Újjászületés 16.f

(Nessie szsz.)


„Minden arany és ezüstös színben kezdett el pompázni. Nem hittem a szememnek…ezek szerint én leszek…újra Cullen leszek!”

Elnyelt a színpompa. Szinte már vakított.

Majd mikor ismét kinyitottam a szemem nem hittem annak…



Újra a réten találtam magam…a Mennyország két ajtaja között.

Nem!!!!!!!!!!- kiáltottam gondolatban- Ez nem lehet! Sikerült! Sikerülnie kellett!!!

-Nyugalom Vanessa!- szólított meg egy nyugodt hang, és én annak irányába fordultam.

-Peter?- rökönyödtem meg.

-Igen?- mosolygott rám.

-Mit keresek itt?- kérdeztem egy picit talán hisztis hangon.

-Óóó…hát ez egyszerű- válaszolt újra higgadtan, s közben továbbra is mosolygott.

-Akkor megtudhatnám?-kérdeztem kis éllel a hangomban. Felnevetett türelmetlenségemet látva.

-Persze. Tudod hamarosan meg fogsz újra születni, és így már nem tartózkodhatsz lent a földön.

-Oh…-csak ennyire futotta tőlem.

-Emlékszel? Mondtam, hogy egy időre elvesszük az emlékeidet, csakhogy az új énedként is élhess és ne csak a másik miatt.

-És mikor fogom őket visszakapni?

-Miután emberi időben számítva betöltöd az 1. életévedet. Utána szépen fokozatosan fognak visszatérni az emlékeid.

-Az jó!- könnyebbültem meg. Viszonylag hamar visszakapom az emlékeim.

-Tudod, itt az idő másként telik, így te odalent hamarosan megszületsz. Így lassan el kellesz vennem az emlékeidet.- sóhajtotta.

-Ilyen gyorsan?!- lepődtem meg, hisz alig vagyok max. 15-20perce.

-Igen. De ugye tudod, hogy most tisztavérűként születsz meg? Ami azt jelenti, hogy a családodat úgymond fenyegeti a Volturi.

-Ők sosem bántanák Cullenékat! Megkértem őket a búcsúlevelemben!- csattantam fel. Peter csak apai szigorral tekintett rám, majd fejével a még magasabb ég fölé bökött.- Bocsánat!- értettem mit akart. Azt, hogy ne kiabáljak vele Ő birodalmában.

-Teljesen igazad van! Viszont mikor megszületsz teljesen úgy fogsz kinézni mint egy kisgyerek csak átváltoztatva, ezt pedig tiltja a vámpírok törvénye, és bár neked ígértetett tettek, de te más okból kérted őket, hogy ne bántsák a családod, vagyis hogy pontosak legyünk Edward-ot –fordult felém egyék szemöldökét felhúzva- Igaz?

-Igaz…-vallottam be nehézkesen.- Akkor mi lesz?

-Mondjuk úgy kapsz egy lehetőséget, hogy figyelmeztesd Aroékat!- mosolyogott rám- Visszaküldünk a három fő elé szellem alakban és így a fontosabb dolgokat, amit jónak látsz közölhetsz velük, így ők tudni fogják ki is vagy. És kérlek figyelmeztesd őket, hogy ne fedjék fel a kilétedet, és meglátogatni is csak 1 éves korod után tegyék, így már erre a részletre fogsz emlékezni!

-Értem- feleltem boldogan.

-Jah! Majdnem elfelejtettem!-csapott a homlokára- Ha esetleg nem akarnák hallgatni rád, nyugodtan fenyísd be őket bármivel. Tudod ők nem tudják, hogy Ő csak életet adhat, elvenni nem vehet!- kacsintott rám cinkosan. Komolyan mondom ,mint egy 18 éves kamasz fiú. Erre elmosolyodtam magam.

-Rendben!- kuncogtam.

-Akkor indulás!- suhintott a karjával felém. jött a vakító fényesség, ami miatt be kellett csuknom a szemem, de mikor újra kinyitottam a szemem már a célszemélyek előtt álltam, akiknek az álla igencsak a padlót súrolta. Muszáj voltam elnevetnem magam.





(Aro szsz.)

Már félév telt el drága Nessienk halála óta. Közölünk talán Lucy viseli a legnehezebben. Ő volt a mi kis védangyalunk, akik életét adta mindenki másáért.

