Újjászületés 24.f

- Bella… Egy vérfarkassal jár… - nyögtem ki nagy nehezen.

- Mi van?! – ült a földre Jack döbbenetében.

- Jól hallottad… A farkas bevésődött belé… És ezt Bella is tudja, de továbbra is Edwarddal van. Azt mondta, hogy ő nem szereti a fiút, de én nem így gondolom.

- És mindezt akkor tudtad meg, mikor követted?

- Láttam őt lemenni La-Push-ra , majd egy szikláról, ami az óceánban volt, figyeltem őket… A parton sétáltak… Majd csókolóztak… A többihez nem volt ingerem. Elmentem ahhoz az úthoz, ahol Bellának haza kellett mennie és ott vártam rá. Mikor a közelembe ért leintettem, aztán beszélgettünk.

- És a titkot…

- Honnan tudta? - kérdeztem tőle. Bólintott. – Mivel a fiú bevésődése, így az neki mindent elmondott.

- De akkor most szereti a fiút vagy sem?

- Nekem azt mondta, hogy nem. De mindezt az után, hogy smároltak… Nekem is, mindenkinek hazudik, csalja Edwardot. A farkasnak meg azt mondja, hogy azért van vámpírszaga, mert valami iskolai feladat miatt együtt van Alice-szel. Ezt persze kihallgattam.

- És ez mióta tart? Alice tudja?

- Azt hiszem olyan két hete és sem Alice, sem senki más sem tud semmit.

- És miért nem szólhatunk a többieknek?! Hisz szerződést szegtek! – kiabálta indulatosan.

- Bella egy bevésődés, így tudhat rólunk! – kiáltottam én is vissza mérgesen.

- De a családnak tudnia kell róla, hogy tudja a titkunkat… Ebből még baj lehet… Ha ezt a Volturi megtudja…

- Ha megtudja, megbeszélem a dolgokat Aro-val! – kiáltottam rá mérgesen.

Fintorogva nézett rám.

- Nem akarok Edwardnak fájdalmat okozni. Szereti őt! Így csak elmondhatnám neki Bella titkát, de nem akarom. Majd elmondja neki ő.

- És nem lehet, hogy mégis neked kéne? Nem fog haragudni, mert te tudtad, és nekem is elmondtad, de neki nem?

- Akkor ezek szerint te is bajban vagy. Te is tudod - mosolyogtam rá gonoszul.

- Igen… Viszont engem egy hete ismer, téged születésed óta – érvelt.

A francba is! Ebben igaza van…

- Nem mondom el neki, és örülnék, ha te sem tennéd – néztem rá boci szemekkel.

- Nem mondom el neki… Ez a ti ügyetek!

- Köszönöm! - oda szökkentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Mikor elhúzódtam, mosolyogva nyomott puszit ő is az arcomra.

- Morzsák egy koldusnak – mosolygott, de szemeiben szomorúság is csillant

Ugyanolyan tekintettel néztem vissza rá.

- Majd kerítünk neked valakit – ráztam meg a vállánál fogva, mosolyogva.

Nem tudom miért, de önkéntelenül is Tanyára gondoltam.

- Emlékszel régebben mennyit énekeltünk és táncoltunk? - kérdezte hirtelen.

- Igen. Miért? - néztem rá, miközben elkezdtünk hazafelé sétálni.

- A suliban egy musicalt fognak előadni, és gondoltam, jelentkezhetnénk a főszereplő páros szerepére – fejtette ki ötletét.

- Hát nem is tudom…

- Gondolj csak bele! Ezzel féltékennyé tehetnéd Edwardot. Sok fiú fog körülvenni – mosolygott rám kacéran.

- Köztük te is?

- Igen, de én otthon is próbálkozhatok veled… Az orra előtt.

- Értem, de nem tartom túl jó ötletnek, mármint te szerelmes vagy belém és…

- Kérlek, esküszöm, nem tennék olyat, amivel tényleg bántanálak! – nézett rám könyörgőn, gyönyörű, kiskutya szemekkel.

