felelte,és egy féloldalas mosolyt villantott felém.

Rabul ejtett ez a mosoly! mintha még a szívem is megdobbant volna! Fel sem tűnt, hogy a nappaliba vezetett vissza.

Mindenki kíváncsian figyelt bennünket.

Edward leült a zongorához, kitette a kottát, majd felém fordult és mosolyogva azt mondta:

- És most játssz!

~10.fejezet~ I/II

Igazság

Hirtelen abbamaradt nevetésem és Edwardé is.Nem tudtam ki morgott az előbb, de mikor észrevettem, hogy Edward és a többiek mereven Tanyára néznek akkor döbbentem rá, hogy mi történik.

Hisz Edward meg Tanya egy pár, én meg itt ölelgetem Edward derekát!

Gyorsan elengedtem és egy pillanat múlva már anya mellett álltam és őt öleltem. Nem hagytam, hogy Edward olvasson a gondolataimban és hogy Jazz érezze az érzéseim, mivelhogy a testemből a bizsergés eltűnt - ahol Edward érintett – és helyét féltékenység vette át. Próbáltam ezt elnyomni, hisz nem szabad ennek lennem, nem akartam tönkretenni Edward és Tanya kapcsolatát!

Én törtem meg a csendet:

- Nagyon köszönöm az ajándékom!- mondtam, és puszit nyomtam apa, anya, Alice és Rosali arcára, a fiúkat csak megöletem, kivéve Edward-ot, mivel mikor felé kezdtem közelíteni Tanya újra felmorgott. Kikapcsoltam a képességem és gondolatban bocsánatot kértem Edwardtól. Gyorsan visszamentem anya mellé és szembetaláltam magam az Ő kérdő tekintetével. Ekkor Jasper felnevetett.

A francba! Hisz kikapcsoltam a pajzsom! TELJESEN!!! El is felejtettem, hogy Jazz miatt fenn kéne hagynom… így most már tudja az érzéseim…de teljesen mindegy, hisz azok süket fülekre találnak…vagy nem…nem találhatnak! Gyorsan vontam be Jazz-t a pajzsom alá, és még épp időben!

- Sajnálom!- mondta Jazz- csak hát elég fura volt Nessie…és most, hogy éreztem őt már értem is…

- De miért vicces is ez?- tudakolta őt Alice.

- Hát …- mereven és kérdőn nézett rám, hogy elmondhatja -e. A többiek is felém fordultak, és láttam, hogy Edward felém lép, én pedig gyorsan Alice mellé szaladtam.

- Miért félsz tőlem?- kérdezte Ed fájdalmas arcot vágva. Összeszorult tőle a már nem dobogó szívem.

- Nem tőled fél… de összeköttetésben van veled…-felelte Jazz.

- Miért?- kérdezte újra, mire Jasper újra rám sandított. Én csak aprót tudtam bólintani, mert elmerültem azokban a gyönyörű, most mégis fájdalmasan csillanó szemekben. Ha akartam se tudtam volna megszólalni.

- Féltékeny…és nem tőled fél, hanem…

- Tanyától!- vágta közbe Rosalie.

- Miért félne Tanyától?- kérdezte anya- És mi lenne… féltékeny?- ennek a kérdésnek már a végét csak suttogta, mert szemében a felismerés fénye csillant.

- De hisz ez egyszerű!- akadtam ki- Hisz Edward meg Tanya egy pár én meg itt flörtölök Edwarddal.- adtam magyarázatot.-Csoda, hogy még nem szedte le a fejem. Féltékeny meg azért….-hirtelen hallgattam el, majd arcomat a tenyerembe rejtettem, de azért ujjaim közül kukucskáltam.
Mindenki megrökönyödve figyelt engem, majd testvéreimből kitört a kacagás. Még Edward is kuncogott, de szemében mintha egy pillanatra vágyat láttam volna fellobbanni mikor észrevette, hogy ujjaim közül figyelem.
Anya szigorú pillantást vetett feléjük, majd mellém lépett és lefejtette a kezeimet az arcomról és megsimogatta azt.

- Miből gondoltad, hogy együtt vagyunk? –kérdezte meg végül Tanya.

- Miért? Nem vagytok?- kérdeztem értetlenül.

- Nem.

A válaszától köpni -nyelni nem tudtam.




Megjegyzés: Sajnálom, hogy kettészedtem, de nem szeretek gépelni :( :)
Nem kell megijedni, még ma jön a folytatása kb. egy óra múlva :)
A meglepit, azaz a másik történetemet pedig ezt követően fogom feltenni:)
Pusz és komikat kérek!
(L)