Félév alatt Edward Cullen háromszor keresett fel minket,hogy öljük őt meg, de Nessie kérésére nem tettük,és már utolsónál nem is próbálkozott igazán. Valószínűleg kezdi túltenni magát a történteken.



Ma egész csendes napunk, sehol egy rendbontás, egyenlőre…nem akarom elkiabálni. Caisus-al és Marcus-al épp könyvtárban voltunk.

Egyszer csak hatalmas fény támadt, rögtön harcállásba ereszkedtem testvéreimmel együtt. Ám amikor megláttuk ki áll a fénycsóva közepén állunk a földön koppant.

Elég viccesen festhettünk, ugyanis Nessie angyalokat megszédítő módon kezdett el kacagni.

Te jó ég! Mit keres itt Nessie? Él? Vagy mi a csuda történik?

Meglepődésemnek még jobban ’hangot’ adva a fenekemre estem. De Caisus és Marcus sem reagált jobban. Marcus a szemei dörzsölte, míg Caisus a falnak támaszkodott nehogy ő is arra a sorsra jusson mit én.

A kábulatból először én tértem észhez.

-Nessie?! Te meg hogyan…?-nem tudtam befejezni a mondatom.

-Hogy hogyan kerülök ide?- mosolygott ránk aranyosan, miután abbahagyta a nevetést,de szája szélében még ott bujkált mosolya.

-Pontosan!-szólalt meg Marcus.

-Háááát…-húzta az időt, de ezzel láthatóan ő is tisztában volt, ugyanis önelégülten mosolygott.

-Ne húzd az időt te leány!- szólt rá Caisus megrovón, mégis hangjából tisztán kihallatszott az öröm.

-Lényeg!- szólalt meg komolyan.- Halálom után kaptam egy lehetőségét,hogy újra élhessek, de nekem kellett megtalálnom a módját, hogy hogyan is kerülhetek vissza. Szóval sikeresen végrehajtottam a küldetésem és hamarosan meg fogok születni, mint egy tisztavérű vámpír!

-Micsoda?!- kérdeztük egyszerre testvéreimmel. Hisz az lehetetlen! Vámpírnak nem születhet gyereke! Több ezer éve élek, de ilyenről még nem hallottam!

-Jól hallottátok! Kevés időm van, mivel hamarosan világra jövök, és ezzel együtt egy időre el is veszítem az emlékeimet. Rövid leszek, ígérem amire kíváncsiak vagytok, majd később megkapjátok a válaszotok, csak most hallgassatok meg!- szólított fel minket kimérten.

Egyszerre bólintottunk.

-Helyes! És kérlek ne szóljatok közbe! Emmett és Rosalie Cullen lányaként fogok megszületni, és arra kérnélek titeket, hogy senkit ne bántsatok a családom tagjai közül! És azért most figyelmezetlek titeket nehogy később az higgyétek, hogy átváltoztatott gyermek vagyok és megöljétek a családom! Kb. mikor 1 éves leszek akkor fogom visszakapni az emlékeimet fokozatosan, úgyhogy ha meg akartok majd látogatni, akkor annak az 1 évnek a lejárta után tegyétek. Jah …és még mielőtt elfelejtem senkinek sem mondhatjátok el amit most megtudtatok, vagy különben Ő súlyosan ismétlem súlyosan megbüntet! Értettétek?

Jobb eshetőségünk híján mindhárman rábólintottunk a dologra.

-Remek!- mosolyodott el újból.- örülök, hogy sikerült tisztáznunk nagyjából a dolgokat!- majd egy pillanatra az ég felé kapta a tekintetét- Hát nekem mennem kell! A viszontlátásra!- köszönt el majd egy-egy puszit nyomott az arcunkra, amiből alig éreztünk valamit, majd eltűnt.

Mi pedig csak megszeppenve álltunk a szoba közepén és a hallottakat emésztettük.

Azt biztos, hogy a kisasszony majd bővebb válasszal fog majd legközelebb válaszolni nekünk!

De most legalább 1 évet várnunk, ha nem többet. Majd meglátjuk, hogy lesz időnk rá.

-Aro Mester! Egy kisebb újszülött csapat vadászgat helytelenül- tört be a könyvtárba Lucas.-Oh… bocsánat megzavartam valamit?

Nagyot sóhajtottam.

-Semmit, de most kérném a további információkat…-fáradtan adtam ki a parancsot.

Úgy tűnik, mégis elkiabáltam…