- Rendben, egy feltétellel!

- Mi az?

- Van a családnak egy baráti kapcsolata, egy másik klánnal. Ott van egy lány…

- Be szeretnél mutatni neki?

- Igen, de csak később. Most nem jönne jól a tervünk miatt.

- Rendben.

A maradék utunkat a házig futva tettük meg, de a házba már normál, emberi tempóba mentünk be.

Mielőtt beléptünk, Jack megállított, majd a fejére koppintott. Gyorsan bevontam a pajzsom alá.

Nem kéne a többiek előtt eljátszanunk, hogy egy pár vagyunk? – kérdezte.

Csúnyán néztem rá, de csak kuncogva átkarolta a vállam és befelé invitált.

Morzsát a koldusnak – nevetett továbbra is gondolatban. Kicsit megsajnáltam, de úgy éreztem nem tudnám eljátszani, hogy fülig bele vagyok esve. De azt viszont sejtettem, hogy jól ellesznek kiszemeltemmel.

A nappaliba érve az egész család ott volt, köztük Bella is.

Egy csúnya pillantást vetettem rá, mire összerezzent. Most olyan voltam, mint anno velem Anya, azaz Nessie-vel, de nekem valós okaim vannak.

Edward persze észrevette a lány hirtelen félelmét, ahogy Jasper is.

Az arcomra gyorsan bűbájos mosolyt vettem fel, ez csak Bella iránti undorom miatt volt nehéz.

Jackkel karöltve huppantunk le a kanapéra.

- Képzeljétek! Úgy döntöttünk Jackkel, hogy jelentkezünk az iskolai musical-re – újságoltam feldobva.

Anya és Apa először meglepetten néztek ránk, de mivel ők tudták, hogy mindketten jól énekelünk mosolyogva bólintottak. Mama és Papa is hasonlóképp reagált. Alice már pörgött is, férje mosolyogva csóválta kedvese viselkedése miatt fejét.

Leginkább az utolsó páros lepődött meg.

- Tudtok egyáltalán énekelni? - kérdezte illetlenül Bella, minek következtében pár lekezelő pillantást kapott.

Edward meg sem szólalt, csak nézett minket.

- Még szép, hogy tudunk! - vágtam hozzá lekezelően.

Arcára gúnyos fintor ült ki. Legszívesebben leütném. Neki ott van az a hülye farkasa, de ő itt gyötri szerelmemet. Minél előbb meg kéne tőle szabadulni.

- Bebizonyítsuk? - kérdezte Jack.

- Majd elmegyek a meghallgatásotokra – közölte közönyösen.

- Holnap lesz, csak szólok! - vigyorogtam rá.

- Igen, tudom. A barátnőm is jelentkezik a főszerepre. És ő igazán jó. Már több hete gyakorol rá, és nem csak egy légből kapott ötlete – vitatkozott velem.

Bennem pedig felment a pumpa. Na, most letörlöm a vigyort a képéről. Gyűlölködve indultam meg felé, azonban Jack és Apa közös erővel visszatartottak.

- Gyere! - húzott maga után Apa.

A többiek ijedten figyelték a történteket. Anya ugyanolyan gyűlölködve nézett Bellára, mint én. Edward pedig oltalmazóan ölelte.

Még nagyobb haragra gerjedtem. Legszívesebben Edward képébe vágtam volna az igazságot a kis álszent barátnőjéről, de tudtam, hogy fájdalmat okoznék neki. Így csak kitéptem magam a visszatartó karok közül és a garázsba vágtattam. Minél hamarabb el akartam menni innen, hogy kisszelőztessem a fejem. Anya kocsijához mentem, de mielőtt beszálltam volna, teljesen ledöbbentem, hogy mi állt a sarokban egy félig lecsúszott ponyva alatt.

"Isteni" ajándék…



Komikat Please!!!