9.fejezet

~Születésnapok~

Hirtelen mozdult mindenki. A Denalik Kate elé álltak, Edward pedig hátulról fogott le, akárcsak Em és Jazz. Apa elém állt.
- Nyugodj meg Nessie! Nincs semmi baj!
Értetlenül néztem rájuk, miért akarnak engem lenyugtatni. Szám elé kaptam a kezem, hogy elrejtsem sírásra görbülő számat. Hátraléptem egyet, a lábaim remegni kezdtek.
Mindenki azt hitte, hogy Katere akarok támadni!
Pedig csak bocsánatot akartam kérni, amiért Edward rámorgott. Kitéptem magam bátyáim szorításából és anyám karjaiba borultam. Amikor pár pillanattal később úgy éreztem, hogy elég erőt merítettem öleléséből a többiek felé fordultam.
- Sajnálom!- suttogtam, majd kikapcsoltam a pajzsomat és hagytam, hogy Jazz érezze az érzéseimet, Edward pedig megtudja mi volt az igazi szándékom. Mikor már mindent 'közöltem' velük, visszakapcsoltam a pajzsomat és se szó, se beszéd felrohantam a szobámba, és az ajtót magam mögött kulcsra zártam. Persze tudtam, hogy ha be akarnak jönni akkor be tudnak.
Hallottam, ahogy Edward és Jazz elmesélik a többieknek az előbb történteket. Majd kopogtak az ajtón.
- Bejöhetek?- mire meglepődtem, hisz a hang tulajdonosa Rosalie volt. Odarohantam az ajtóhoz, kinyitottam és szélesre tártam előtte. Besétált a szoba közepére, én addig visszacsuktam az ajtót. Pillanatnyi ötlettől vezérelve karjai közé bújtam. Nem tolt el magától, hanem próbált megnyugtatni.
Lassan leült, engem pedig az ölébe húzott. Úgy ültem ott, mintha ő lenne az anyukám és pedig egy kis öt éves, aki épp akkor kér bocsánatot, mert rossz fát tett a tűzre.
Emiatt nagyon boldog voltam, hisz Rose-val nem indult valami pompásan a kapcsolatunk, most mégis olyan, mint ha Esmé után ő lenne a második anyám.
- Lassan le kéne mennünk - szólalt meg és felállt, míg én még mindig az ölében voltam- Kezdődik a party! De előtte kicsinosítalak! Hisz nem mindig lesz az ember 17 éves!- rám mosolygott, én pedig válaszul mosolyogva bólintottam. Kivitt a fürdőszobába; lezuhanyoztam, kimostam a hajamat. Rose pedig befonta. Nem nagyon sminkelt ki, majd egy gyönyörű levendula színű nyári ruhát adott rám. Mikor elkészültünk ő is átöltözött, majd kihúzott a fürdőből. A nappaliba érve a szám is nyitva maradt. Gyönyörűen fel volt díszítve. A többiek boldogan figyeltek engem, majd mikor hirtelen éjfélt ütött az óra egyszerre kiáltottak fel.
- Boldog szülinapot Vanessa Cullen!
Felkacagtam, mivel mindenki az új nevemen köszöntött fel. Ők is rámmosolyogtak, majd Kate állt elém.
- Sajnálom, ami történt. Nem akartalak bántani!- mondtuk teljesen egyszerre, mire kitört mindenkiből a nevetés, én pedig szorosan megöleltem Katet.
- Szent a béke?
- Szent!- vágta rá és a többiek felé húzott. A pajzsomat gyorsan kitoltam Alicere.
- És mi lesz Edwarddal?- kérdeztem érdeklődve közben összekacsintva Alice-el.- Ne támadj!- szólítottam fel Edwardot ás a hátára ugrottam. A lábaimat dereka körül összekulcsoltam, a kezeimet a szemeire tettem. Nem gondoltam alaposan ezt át, mivel ahogy a hátára ugrottam rögtön furcsa érzés fogott el, de a siker érdekében elhessegettem ezt az érzést. Hallottam, hogy Tanya halkan felmorgott a pozíciómat látva, de most ezzel sem akartam törődni.
Alice megfogta Edward kezét és kifelé kezdte húzni. A többiek mögöttünk jöttek. Mikor leértünk a lépcsőn a ház elé és Ed a megfelelő helyen állt leszálltam a hátáról, de kezeimet a szemein tartottam és ránéztem Alicere, aki a letakart ajándék előtt állt.
-3...- kezdtem visszaszámolni.
-2...-szállt be Alice.
-1...- mondtunk ketten egyszerre.
-Boldog születésnapot Edward!- kiáltotta mindenki egyszerre, mire én lekaptam a kezemet a szemeiről, Alice pedig a lerántotta a fedést Edward ajándékáról. Egyszerre kacagtunk fel Alice-el és Jazzel látva Edward arcát. Ő teljesen lefagyott, de szája tátva volt. Odasétált végül az ajándékához ás ráült.
- Egy Yamaha XS1100 motort kapok?- kérdezte, én meg nem bírtam ki röhögés nélkül, mivel eléggé vicces volt, hogy rögtön kitalálta milyen motort is kapott. A többiek és kuncogtak.- De hogyan? Miért? Kitől?
- Hát minden...- akartam felelni, de Alice a szavamba vágott.
- Ó...ezt Nessietől kapod. Gondolta biztos örülnél egynek, hisz így egyedül is tudsz majd száguldozni emberek között! -adta a választ nővérem.
-Köszönöm- nézett rám hálás szemekkel, majd gyengéden megölelt, aminek következtében bizsergés futott végig a rajtam. Hallottam, hogy Tanya újból felmorog, én pedig rögtön kifordultam az öleléséből.
-Próbáld ki!-szóltam rá, hogy eltereljem Tanya figyelmét.
-Egy pillanat! Nem is vagy kíváncsi a mit kapsz tőlünk?- kérdezte tőlem Rosalie.
-Persze Ednak lesz még +1 ajándéka számodra - suttogta nekem Alice.
Rákaptam egy pillanatra a figyelmem Edre, majd vissza nővérémre.
-DE!- vágtam rá és a nővéreim a garázs felé kezdtek tolni. Belépve egy hatalmas masnival borított motort pillantottam meg. Alice most a többiekre pillantott cinkosan, én meg kihasználva figyelmetlenségét az ölébe ugrottam és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára, majd utána mindenkiére.Még Edwardéra is!
Edward kedvenc mosolyom társaságában figyelte reakciómat.
- Ez egy Yamaha XT500-as!- világosított fel Jazz, de nekem a gondolataim Edward külön ajándéka körül forogtak.
-Nah most közösen próbálhatjátok ki!- kuncogott Emmett.
Rápattantam a mocimra, indítottam és már Ed-é mellett álltam.
- Gyerünk, siess már Edward!- kiáltottam neki kuncogva, és két másodperc múlva már ott se volt mellettem. Dühösen, mégis boldogan robogtam utána. Sokat motoroztunk és sokat nevettem. Sokszor próbáltam lehagyni, de sose sikerült. Egy óra múlva boldogan léptünk be a házba egymás derekát ölelve és egymásra mosolyogva.
Boldogságomnak egy halk, mégis erőteljes morgás volt a lerombolója...

~8.fejezet~

Érzéseim és a Denalik

Sokáig álltam Esmé és Carlisle, avagy már anya és apa ölelésében, mikor meghallottam amint Em köhint egyet, s hogy Alice egy helyben toporzékol.

- Mikor ölelhetjük már meg mi is a hugicánk?- kérdezte Emmett.

Kacagva bújtam ki anyáék öleléséből és rögtön Alice karjaiban találtam magam. Utána jött Jasper, Em pedig a levegőbe dobált, mint egy öt évest. Rose-t is megöleltem, mire ő csak annyit mondott:"Üdv a családban!".

Mámoros öröm öntött el, hisz Rose nem igazán kedvelt engem, s most mégis üdvözöl a családjában, ami mostmár az enyém is.

Végül Edward felé fordultam, jó pár centivel alacsonyabb voltam tőle is, mint a többiektől. Mégis mikor eléléptem őt nem csak a derekánál fogva öleltem át, hanem egyik kezem a hátán egészen a nyakáig siklott. Lassan bizsergés futott végig a testemen. Hátrább léptem és egy pillanatra elgondolkoztam:" Az nem lehet..."-suttogtam magamban, majd újra visszatértem az életbe. Még szerencse, hogy most mindenki képességét elzártam magamtól. Halk sóhaj hagyta el a számat.

- Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy befogadtatok!- mondtam, majd odafutottam anyához és a karjaiba bújtam.-Szeretlek anya!- suttogtam neki, mire jó erősen mégis teli szeretettel magához szorított.

Egy kis ideig még így álltunk, majd felküldött, hogy tegyem el az irataimat. A szobámban nyitva volt az ablak és azon keresztül a szellő ismeretlen vámpírok illatát hozta felém. Gyorsan elraktam az irataimat és mikor kiléptem a szobámból az illatokat már a nappaliból éreztem. Elkezdtem a lefelé lépkedni a földszint felé majd az utolsó lépcső szakasz tetején megálltam és kutakodva körbepillantottam a helységben.

Öt idegen vámpírt láttam. Egy barna hajú férfit és nőt, egy szőkés barna és egy búza szőke nőt, majd végül szintén egy szőke nőt, akinek eper szinű tincsek voltak a hajában. Miss Epertincsű, akit rögtön meggyűlöltem valamilyen oknál kifolyólag, feltűnően közel állt Edwardhoz és végig őt figyelte. Azt hittem, hogy menten nekiugrok, annyira idegesített, ahogy Edwardot bámulta. Aztán rögtön észbe kaptam.

