Újjászületés 17.f 2/2

Először is...
Nagyon szeretném megköszönni a 30 rendszeres olvasót... Valamint a héten sikerült a blognak a 10000-es látogatottságot elérni! XD
És ennek igazán örülök!!!
És szeretnék bocsánatot kérni, hogy ennyit kellett várni az új fejezetre...
Úgyhogy tessék...!
( Jah, és majd elfelejtettem ez az 50. blogbejegyzés! :D Örüljünk!!! )
És még azt is megjegyezném, hogy nem vagyok valami jó az érzelmek kifejtésében, így előre is sajnálom, hogy nem tudom annyira kifejezni Edward érzelmeit...:-(






(Edward szsz.)


Dátum: 1978. jún. 22

Ma van Lorena, azaz Loli második születésnapja. Hihetetlenül aranyos kislány, és roppant gyorsan nő, már most hét-nyolc évesnek mondható. Az egész család megijedt először, hogy ez a kis csoda milyen gyorsan nő, azonban Alice mindenkit megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baja. Egy idő után, mikor olyan tizennyolc-tizenkilenc éves lesz kinézetre, meg fog állni a változása, és örökre olyan is marad.

Lányok, sőt az egész család lázban ég. Mindenki teljes mértékben a buli részleteit tökéletesíti.

Carlisle és Esmé rettentően boldogok, hogy született unokájuk , akit lehet babusgatni, kényeztetni és valamilyen szinten el tudta velünk feledtetni a Nessie hiánya miatt érzett fájdalmunkat.

Alice persze mindent előre lát és mindent tökéletesen meg akar szervezni. Folyton vásárolni járogatnak Rosalie-val és Lolival, ugyanis gyors növekedése miatt mindent hamar kinő.

Jasper boldog, hogy boldog a családja és felesége. Loli őt is, mint mindnyájunkat, elvarázsolt. Emmett komolyodott valamit, de csak nagyon keveset. Éppen annyit, hogy amikor kell, ő a legvédelmezőbb apa a világon, és ha kell, ő Loli legjobb barátja is. Mindig nekünk, fiúknak sírja el, hogy időnként mennyire unja, hogy ilyen gyorsan nő, ugyanis ugyanúgy, ahogy mi sem, ő sem imádja a vásárlást.

A lányok, mikor vásárolni akarják vinni, ő akkor mindig fintorog, ilyenkor szokott Emmett felkiáltani:

„ - Az én lányom! - majd felkapja Lolit és körbepörgeti a levegőben. ”

Annyira tudom irigyelni.

Loli igazi változást hozott az életünkbe. A búskomor családot egy örökké mosolygóvá változtatta. Mindenkit elbűvölt. Még engem is…

Amikor megtudtam, hogy Rosalie terhes, természetesen örültem neki, de belül gyötrődtem, hogyha vele megtörtént, Nessie-vel is megtörténhetett volna és akár én is apa lehetnék.

Mindig, mikor Emmett-re néztem, keserű irigység és bánat fogott el, majd az önsanyargatás. Miért is hagytam, hogy visszamenjen Volterrába? Miért nem mentem vele? Talán nem halt volna meg? Talán most is itt lehetne, és velünk együtt sürögne-forogna a buli előkészületi őrületében? Vagy talán ha nagy szerencsénk lett volna, akkor a saját kislányunk, vagy kisfiunk buliját szerveznénk?

- Edward! - kiált rám megrovóan Jasper.

- Bocs! Abbahagyom! - motyogtam.

- Kösz! Inkább segíts felfújni ezt a milliónyi lufit! - könyörög.

- Rendben… - sóhajtom.

Elkezdtük a lufikat felfújogatni, míg fent az emeleten a zajokból ítélve Rosalie épp Lolit fürdette. Alice és Esmé az ajándékokat pakolta be a nappaliba, Carlisle és Emmett pedig kint várták a Denali-klán érkezését.

Egyedül ők tudtak Loli mibenlétéről, senki más…

Féltünk, sőt rettegünk, mi lenne, ha a Volturi tudomást szerezne Loliról. Bár egyenlőre semmi különleges képesség nem mutatkozott nála és emberi ételt is fogyaszt. Ezenkívül semmi különlegesebb nincs benne. Ugyanúgy fogyaszt vért is, a bőre hófehér és kemény, mint a márvány és ugyanúgy csillog napfényben, mint a mi bőrünk.

- Jajj, anyu ne már! - nyavalyog fent Loli, majd egy ajtócsapódás, utána pedig a rózsaszín, puha, bolyhos fürdököpenybe bújt Loli kacagva szalad le lépcsőn.

- Edward! - kiált fel, mikor meglát és már fut is felém. Ösztönösen tárom szét karjaimat és ő rögtön közéje pattan.

- Mi a baj? - kérdeztem kedvesen mosolyogva, miközben vizes haját simogatom. Rosalie egy törölközővel a kezében sétál lefelé, kissé megbántottan.

- Anya egy rózsaszín förtelmet akar rám adni! - nyavalyog, s közben arcocskáját nyakhajlatomba rejti. Én, Jasper és Emmett azzonal hatalmas kacagásban törünk ki.

- Edward! - szól rám figyelmeztetően nővérem.

- Rose, ha nem akarja akkor ne erőltesd rá! - próbálom meg jobb belátásra téríteni.

- Jól van, akkor öltöztesd te föl! - morogja sértetten és felhúzza az orrát, majd elindul vissza Loli szobájába. A kisasszony mocorogni kezd a karjaimba.

- Tudod… - motyogja. - Kíváncsi lennénk, hogy te mit adnál rám és biztos vagyon benne, hogy nekem jobban tetszene, mint az a fodor csoda odafönn, de ha nem bánod… - És már ki is ugrott a karjaimból.

- Ugyan kislány! - mosolyogva borzolom össze a haját. - Menj és tedd boldoggá a család többi tagját!

- Oké… - sóhajtja, majd elindul felfelé. Nővérem gondolatai igazán boldogok, de azonban megérti lánya érzéseit is, így mire Loli felér, addig egy másik, Loli számára sokkal tűrhetőbb ruhát vesz elő. Amint a kislány a szobájába érve megpillantja az új ruhát, boldogan kacagva öleli át édesanyját.

- Köszönöm, Anyu! - kiáltja.

- Ugyan, Kincsem! - simogatja lánya haját, majd elkezdi újra kifésülni. Az egész család gondolatai boldogságról árulkodnak.

- Megjöttek! - kiált Emmett. Jasper, Alice, Esmé és én kiindulunk a ház elé, hogy fogadhassuk rég látott barátainkat.