Újjászületés 14.f

Minden fényes és ragyogó.


Olyan mintha minden gyémántból lenne.

A kis köves út mellett amin haladok egy kis patakocska folydogál...

Kellemes meleg van, a madarak csiripelnek, pillangók szálldosnak...

Minden ami rossz itt nincs!

Hogy hol vagyok?

-Vanessa!- szólít meg Peter.

-Igen?

-Ha azt mondanám, hogy visszamehetsz mit szólnál?- kérdezi nyugodtan.

-Természetesen örülnék!- vágom rá.

-Akkor is ha ennek ára van?-ijesztően próbál meg nézni, de valahogy nem hat rám.

-Mi lenne?

-Nos...a tested nem élte túl harcot, de amint láthatod a lelked igen...-mosolyog rám.-Visszaengedünk, viszont senki sem látni hallani téged...neked kell rájönnöd, hogy hogyan is juss vissza a családodhoz.

-Ha engedek visszamenni, akkor mindent meg fogok tenni- válaszolom higgadtan.- Viszont ha jól sejtem így új életet adtok, akkor mi lesz az emlékeimmel?

-Egy időre elvesszük...

-Csak egy időre?- lepődök meg.

-Igen...ha úgy látjuk visszakapod őket, viszont lenne egy szabály! - fenyít meg egy kissé erősebb hangon.

-Valahogy sejtettem...és mi az?

-Nem mondhatod el senkinek sem hogy te vagy te! Az már mellékes hogyha maguktól rájönnek...-itt egy pillanatra elmosolyodik, majd újra komolyra vált- Megértetted?

-Persze, de mi lesz ha mégis elszólom magam?

-Akkor nem magadnak ártasz, hanem szeretteidnek...tudod a vámpírok úgy tudják hogy lehet gyermekük...

-Lehet?!

-Természetesen, viszont ehhez úgy mond megfelelő körülmények kellenek. Tudod bármelyik vámpírnő lehet terhese, viszont sosem lehet meghatározni mikor érkezik el ez pont...lehet mondjuk egy sokadik születésnapon perce pontosan vagy egy holdtölte, bolygók együttállása...stb. Ezt csakis Ő dönti el.

-És ez most hogy jön az én történetemhez?

-Tegyük fel egy eshetőségként valamit elmondasz nyíltan akkor Esmé-nek sohasem lehet gyermeke! Se így, se úgy!

-Értem-szeppenek meg.

-Még így vissza akarsz menni? Ez csak egy volt a sok büntetés közül, amit kaphatsz!

-Csak még egy valamit mielőtt döntök, véglegesen!

-Hallgatlak...

-Ugye, azért meg én valamit elmondok nyíltan még nem...nem...ölhettek meg senkit?- zavartan teszem fel a kérdését. Félek a választól.

-Még szép hogy nem!- csattan hangja.-Mi az élet lehetőségét adjuk nem a halált! Mégis mit..?

-Sajnálom.

-Ha halált nem is, de súlyos sérülést...- motyog.

Nagyot nyelek.

-Szeretném elfogadni az ajánlatot!-jelentem ki bár félve mégis határozottan.

-Jól meggondoltad? Ennyire vágysz vissza?

-Mindennél jobban!- végre megjött a hangom.

-Akkor kövess!

Elindul az úton visszafelé. Pillanatra meglepődök, mégis követem. És ismét ott állok Az Ajtó előtt.

-Ha kilépsz az ajtón, szellemként fogsz tovább lenni, egészen addig még meg nem találod a módját, hogy hogy kerülhess vissza a családodhoz.

-Lesz valami jel...vagy valami?

Nagyot sóhajt.

-Ha rájöttél, hogy mit és hogy kell tenned, akkor arany-ezüstös izzást fogsz látni, de többet nem segíthetek.

-Rendben- közelebb lépek az ajtóhoz .- Köszönök mindent! Csak egy utolsót!

-Igen?

-Ha nem jövök rá...?

-Akkor örökké ott kell bolyonganod!

-Nem baj, csak tudni szerettem volna! Viszlát!

-Vagy nem!- mosolyog rám szelíden, és int egyet mire az ajtó kitárul. Még visszafordulok egy mosoly erejéig utána pedig átlépem Az Ajtót...













Gondolom, most összezavarodtatok.

Elhiszem, én is így lennék ha nem velem történne...

Akkor jöjjön a magyarázat...



Gondolom arra mind emlékeztek, hogy legutóbb arról volt szó, hogy haldoklik a Föld.

És ez így igaz!...



A nappaliban ültünk és a Tv-ben épp az elmúlt napok természeti csapásait figyeltük. Forks-ot is elérte már. Egyre melegebb van, szinte már bírhatatlan...az idősebbek már nem bírják...

És nekem rossz előérzetem volt...Így utólag már nem is meglepő...

Épp Edward ölében ültem mikor sms-em érkezett.

Feladó: Aro

"Kedves Nessie! Szükségünk van rád! Nagyon fontos! Mielőbb térj vissza Volterrába! Kapsz időt, hogy elbúcsúzhass! Várunk! Aro"

Nem értettem, miért?

Viszont mivel Aro hívott és nagyon fontos vissza kell térnem...így szólt a megállapodás mikor eljöttem tőlük.

Döntöttem. Épp vége volt a híradónak és családom elé léptem.

-Vissza kell mennem Volterrába!