Mi van velem? Miért vagyok ilyen? Féltékeny lennék???

Szomorú lettem, hisz gondolhattam volna, hogy Edwardnak is van párja és én még neki akartam támadni?! Hogy lehettem ilyen? Mi lett volna ha ezzel rögtön összerombolom családom békés életét? Edward meggyűlölt volna és én ezt nem akartam, hisz tisztán érzem hogy érzek valamit iránta!

Láttam, hogy Miss Epertincsű közelebb lép hozzá, mire Alice egy kicsit felmorgott. Nem hittem a fülemnek, de örültem ennek a reakciónak, mert igy Miss Epertincsű leállt, és annak is örültem, hogy nem csak nekem nem tetszik Ed választása, hanem Alicenek se.

A lépcső tetején ültem és figyeltem a családomat. Anyám és apám a kanapén ültek és beszélgettek a barna hajú párral. A többiek a többiekkel, de néha közbevágtak a másik mondanivalójába is. Alice árgus szemekkel nézte az Edward-párost. Kicsit felkuncogtam nővérem arcát látva és ekkor szólt fel utánam anya.

- Nessie, kicsim lejönnél a vendégeinkhez?- kérdezte anyáskodva. Gyorsan leszaladtam a lépcsőről elhaladva az Edward-páros mellett, hátulról átöleltem anyámat és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.

- Hát persze anya!- kuncogtam. Esmé játékosan megpaskolta az arcomat, majd az előtte ülő párra mutatott.

-Ők Elezar és Carmen. Vegetáriánusok mint mi és Denaliban élnek a többiekkel. A többiek pedig Kate- mutatott a szőkés barnára,-Irina- ő volta a búza szőke; kíváncsian vártam Miss Epertincsű igazi nevét,- és Tanya.

Bólintottam mindenkinek, és egy kedves mosolyt villantottam nekik.

- Ő pedig az új kislányunk Vanessa- mutatott be engem anya.

A Denalik meglepetten néztek apámra és anyámra. Apa elmesélte nekik a történetem, közben néha rám és Alicere pillantottak. Mindenki érdeklődve halgatta, kivéve persze Tanyát, aki még mindig Edwardot leste. Az viszont feltűnt, hogy Ed nem nagyon törődik Tanyával. Ez persze mosolyra késztetett. A történet végén Elezar kíváncsian fordult felém.

- Megtudnád mutatni nekünk a képességeidet?

- Persze- vágtam rá. Alice egy pillanatra eltűnt, majd egy hatalmas virágládával tért vissza.

- Gondoltam kipróbálhatnánk, hogy ki tudsz-e kelteni néhány virághagymát a képesegéddel.- magyarázta Alice, majd letette elém az aztalra a ládát.- Levendula, liliom és jácint van benne.- ismertette velem, azaz velünk, hogy milyen virágok fognak remélhetőleg kinyílni.

- Még nem próbáltam... de a gyakorlás és a fejlődés már rám férne!-mosolyogtam rá nővéremre. Mindenki körém gyűlt én pedig a kezemet a láda felé helyeztem, behunytam a szemem és erősen koncentráltam.

Teltek a másodpercek, de semmi. Egy erőset szippantottam a levegőbe és megéreztem Ed levendula illatát, amibe egy kis jácint és liliom is keveredett. Újra bizseregni kezdett a bőröm és egy kis mosolyra húztam a számat. Hallottam amint Alice mosolyog, mintha tudta volna mit érzek Ed iránt. Akkor döbbentem rá, hogy miért pont ezek a virágok és már biztos voltam benne hogy Alice tudja, hisz én is elég feltűnően fintorogtam időnként Tanyára.

Ekkor valami megcirógatta a tenyerem, kinyitottam a szemem és megláttam a 'Cirógatómat'. A ládában hatalmasra nőttek a virágok és hatalmas mennyiségben, mégis a legszebb és legillatosabb a levendula lett. Közönségem ajkai körül halk elismerő, egyben döbbent sóhajt lehetett hallani. Mosolyogva feléjük fordultam.

- Sikerült!-sikkantottam.

- Sikerült!- sikított Alice is és megölelt. Kate elém lépett és ő is ölelésre tárta a karjait. Megdöbbentem, de boldogan öleltem meg, mire Edward halkan felmorgott. Felé kapta mindenki a fejét; Kate arcán bánat és ijedtség szaladt át.

- Mi a baj?- kérdeztem és valamilyen okból kifolyólag védekező állást vettem fel, amivel Katet próbáltam védeni.

- Te nem éreztél semmit?- kérdezte hitetlenkedve Edward, majd felém lépett. AZ ő arcán többféle érzelmet is láttam: düh, ijedelem, meglepettség, szeretet és megint düh és meglepettség.

- Többé akkor se csináld ezt Kate!- mordult rá Katere, aminek következtében mindenki arcén felismerés suhánt át, Kate pedig bólintott.

- De mégis mit?- kérdeztem kis éllel a hangomban, ugyanis zavart, hogy kihagynak valamiből.

- Kate képessége, hogy áramot tud vezetni a testén és az engedélyed nélkül próbálta ki rajtad!- válaszolta végül Edward.

- Oh...- suttogtam és Kate felé fordultam. Éreztem, hogy Jasper nyugalmat sugároz felénk, de nem törődtem vele. Megindultam Kate felé...

~7.fejezet~2/2

Másnap reggel Carlisle, Esmé és Jasper elmentek otthonról. Bár megkérdeztem Alicet, hogy hova nem mondta el. Azt mondta meglepetés lesz. Még tegnap este megbeszéltem vele, hogy Edward-al közösen fogjuk tartani a szülinapunkat. Alice egész nap szervezekedett, meghívott a bulira egy másik vegetáriánus családot is. Kicsit féltem a velük való találkozástól, de Alice megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj.
Nem hagyta, hogy segítsek neki, így felmentem a szobámba és olvasni kezdtem a "Hegedülés kezdőknek" című könyvet.
Miután kivégeztem a könyvet elkezdtem átnézni a kottáimat. Kerestem egy egyszerűbb darabot amit el tudnék játszani, de végül lettem erről a tervemről. Tudtam, hogy a többiek is hallanák én pedig azt nem akartam, hisz ki tudja milyen pocsékul játszom. Pláne Edward meg Emmett...nos Emmett azért, mert kiröhögne, Edward meg... hát ő volt a családban a 'zene művész' és én nem akartam, hogy kioktasson vagy még rosszabb, hogy ő is kiröhögjön. Végezetül leültem a kanapémra és egy orvosi könyvet kezdtem el bújni. A rendes iskolai könyveimet arrébb löktem, hisz suliig van még 2 hónapom, és addig minek tanuljak?
Úgyis mindent megjegyzek egyszeri olvasás után. Ha meg most mindet elolvasnám suli időben csak unatkoznék.
Este 6 fele járhatott, mikor meghallottam, hogy Carlisék megjöttek. Lettem a könyvet amit épp olvastam a többi mellé amit már elolvastam és már indultam is lefelé. Nem törődtem vele különösebben, hogy szanaszét hagytam a kottáimat. Mikor leértem mindenki mosolyogva nézett rám, még egy kicsit Rosalie is.
- Nessie, idejönnél egy kicsit?- kérdezte Carlisle.
- Valami gond van?- kérdeztem vissza. A többiek majdnem felnevettek, helyette csak mosolyogtak.
- Semmi gond nincs, aranyom. Csak adni szeretnénk neked valamit.- szólt kedvesen Esmé.
Lassan odasétáltam, majd Carlisle kivett valamit Jasper kézéből és az én kezembe adta.
-Tessék! Ez a tied!
Megnéztem a kezemben tartott papírokat. Anyakönyvi kivonat, személyi, útlevél. Miden iratom anyaként Esmé volt feltüntetve, apaként pedig Carlisle. Azt hittem, hogy menten elbőgöm magam, de helyette szorosan magamhoz öleltem Esmét és Carlislet. Viszonozták az ölelést, ha lehet még szeretet teljesebben, mint én, majd mindketten egyszerre suttogtak a fülembe.
- A mi kislányunk!
És én már nem bírtam tovább. Felzokogtam, majd még erősebben kezdtem ölelni őket.
A nevem mostantól:

