Újjászületés 25.f 1/2

Ezt nem tudom elhinni…

Sosem gondoltam volna, hogy megtartják…

A ponyva alól régi motorom kandikált ki. Komolyan mondom, hogy azt hittem, már rég túladtak rajta.

Lassan közelebb sétáltam hozzá, majd mikor odaértem, lerántottam róla a takarót.

Áhítatosan simítottam végig rajta, majd egyik lábamat átlendítettem és már rajta is ültem. Továbbra is megbabonázva néztem, majd gyújtást adtam. Legnagyobb meglepetésemre azonnal felbőgött.

Tudtam, hogy családom tagjai meghallották, gondolataik kétségbeesettek voltak és főként Edward körül forogtak, aki megmeredve hallgatta „Nessie motorjának hangját”.

Nem vártam tovább, verhetetlen sebességgel pattantam fel a motorra és száguldottam el.

Csupán élveztem a száguldást.

Bukósisak híján a szél a hajamat tépte, de ez tette az egészet még istenibbé.

Viszont, hogy nem volt rajtam megfelelő öltözék, így inkább mellékutakon haladtam.



Órák óta lehettem már el… Legalábbis a naplemente erre adott következtetést.

Épp egy kisebb faluból hajtottam ki… Rászántam magam és megnéztem, hol is járok: „Neah Bay”

Úgy hallottam, innen nem messze van Tatoosh-sziget, ami egy gyönyörű hely.

Lehajtottam egészen a partra és a látvány, ami a szemem elé tárult, csodálatos volt!

Ahogy a hullámok a sziklákat nyaldossák, és közben a Napnak a vöröses-sárgás színei megtörnek rajta…

Percekig bámulhattam, mert a Nap közben a horizont alá bukott.

Nagyot sóhajtva vetettem egy utolsó pillantást a szigetre és a tájra egyaránt, majd visszaindultam a motoromhoz.

Telefonomat a motornál hagytam, sóhajtva pillantottam rá.

Több mint ötven nem fogadott hívás volt rajta, legtöbbje Edwardtól. Az SMS-ek számától legszívesebben elhajítottam volna a mobilomat.

„Könnyes búcsút vettem a tájtól és szabadságomtól, és eszméletlen sebességgel indultam hazafelé.

Két dologban biztos voltam.

Első: Hogy otthon még kapni fogok ezen akcióm miatt.

És a második: Hogy erre a helyre még mindenképp visszatérek.

Ez lesz az én saját, titkos tengerpartom