Újjászületés 23.f 2/2

Lassan egy hete vagyunk itt.


Mióta Edward ébresztett, kerülöm őt… Ha a közelembe kerül, általában inkább elrángatom Jacket valahová.

Tudom, hogy Jack szeret engem, én pedig csak kihasználom. Csúnya dolog ez tőlem, de kétségbe vagyok esve.

- Loli, mi a baj? – kérdi Jack.

Perpillanat egy réten vagyunk, amit közösen találtunk.

- Semmi – sóhajtottam.

- Loli, engem nem tudsz átverni – mondja, majd átölel, ajka a fülemet súrolja. – Edward miatt van?

- Tessék? – meglepetten, egyben ijedten fordulok felé.

- Ugyan, Loli – csóválja a fejét lemondóan, szemeiben szomorúság és szeretet csillan. – Szerintem tudod te, miről beszélek.

- Fo… Fogalmam sincs – hebegek.

- Így csak megnehezíted!

- Jack… Kérlek… Nem szeretnék róla beszélni – suttogom, majd felkászálódok a földről.

- Nézd, tudod, hogy szeretlek, így azt is észrevettem, hogy te mást szeretsz. Csak az a baj, hogy Ő is mást szeret.

- Ja, egy hazug, kétszínű libát! – szinte köpöm a szavakat, de a végére leesik, hogy most buktattam le magamat.

Jack amolyan „Látod, hogy igazam volt?” módon mosolyog rám.

- Miért nem mondod el neki, hogy szereted?

- Persze! És hogy? „Szia Edward! Képzeld, csecsemőkorom óta beléd vagyok esve. Kérlek, dobd azt a liba barátnőd és járj velem!”

- Csecsemőkorod óta? – kérdi zavartan nevetve barátom.

- Látod, hülyeség! Ha elmondom, csak kinevet, vagy meg is utál, ha már nem utál amúgy is. Legalább ennyi szeretet maradjon meg nekem… Amúgy is, boldog azzal az álszent viperával… - kezdek föl-alá járkálni.

- Hűha, te aztán szereted a javából – sóhajtja szomorúan.

- Sajnálom!

- Mit? Hogy szerelmes vagy?

- Igen. Hogy nem beléd, de úgy érzem, nem tudnék Edward nélkül élni.

- És mi lesz, ha Edward beavatja a csajt a titkunkba?

Hirtelen toppanok meg.

- Mi?

- Szereti őt, nem? Valószínűleg elmondja majd neki. Mi lesz, ha a csaj azt kéri tőle, hogy tegye őt vámpírrá?

- Egy: Edward nem lehet ilyen hülye, hogy elmondja. Kettő: Sose változtatná át! Három: A csaj nem lenne normális, bár már most se az… És amúgy is tud már rólunk – sóhajtom letörten.

- Mi? Honnan? Azonnal szólnunk kell a többieknek! – Jack már szaladna is vissza, de megállítom. – Mi van? Szólnunk kell neki!

- Nem, nem fogunk. Hallgass meg!

Jack nagy nehezen enged nekem.

- Hallgatlak.

- Minden akkor történt, mikor először mutatott be nekünk Edward… Miután Bella elment, azt mondtam akkor, hogy vadászni megyek, mert túlságosan erős volt nekem az illata. Emlékszel?

Bólintott, hogy igen. Vámpírmemória.

- Nem vadászni mentél – kijelentette és nem kérdezte.

- Nem… Követtem Bellát. És nem tudom jól tettem-e, mert most olyan dolgot tudok, amivel nem tudom, hogy mit kezdjek… - sóhajtottam fájdalmasan.

- Mit?

- Bella…