Vanessa Alice Cullen

lett.

~7.fejezet~ 1/2

Meglepetések

Mindenki kíváncsian nézte hogy eszem az elém rakott ennivalót. Közben Edward elmesélte nekik, hogy mit is csináltam a mókussal. Alice rögtön megkért, hogy mutassam majd meg neki is, mire én örömmel beleegyeztem, hisz ez is egyfajta gyakorlás számomra. Később lejött az emeletről Rose és Em; az utóbbi bocsánatot kért, én pedig csak azzal az egy feltétellel fogadtam el, hogy akkor ő sem haragszik rám amiért hagytam nyerni...persze boldogan beleegyezett, de megkért, hogy ha lehet ezt azért legközelebb ne csináljam. Én is örömmel fogadtam el feltételét, majd testvériesen megöleltem, Mindenki boldog volt, hogy sikerült tisztáznunk ezt az ügyet.Pár perc múlva Edward jött oda hozzám.

- Készülj fel!- suttogta.

Nem értettem, miért,de közben Alice, Esmé és Rose már ott voltak mellettem.

- Gyere!- mondta nagy-nagynéném(: D) és Esmével együtt elkezdtek felfele húzni a lépcsőkön. Felmentünk egészen a 3. emeletre, Edward végig mögöttünk jött, Rosalie pedig kinyitott előttem egy ajtót, majd a lányok befelé kezdtek tuszkolni.

A lélegzetem is elállt. A szoba gyönyörű levendula és tengerkék színekben pompázott. Volt a falon két polc, amit azonnal kiszúrtam. Az egyiken az emberi életemből megmaradt dolgaim voltak, míg a másik teli volt orvosi könyvekkel.

A térdeim megremegtek, de beljebb léptem a szobába. Volt még ott egy íróasztal amin 10. -es tankönyvek voltak és puha, nagy kanapé. Volt két gardróbom is,de azok nem kötötték le annyira a figyelmem, hanem újra egy polc varázsolt el, ami roskadozott a sok cd-től. Végül a sarokban egy hegedűt pillantottam meg. Mindig is szerettem volna megtanulni, de nem volt rá lehetőségem, Sejtettem, hogy ezt a gyönyörű hangszert Alice csempészte be.

Nem bírtam tovább csodálni a látványt, a lábaim újra megrezzentek, majd összecsuklottak. Mielőtt földre érkeztem volna Edward elkapott és maga felé fordított. Gyorsan megöleltem, arcom a mellkasába fúrtam és könnyek nélkül sírni kezdtem. Kicsit megilletődött, de nem tolt el magától. Esmé és Rose kifelé lépkedtek halkan és én gyorsan még halkan egy köszönömöt suttogtam nekik. Alice ottmaradt és kivett Ed karjaiból és most neki kezdtem el sírni. Szorosan megölelt és én is őt. Míg sírtam felfigyeltem rá. hogy már csak mi maradtunk a szobámban. Én pedig úgy éreztem megtaláltam az igazi családom!

Pár percig még sírtam miközben Alice a hátamat simogatta, végül nagy nehezen sikerült abbahagynom.

- Nagyon köszönöm!- mondtam neki.

- Igazán nincs mit! Te vagy a vér szerinti húgom unokája, de nekem te vagy az új hugicám.

- Köszönöm!- suttogtam majd újra megöleltem.

Még egy párszor elsuttogtam ezt neki, és mikor már vagy századszorra mondtam elkezdett kuncogni, utána pedig lementünk a földszintre. Azonnal odamentem Esméhez és megöleltem majd neki elsuttogtam hálámat.

Rose a kanapén ült Em mellett. Odasétáltam és leültem mellé.

-Szabad?- tártam ölelésre a karom, jelezve, hogy meg szeretném ölelni, ha nem baj. Megkönnyebbülésemre bólintott én meg óvatosan megöleltem. Végül mindenkinek megköszöntem. Később kiderült, hogy a hegedűmet nem is Alicetől, hanem Edwardtól kaptam.

Emmett felszabadított ígértem alól, mert még nézni se bírta ahogy az emberi kajákat eszem. Nagyon megörültem neki, hisz bár megbírtam enni őket, de már a palacsinta sem tartozott a kedvenceim közé.

Újjászületés 6.f

~6.fejezet~Fogadások és a vadászat

Elkezdtem sétálni az erdő felé. Mögöttem jöttek a fiúk, majd megálltam és feléjük fordultam.

-Merre megyünk?

-Délre, ott van a legtöbb medve és oroszlán.-felelete Emmett.

-Kb. hány kilométer?

-Nem tudom, attól függ, hogy hol találunk rájuk a leghamarabb.-mondta Edward -Miért?

-Verseny?-kérdeztem nemes egyszerűséggel.

-Rendben!-vágta rá Emmett.-Tét?

Elgondolkodtam, majd olyat találtam ki amit megtudnék csinálni ha veszítenék.

-A vesztesnek emberi kaját kell ennie 3 napig.

Edward felnyögött a gondolatra, de Emmett csak tovább kötekedett.

-Remélem bírod az emberi kosztot, hugicám! Én benne vagyok!

-Hugica?-kérdeztem vissza meglepődve.

-Igen. Most már velünk élsz, úgyhogy már a testvérünk vagy. Igaz, Edward?

-Igen- felelte amaz és egy mosolyt villantott rám.

-És te benne vagy a játékban?-kérdeztem, mire halkan felsóhajtott.

-Ha muszáj...

-Muszáj, muszáj!-kontráztuk Emmettel.

-Háromra!-kiáltottam-Egy...kettő...három!!!