-Mi?- hördült fel mindenki egyszerre.

-Nem mehetsz, te már ide tartozol!- ki más, hát persze , hogy Edward.-Nem engedlek!

-Engedned kell, különben Aro jön értem!- csattantam fel.

-Miért?- kérdezte apa higgadtan.

-Nem tudom...csak azt írta, hogy fontos.-sóhajtottam.

-Veled megyek én is!- csattant fel Edward

-Nem!

-Miért?- nézett rám szomorúan. Istenem, csak ezt ne! Ezek a szemeknek nem lehet ellenállni...olyan szomorúak és bánatosan csillognak.

Nem Nessie! Na hagyd most az egyszer magad! Ki tudja mit akarhat Aro? Nem kockáztathatod Edward épségét!- dorgáltam magam.

-Edward...-sohajtottam- Tudod, hogy szeretlek...de...

-Mit de? Ha szeretsz veled mehetek! -kiabálta.

-Pont ez az!- próbálok higgadtan válaszolni, de kicseng a hangomból a düh és a kétségbeesettség.- Szeretlek, és nem tudom mit akarhat Aro! És nem akarom hogy neked vagy bárki másnak baja essen!

A család csak némán figyelni a vitánkat. A szemükben látom, hogy nehezen bár ,de elengednek.

-Kérlek!- motyogom halkan, s közben átölelem. Ő sem rest azonnal átölel.

-Tudod, hogy csak féltelek!- motyogja a hajamba.

-Tudom!

-Rendben elmehetsz, de ajánlom a saját érdekedben, hogy ne legyen semmi bajod!- féloldlasan rám mosolyog.

-Ígérem!



Hát igen! Ezt a ígértemet meg is szegtem! De most folytatom...



-Aro!

-Nessie! De örülök, hogy itt vagy! Bár ne ilyen körülmények között!- szomorúan és bánatosan néz rám.

-Mi a baj? Mi történt?

- A Roman Cover! Az a baj! Már megint szervezkedtek és hogy nagyobb legen a seregük átváltoztattak egy lányt...

-Ezzel meg mi a baj?- lepődök meg...nem értem.

-Úgy hívják...hogy...- nagyot sóhajt. Valamiért nem akarja elmondani.

-Hogy?

-Lilien Casen.

-Tessék?!- biztos csak rosszul hallottam! Nem! Nem lehet a nővérem!

-Jól hallottad.- sóhajtja szomorúan.

-Azonnal...nem is tudom...találkoznom kell vele...vagy...- zavartan kiabálok.

-Nessie...- aj-jajj! Ez a hangsúly nem sok jót ígér...

-Miért érzem azt, hogy nem ez a legrosszabb?- kérdezem tétován.

-Neki is van képessége...

-Mi?

-Arra magadtól is rájöhetsz- feleli fájdalmasan.

Gondolkodom mi lehet az. Mi az amire rájöhetek?...Aztán megvilágosodok....

-A pusztítás! A Föld...haldoklik...- suttogom a szörnyűséget.

- Pontosan... pont a te erős ellentéte. Még te életet adsz, ő elveszi azt!

-De az nem lehet! A nővérem... az én nővérem nem tudna még a légynek se ártani!- kiabálok magamból kikelve.

-Sajnálom Nessie! De a nővéred megváltozott.

Hangosan fújtatok. Még mindig nem akarom elhinni. Miért teszi ezt a nővérem?

-És most mi lesz?

-Harc...köztetek...

-Köz...tünk...

-Sajnálom...

-És mi lesz...? Hogyan...?

-Szabadon kellesz engedned a csatában az erődet, pont amikor ő is teszi!- szólal meg számomra egy kedves hang.

-Lucy!

-Sajnálom Nessie! Ha szabadon engeded az erődet és ő is nem sok az esélye hogy túlélitek- közli a lehető legfájdalmasabb hangon- Sajnálom!

Én pedig csak megfagyva állok a terem közepén... Az elmúlt percek, órák, napok, hetek, hónapok történésein gondolkodom...

Milyen sok minden történt velem...

Vámpír lettem...megtaláltam a nagyim nővérét...családom lett újra... megtalált a szerelem...s mikor már azt hittem nem lehet semmi baj beüt a 'ménykü'...

A föld elkezd haldokolni. s kiderül hogy ezt mind a nővérem okozza...

És ami a legrosszabb, hogy valószínűleg meghalok...

-Még jó, hogy nem hagytam, hogy Edward velem jöjjön...-közlöm mindenkivel azt ami épp a legjobban foglalkoztat, majd nem várva a reakciójukra elindulok régi szobám felé...









Gondolom már rájöttetek, hogy mi lett a csata eredménye...

Igen, meghaltam...Fájdalmas,de igaz...

Akivel pedig beszélgettem az Szent Peter volt...

A mennyország előtt két kapu is van...ha az egyiken belépsz egy kis réten találod magad...ahol minden szép és jó és itt kaphatsz egy esélyt az új életre, ha elfogadod akkor azon az első ajtón amin beléptél ugyanott távozol vissza az emberek világába, ha viszont nem akkor a következő ajtón belépve már a Mennyországban találod magad....

Velem is ez történt... kaptam egy esélyt az új életre amit el is fogadtam...

Már csak arra kell rájönnöm, hogy hogyan is térhetek vissza hús-vér valóban a családom körébe...