Őrült módjára futni kezdtem. Élveztem a sebességet.Még soha nem száguldottam a teljes sebességemmel, mivel Aro nem engedte. Oldalra pillantottam s láttam, hogy Edward a nyomomban van, de Emmettet sehol se láttam. Hátrafelé fókuszáltam, miközben lassítottam, hogy megtaláljam. Pár pillanat múlva már láttam is őt. Elég fancsali képet vágott, hisz nem gondolta, hogy ilyen gyors vagyok. Belegondoltam, hogy egy normális vámpír nem bírja az emberi kajákat és hogy pár óra múlva kikívánkozik belőlük. Én nem normális vámpír voltam, mivel képes voltam pár emberi kaját megenni, bár én is rosszul lettem tőlük de olyan szinten( :D ).

Edward már rég lehagyott, és ha jól hallottam már el is ejtett egy oroszlánt, más szóval ő lett az első!

Fokozatosan lassítottam a lépteimen. Éreztem a közelben egy grizzlyt, és ez Emmettnek is feltűnt. Rögtön az illat felé indult meg. én pedig végig mögötte futottam meghagyva neki a célját. Majd Emmettől pár méterre álltam meg és néztem, hogy újdonsült bátyám hogy teríti le a grizzlyt. Az állat végeztével győzelem ittasan felkiáltott.

-Nyertem!!!- kiáltotta és a levegőben bokszolt.

-Azt nem hiszem...-mondta hirtelen mellettem állva Edward, majd a szemére mutatott.-...én már rég végeztem is.

-Akkor második vagyok.-hümmögte mackószerű bátyám- De akkor is Nessie vesztett!

-Igen-feleltem nyugodtan- Szóval 3 napig...hmmm...

-Mi az? Csak nem akarsz visszalépni? Már nem teheted! Vesztettél!- hahotázta Em.

-Emmett!-rivallt rá bátyámra Edward.

-Mi van?

-Ha Nessie nem veszi észre, hogy mennyire lemaradtál tőlünk, akkor lehet, hogy most te ennél 3 napig emberi kosztot!- rivallt rá egyik bátyám a másikra, mire Em egy kicsit visszább fogta magát.

-Igazság szerint...-kezdtem, mert nem akartam, hogy összevesszenek...csak azon tűnődtem, hogy mit kéne ennem. Már rég ettem palacsintát.

A fiúk megrökönyödve néztek rám.

-Mi?-kérdezték egyszerre.

-Még nem mondtam, de én valamilyen szinten meg tudom emészteni a normális étkeket...bár nem mindet.

-Hát te tényleg elég érdekes lány vagy!- mondta nekem nevetésével küszködve Em.- De szerintem jobb lenne enned valami igazán normálist is a másik 'normális' előtt.-mondta és fejével egy oroszlán felé bökött.

Bólintottam, majd átadtam magam a vadászás örömének. Emmett még elfogyasztott pár grizzlyt, én pedig utoljára egy mókust szemeltem ki magamnak. A fiúk észrevettek, mivel nem értették miért pont egy mókust választottam figyelemmel kísérték további mozdulataimat. A mókus gyorsan kivégezte majd a kis testet fivéreim felé mutattam, hogy az állat valóban meghalt.

Nem tudom, hogy milyen képet vághattam, de Ed közelebb lépett hozzám, mintha vigasztalni akarna, mire én feltartottam a kezem, hogy maradjon ott ahol van.Mikor megállt az egyik kezemet a kis állat szíve felé helyeztem és pár pillanatnyi koncentrálás után a mókus felszaladt a vállamra, majd onnan átugrott a fára.

Hangos nevetésben törtem ki, mikor megláttam két testvérem arcát. Em tátott szájjal figyelt engem, míg Ed elismerően bólintott.

-Mehetünk - jelentettem ki boldogan, ők pedig bólintottak, s elindultunk hazafelé. Már nem versenyeztünk, így elengedtem magam és jól lehagytam őket. A verandán már Alice toporgott, az ajtó pedig nyitva volt. Felszökelltem mellé, ö pedig megölelt.

-Esmé már készíti neked a palacsintát - mondta, majd grimaszt vágott- Biztos, hogy ezt akarod?

- Igen, hisz vesztettem - mosolyogtam rá, miközben megérkeztek a fiúk is.

Em beleszippantott a levegőbe, összeráncolta az orrát, majd újra nevetni kezdett. Rosalie jött le az emeletről Carlisle és Jasper társaságában.

-Mi folyik itt?- érdeklődött Rosalie. Em abbahagyta a nevetést, majd megölelte a párját.

-A mi kis újdonsült hugocskánk elvesztette a fogadást, így 3 napig emberi kaját kell ennie.

Rose és Jazz is összeráncolták az orrukat, mire Cralisle odajött hozzám.

-Sajnálom... Emmett szokott ilyen butaságokat kitalálni.

Az elmlített felmorgott egy kicsit, és mielőtt én bármit is mondhattam volna Edward közbeszólt.

-Nem úgy van az apa! Nessie találta ki a tétet, Emmett pedig belement. Csak azzal felejtett el számolni. hogy Nessie még gyorsabb tőle, hisz újszülött. Sőt még nálam is jóval gyorsabb!-Carlisle elismerően felém pillantott, mire én a földre fordítottam a tekintetem, majd vissza föl, mert Carlisle újra Edre figyelt aki gondolom egy kérdésére tovább folytatta.-Nessie észrevette, hogy Em lemaradt és hogy mennyire nem akar veszíteni, s végül is hagyta Emmettet nyerni.

Em kisebb vicsorgás kíséretében felment az emeletre, Rose pedig utána ment, de előtte a 'kösz'-t suttogott, hogy nem hagytam a párját veszíteni és hogy emberi kaját egyen.

Bólintottam, majd elindultam a konyha felé, ahol már Emsé várt rám a palacsintákkal. Legjobban a palacsintát tudtam megenni. Jóízűen szimatoltam a levegőbe, majd leültem és elkezdtem enni.

Újjászületés 5.f

~5. fejezet~ Ajándékok

Bocsánatot kértem tőlük, majd kimentem telefonálni. Aro pár pillanat alatt felvette. Gyorsan elhadartam neki mindent, majd azt is, hogy lehetőleg többet ne küldje Jane-t, mert elegem van a folytonos féltékenységi támadásaiból. Aro halkan megjegyezte, hogy ezért még beszéni fog Jane fejével.
Halkan kuncogtam, hisz kicsit elégedett voltam, hogy Jane ki fog kapni. Mintha a nővéremet árultam volna be apámnak, hogy rossz fát tett a tűzre.
Visszamentem a nappaliba, ahol Esmé és Alice már azon tanakodtak, hogy hogyan rendezzék be a szobámat. Rosalie még mindíg nem békélt meg velem, de abba beleegyezett, hogy szívesen elmegy majd ruhákat vásárolni nekem.
Carlisle és Jasper elmentek vadászni, egy kicsit szomorú voltam, hogy nem vártak meg hisz én is szívesen velük tartottam volna. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy a csomagjaimért még nem mentem el. Odamantem Edwardékhoz.
-Nem lenne baj, hogyha elmennék a csomagjaimért?
-Ne félj Alice már szólt mit szeretnél. Jasper nemsokára meg fogja hozni őket! - felelte Edward.
-Oh...köszönöm!
-Nincs mit! - felelte Jasper, aki épp abban a pillanatban ért vissza a csomagjaimmal Carlisle társaságában.
Gyorsan odaszaladtam hozzá, mire letette a földre a bőröndjeimet. Gyorsan észrevettem, hogy a legkisebb táskám hiányzik, mire megfagytam. Szaporábban vettem a levegőt pedig nekem nincs rá szükségem. Jaspernek feltünt hirtelen hangulatváltozásom, s próbált lenyugtatni, nagyon nehezen hagytam magam.
-Mi a baj? - kérdezte.
-Hiányzik egy táskám.- feleltem mostmár szomorkás hangon.
-Oh...ez? - kérdezte Carlisle, és felmutatta az általam keresett kis kézitáskát. Nem nézett ki különösebben, mint a többi táska, de számomra mégis fontos volt. Hirtelen kitéptem Carlisle kezéből és szorosan magamhoz öleltem. A többiek csendben figyeltek, majd Alice jött oda hozzám.
-Nagyon fontos számodra igaz? - mosolygott rám.
-Igen - majd fejemmel biccentettem neki, hogy kövessen.
Odamentem a kanapékhoz és az asztalra kitettem a számomra fontos dolgokat. Kikerült belőle 2 fotóalbum, 2 plüssállat, 2 könyv, egy nyaklánc és fülbevaló és egy kis kocsi. Egy tűzpiros Alfa Romeo.
Mindenki kíváncsian nézett rám. Én pedig elkezdtem magyarázkodni.
-Az ékszereket a nővéremtől kaptam, a kocsit pedig a bátyámtól utolsó szülinapomra. A plüssoroszlánt nagyitól, a medvét anyától. A "Rómeó és Júliát" anyától, míg az orvosi könyvet nagyitól. Ő bíztatott a legjobban, hogy valósítsam meg az álmomat. Ezekben pedig képek vannak rólam és a családomról.
Alice rögtön felkapta az egyik albumot, a másikat pedig Esmé kérte el. Megbabonázva nézték, hogy mennyire hasnlítok nagyira, a nővérem pedig anyára. Megjegyezték, hogy a bátyám tisztára olyan, mit az apám. Én ezen nagyot nevettem.
-Tudjátok külsőre tényleg egyformák, viszont belsőre annyira különböznek egymástól, mit a macska a kutyától.
Erre ők is kuncogni kezdtek. Edward szeme a plüssállataimra tévedt, majd az előző szülinapi ajándékaimra.
-Nemsokára születésnapd van.- jelentette ki, mire mindenki felé kapta a fejét - Hány éves lennél?
-17. Neked viszont holnap lesz a 75. szülinapod. Nem?
-De. Honnan tudod?
-Én kérdeztem meg tőle nem segít -e nekem az ajándék választásban - felelte kuncogva Alice.
-Értem. És mit vettetek? - kérdezte, mire én gyorsan Alice köré vontam a pajzsom.
-Ez nem igaz! - lepődött meg Edward - Nem hallom a gondolataidat!
Alice-el összekuncogtunk, mire mindenki felvilágosodott, és velük együtt kacagtunk.
-Te! -fordult felém játékosan Edward morogva.
-Én? -tettem az ártatlant és hátrább léptem egyet.
-Ez így nem ér! - durcáskodott és mosolyogva felém lépett.
-Miért az ér, hogy bele akartál furakodni a gondolataiba?
-Persze. Nekem ez a képességem!
-Nekem meg ez! És elég gyerekes indok! - vágtam vissza.
Mindenki kuncogva nézte veszekedésünk, a játékos veszekedésünk... még Rosalie is kuncogott rajtunk.
-Most megkaptad öcskös! - hahotázta Emmett - Végre nem tudod hogy mit fogsz kapni - majd tovább röhögött.
-Igen- helyeseltem - mint egy kis gyerek úgy magakarja tudni, hogy mi lesz az ajándéka - kuncogtam Emmettel együtt.
Edwardnál pedig betelt a pohár, rámugrott és elkezdett csikizni. Én pedig összegörnyedtem a kacagástól.
-Vond vissz, hogy gyerekes vagyok! - kuncogta.
-Nem! - kiáltottam, majd még jobban csikizni kezdett.
-Vond vissza! - húzta még nagyobb mosolyra a száját.
-Rendben!- visítottam - Visszavonom csak hagyd abba!
Végül abbahagyta az oldalam csikizését, én pedig kapkodtam levegő után.
-De igaza van - kiáltotta Alice kuncogva. Edward csak fújt egyet, majd ő is nevetni kezdett. Az orromban ott égett a finom illata, s egy pillanatra vörös köd lepte el a szemeimet.
Beleszippantottam újra a levegőbe, mire illata megint égette az orromat és bizsergés járta végig a testem. Jasper minden mozdulatomat figyelte. Közelebb lépett hozzám, s várta a reakciómat. Őszintén szólva furcsálltam, hogy kívánom egy vámpír illatát, nem értettem, hogy ez miért van. Majd lassan lenyugtattam magam, és rájöttem, hogy már rég ittam. Jasper érezte, hogy lenyugodtam, majd hangosan szólt a többiekhez.
-Ha mindenki kinevette magát akkor valaki elkísérhetné vadászni Nessiet, már rég ivott.
-Oh...sajnálom kedvesem- szólt Esmé.
-Mi a kedvenced? - kérdezte Alice
-A legjobban az oroszlánt és a grizzlyt szeretem- feleltem.
Edward féloldalas mosolyra húzta a száját, míg Emmett hahotázni kezdett.
-Végre valaki, aki szintén szereti a grizzlyt!
-Akkor Edward és Emmett mennek veled - döntött Carlisle
-Rendben-egyeztek bele egyszerre.
Bólintottam, majd a fiúk felé fordultam.
-Akkor, irány vadászni! - kiáltottam.

Újjászületés 4.f

~4. fejezet~ Látogatók

Rögtön felfigyeltem, hogy Rosalie milyen ellenséges arcot vág.Alice Jasper-rel egyszerre mellém lépett és megfogta a vállaimat. Láttam, hogy Carlisle válaszára várnak.
-Természetesen itt maradhatsz. De továbbra is állat véren kell élned és eljárnod iskolába - adta meg döntését.
-Persze, máson úgyse tudok élni-feleltem megkönnyebbülten és Alice már a nyakamba is ugrott. Rosalie felmorgott.
-Persze minden rendben lesz egészen addig, míg a legkisebb hibát is ejtjük és ő rögtön szól majd a társainak és azok majd jönnek levadászni minket- morgott fel.
-Rosalie!- morgott rá egyszerre Alice, Edward és Esmé.
-Rosalie nem hiszem, hogy...-kezdte Carlisle, de én a szavába vágtam.
-Soha egy szóval se fogok ilyet említeni nekik! - ordítottam dühösen, és lassan kezdtem felvenni a támadó pozíciót -sose voltam a gyilkolás híve. Sose szerettem mikor Aro elküldte Heidiéket zsákmányokért, hisz én is így kerültem hozzájuk. Sokszor veszekedtem is emiatt a többiekkel - az utolsó mondatot már csak suttogtam, de persze mindenki hallotta. Szememet enyhe vörös köd lepte el, és figyeltem ahogy Jasper Alice-t elengedve hozzám lép, hogy lenyugtasson. Mivel én is akartam ezt hagytam, hogy ereje hasson rám,ezért pedig pár másodperc alatt már le is nyugodtam.
-Nagyon sajnálom - szóltam bűnbánóan - nem akartalak titeket zavarni, inkább elmegyek. - Lassan megfordultam, és indultam volna el vissza a ház felé, mikor Alice szorosan ölelt át hátulról.
-Maradj! - kérlelt.
-De... - ellenkezni akartam.
-Nem kell "de", maradsz Rosalie majd megnyugszik - vágott szavamba Edward.
-Rendben.
Carlisle és Esmé megkönnyebbülten sóhajtott, Alice ujjongott és most Edward és Jasper karjaiba vetette magát. Rosalie megfordult és beviharzott a házba. Emmett ejtett felém egy mosolyt üdvözlete és bocsánat kérése gyanánt, majd Rosalie után ment, s közben hallottam mikor azt súgja: "Most engesztelhetem ki.". Eléggé önelégült volt, mire mindenki kuncogni kezdett, még én is.
Hirtelen egy általam ismerős, és mégis undorító szagra lettem figyelmes. Pár pillanat alatt rájöttem, hogy kié az illat és a pajzsomat a hirtelen dühvel vezérelve kilöktem a mellettem állókra. Ők is felfigyeltek az illatra, majd hirtelen összerezzentek mikor pajzsom elérte őket. Próbáltam a házban elérni Emmettéket is, de nekem még túl messze voltak. Segély kérően tekintettem Edwardra, s gondolatban szóltam hozzá.
" Hívd le kérlek Emmettéket, nem tudom őket elérni."
Meglepetten bólintott, majd felszólt nekik, de a helyén maradt.
-Emmett, Rosalie azonnal gyertek le, kérlek! - még végig se mondta a két említett már mellettünk állt, és én rögtön a pajzsom alá vontam őket. Kérdőn néztek rám, majd az erdő felé fordultak. Épp időben jöttek még le, mert az erdőből akkor léptek ki.
Öten jöttek. Jane, Lucy, Félix, Demetri és Lucas. Lucy száját halk sóhaj hagyta el, Jane ördögien vicsorgott. Félix kaján mosollyal figyelt. Carlisle előállt, miközben Rosalie egy "tudtam"-ot morgott.
-Üdvözletem! Minek köszönhetjük a látogatást? - nyugodtan kérdezte őket.
-Aro küldött, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy a kis kedvence épségben van -e , hisz még nem telefonált neki! - felelte gúnyosan.
Én pedig bűnbánóan lehajtottam a fejem, de láttam hogy Alice ideges valami miatt. Hát persze! Lucas zavarta a képességeit így nem látta őket.
-Akkor megviheted neki az öröm hírt hogy jól van és hogy velünk marad - szólt oda neki Edward és elém állt. Lucy egy sajnálom pillantást vetett oda nekem, mire Félix felnyögött, majd Demetri rám kiáltott.
-Látom megtaláltad az új hódolód - hahotázta, mire én a torkom mélyéből egy igen erőteljes morgást hallattam. Jasper közelebb lépett és lenyugtatott.
-Sajnálom - suttogtam. Tudtam hogy ezt mire értette Demetri hisz Félix szerelmes volt belém, de én visszautasítottam.
-Nincs új hódolóm! - kiáltottam vissza, és láttam hogy Félix megkönnyebbül.
-De ez nem jelenti azt hogy megváltoztak az érzéseim - címeztem ezt Félixnek, aki csalódott képet vágott és elindult visszafelé. Lucas és Lucy követte őt, de Jane és Demetri még maradt. Hirtelen egy erős szúrás éreztem a pajzsomon, és így még most én is sebezhető voltam. Pillantásomat az új családom felé fordítottam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senkinek sincs semmi baja. Csak Jasper arca volt nyúzott, és rögtön elzártam az érzelmeimet, mire ő halkan sóhajtott fel.
-Távozzatok! - kiáltottam oda Jane-éknek. Ő durcás arcot vágott, majd biccentett- Üdvözlöm Aroéket - szóltam még utánuk.
-Én is! - kiáltotta Carlisle.
Már elindultak, de én még mindig éreztem Jane erejét, mire haragosan utána morogtam. Esmé és a többiek elindultak a házba és én velük egyetemben mozogtam, hogy még mindig pajzsom alatt tartsam őket.
Mindenki a kanapé felé vette az irányt és leült. Én is követtem őket, de túl sokáig használtam, túl nagy mennyiségben az erőm és a pajzsom visszapattant én meg a föld felé kezdtem zuhanni.Egy kar ragadott meg, felkapott, majd leültetett a kanapéra. Edward és Alice aggodalmas arcával találtam szemben magam. Választ váró tekintetük volt. Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam.
-Minden rendben, csak túl sokáig használtam a pajzsom.
Megkönnyebbülten sóhajtottak.
-Csak azt nem értem, hogy miért lettél ilyen rosszul? - kérdezte Carlisle.
-Még túl erős nekem a pajzsom, és néha fájdalmat okoz használni.
-Érezted Jane támadásait - nem kérdezte, hanem kijelentette Jasper.
Edward arca elkomorult.
-Igen - feleltem nyugodtan.
-De nem amiatt lettem rosszul.Bárki aki használni akarja a pajzsom a képességét, azt valamilyen szintem érzem. Például érzem, hogy próbálsz - fordítottam a fejem Edward felé - olvasni a gondolataimban. De én ezt nem hagyom.
Edward durcás képet vágott, mire mind elkezdtünk nevetni. Aztán eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom Arot, ha nem akarok még egy ilyen látogatást.

Újjászületés 3.f

~3.fejezet~”Ez vagyok én”

Leültem a kanapéra; az egyik oldalamon Esmé volt, a másikon Alice, akinek Jasper még mindig fogta a vállát. Carlisle és Edward velem szemben foglaltak helyet, míg Emmett és Rosalie mögöttük állt. Mikor mindenki elfoglalta a helyét Carlisle szólt hozzám.

-Szóval akkor elmeséled nekünk a történeted?-kédezte és csillogó szemmekkel várta az új információkat.Én pedig belekezdtem.

-Mint már mondtam az én nevem Vanessa Alice Brandon Volturi. A nagymamám Cynthia volt, aki Alice-s ráemeltem a tekintetem-huga volt.-Megszorította kezem és mielőtt bárki bármit is kédezhetett volna ő közbeszólt.

-Kérlek folytasd!-erre a mondatra mindenki abbahagyta a mozgolódást és Alicere kapták a tekintetük, majd rám várva a folytatást, mivel megértették, hogy jobb ha a kérdéseiket a végén teszik fel.Én pedig folytattam.

-Az anyámat Alice Anne Brandonnak hívják és nem vette fel apám nevét, ahogy én se.Van egy bátyám és egy nővérem. 1959.jún.21-én születtem és három hónapja vagyok vámpír. Aro változtatott át.

Vártam, hogy megemésszék a hallottakat. Mindenki döbbent arcot vágott, majd jöttek az első kérdések, főként Alicetől.

- A testvéreidet hogy hívják?

- A bátyám 8 évvel idősebb nálam, Jasper Evan Casen-nek hívják.- itt Alice a fejét szerelme felé kapta, majd vissza rám.- A nővérem 5 évvel idősebb nálam és Lilian Anne Casennek hívják. Ők felvették apa nevét, én nem akartam a Brandon jobban tetszett.

- És Aro változtatott át?-kérdezte döbbenten Carlisle.

- Igen.

- Éleg jó az önuralmad egy újszülötthöz képest. És te mivel...?-próbált kérdezni, de nem tudta befejezni végig. Én persze rögtön megértettem, hogy mit szeretne.

- Csakis is állatvért fogyasztok…az emberek vérétől rosszul leszek.-feletem vigyorogva.Carlisle meglepődött akárcsak a többiek.

- Rosszul leszel?-kérdezték egyszerre, mire halkan felkuncogtam.

- Igen…mikor egyszer ittam az is visszakivánkozott belőlem. Nem igazán lepődtem meg akkor, hisz már emberként se bírtam ki pedig orvosnak tanultam.

-Tényleg?-kérdezte egyszerre Esmé és Alice.

- Igen.

- Még egy orvos-kuncogott Emmett.-Ráadásul nem bírja az embervért.

- Hát igen. Ez vagyok én.

- És mégis miért jöttél ide?-kérdezte morcosan Rosalie.

- Aro küldött ide, hisz ti is vegetáriánusok vagytok, de szerintem azt nem említette, hogy ilyen nagy a család.Csak azt említette, hogy van két értékes vámpír a családban.-Erre a mondtatomra elkezdtek egy kicsit feszegeni és Edward valami morgásszerű hangot adott ki.

-Igen majdnem igaz is…-kezdte Carlisle-Edward tud a gondolatokban olvasni, Alice pedig látja a jövőt ami megtörténhet…de Jaspernek is van ereje. Képes érzékelni mások hangulatát és tudja is azokat valamilyen szinten befolyásolni.

- Húha…-mondtam és elismerésem jeléül rápillantottam az említettekre.Most már értettem, hogy Alice miért nyugodott le olyan könnyen az előbb.

- És neked van valami képességed?-kérdezte Esmé kedvesen.

- Igen van.-mondtam, mire minden szem újra rámszegeződött.

- Mondd el kérlek!- könyörgött Alice.

- Igazság szerint két képességem is van.-suttogtam és elkezdtem a földet bámulni.

-Hát ez hihetetlen!-ujjongott Carlisle.

- És mik?- fagatott tovább Alice.

- Hát… könnyebb megmutatni.

- Akkor mutasd!-kérlelt tovább Alice bociszemekkel.

-Jó-feletem és elkezdtem kisétálni a házból.-Jösztök?-kédeztem, mire Alice rögtön utánam ugrott magával húzva Jaspert is.

Kisétáltam az erdő széle felé tartva, miközben kerestem valami elhalt növényt.Majd találtam is egy kiszáradt fát a kertben és Esmé felé fordultam.

-Ez milyen fa?

-Ez valaha egy liliomfa volt.Edwardtól kaptam ajándékba egyik születésnapomra, de sajnos kipusztult.-felete szomorkás hangon.

Bólintottam, majd megindultam a fa felé. Mindenki velem együtt mozgott, kiváncsian várták mit fogok csinálni.Végül megálltam a fa előtt, behunytam a szemem, s rátettem az egyik kezem a fa tövére, a másikat a már nem dobogó szívem fölé.Erősen koncentráltam és lassan sugároztam az energiát a fába. Pattogást hallottam és éreztem, hogy lassan végezek a fával.

Halk, döbbent sóhajokat hallottam meg, amik között volt egy amelyik már inkább sírásra hasonlitott és egy amiben egy kis kuncogás volt elrejteve. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy a fa újra popázik a sok virágtól és pompás illat töltötte be a levegőt.Esmé odajött hozzám és megölelt.Igazi anyai ölelésnek éreztem.

-Köszönöm-suttogta én pedig válaszul mosolyogva bólintottam.

-És hogy is kell hívni ezt a képességet?- kérdezte csupa csodálattal az arcán Carlisle.

-Öhm…életre keltés.Bármilyen élőlényt életre tudok kelteni, kivéve az embert. -magyaráztam a képességem.- De még sokat kell tanulnom.Idáig a fákig jutottam, úgy értve,hogy azt a legnehezebb felkeltenem, és az állatokból is még csak a kisebb testűeket tudom.Például egy mókust, de a szarvast még nem tudom. Ez a fa is csak egy kisebb fa volt, azért ment ilyen könnyen.

- Értem…nagyon hasznos képesség.-lelkendezett Carlisle.-És mia másik képességed?

-Én azt hiszem, hogy tudom-felete Edward, mire mind ránéztünk.-Valamiféle pajzsod van, igaz? Nem hallom a gondolataidat, Jasper se tudja érzékelni az érzelmeidet és Alice se látta a jöveteledet.Igazam van?

-Igen. Egyfajta pajzs van körülöttem, amit ki tudok tolni és másokat alávonni, de vissza is tudom húzni…de még ez is nehezen megy. De ha akarom úgy irányitom ezt apajzsot ahogy szeretném. Például tudom hagyni, hogy Alice lássa a jövőmet, de te és Jasper ne tudjátok használni rajtam az erőtöket.

-Hát ez nagyszerű! Most már értem miért tetszettél meg ennyire Aronak! Csak azt nem értem, hogyha ilyen különleges vagy miért engedett el???-kérdezte Carlisle.

-Ez egyszerű.Nem bírom az embervért és mikor Aroék fogyasztották iszonyatosan rosszul lettem tőle, így én csak állatvért fogyasztottam, de ez meg a többieknek nem tetszett.Aro nem szólt érte, de hallottam ahogy mások panaszkodnak neki, hogy mennyire büdös szagom van.-itt elmosolyodtam a büdös szó használatára- Végül felajánlottam Aronak, hogy eljövök onnan.Ő pedig csak azzal a feltétellel egyezett bele, hogy ide fogok jönni hozzátok és csatlakozom.

De azt nem akartam emíletni nekik, hogy hamarosan úgyis el kellesz hagynom őket egy jóslat miatt.Elszomorodtam, de nem mutattam jelét. Nem akartam ezen töprengeni úgyhogy gyorsan ki is zártam a gondolatot a fejemből.