Újjászületés 30.f

-          Egyelőre nem fontos, Esme – szelíden mosolygott rá.

-          Honnan tudod a nevem? – lepődött meg Nagyi.

-          Mindenkit ismerek.

-          Ne menjünk vissza a nappaliba? – ajánlotta Nagyapa.

-          Mehetünk – feleltem és Nessie-t magammal húztam. Amint megérintettem, gondolatai ellepték az elmém.

Úgy tűnik, érintés útján tudunk egymás között beszélni – szólítottam meg.

Igen. Amúgy mikor az a dolog történt velünk… - gondolatai visszaidézték különszakadásunkat. – Találkoztam St. Peterrel. Azt üzeni, hogy Neah Bay-en akar velünk találkozni.

Miért épp ott? – néztem rá csodálkozva. – És mit akar?

Nem tudom… - majd elengedte a kezem.

A nappaliban az erkélyajtó elé állt, s a kinti tájat kémlelte.

Nem értem már én sem, mi történik.

A többiek mögöttünk mocorogtak. Kíváncsiak…

-          Lorena! – szólított meg Jack. Most, saját szememmel nézve, sokkal jobban nézett ki. Sokkal jobban „ragyogott”. Valószínűleg eddig Nessie elnyomta a „látásomat”.

-          Igen? – mosolyogtam rá bűbájosan, amire egy szívdöglesztő mosoly volt a válasz.

-          Min kezdtél el Edwarddal veszekedni?

A kérdésre Nessie megremegett.

-          Edward el akarta mondani Bellának a titkunkat, hogy feleségül kérhesse – morogtam.

-          Óóó… Akkor most elég nehéz lehet Edwardnak.

-          Igen – sóhajtottam. – De nem csak neki.

-          Alice, látsz valamit? – kérdezte Anyu.

-          Egy darabig láttam, de utána minden eltűnt – sóhajtotta bosszúsan, majd rám pillantott.

-          Mi van? Én ilyet nem tudok.

-          Tudom… Bella tényleg…? – nézett rám szomorúan.

-          Igen. Szereti Edwardot, de ők nem egymásnak valók.

Jasper lépett be a szobába.

-          Na? – kérdezte Apa. Ezek szerint Jazz bácsi Edwardék után ment.

-          Hát, Edward először meg akarta nyúzni Jacobot, de valamilyen szinten lenyugodott. Végül is megértette a dolgot, meg azt mondta, hogy Bellával úgysem lehetett volna együtt örökre. Nem lett volna soha képes átváltoztatni.

Nessie halkan – mintha csalódottan? – felnevetett volna. Egy pillanatra mindenki rá kapta a tekintetét, de aztán már Jaspertől várták a folytatást.

-          Nos, Edward most kicsit egyedül akar lenni, aztán majd meglátjuk – fejezte be, majd kíváncsian pillantott Nessre. Ő lemondóan felsóhajtott.

-          Én csak akkor beszélek, ha itt lesz. – Miért tűnt úgy, hogy csak húzni akarja az időt?

-          Rendben! – bólintott rá Nagyapa.

-          Lory! – szólított meg, s nyújtotta felém a karját, amit azonnal meg is fogtam.

Szerinted el tudnánk most menni Neah Bay-re?

Bólintottam.

-          Egy kis elintéznivalónk van! Majd hívjatok, ha Edward hazaért! – intéztem a szavaimat a családnak.

Nesst magam után húztam, majd egy pillanatra megtorpantam Jack előtt.

Előre megyek! – szólt Ness és már a garázsban is volt, és a motorral állt ki.

Nem sokat vacilláltam, gyors csókot nyomtam Jack ajkaira, amik szuperpuhák voltak, és ár iszkoltam is Ness után. A motorra, mögé pattanva száguldottunk Neah Bay felé.

Hamar odaértünk. A nap már elkezdett lenyugodni.

Miután Ness leállította a motort, a felé a fa felé ment, ahol egyszer elaludt. Akkor hívta őt magához St. Peter és tudatta vele, hogy én is létezem.

A fához érve végigsimított rajta, s várt. Mellé léptem, és…

St. Peter ott állt előttünk. De most nem „odafent” voltunk. Itt, „lent” maradtunk, ő jött le hozzánk.

-          Lányok – biccentett. – Örülök, hogy eljöttetek.

-          Igen, végül is kíváncsiak vagyunk, mi ez az egész. Nem igaz, Ness? – Most először mondtam ki hangosan a nevét.

Kimérten bólintott.

Tudtam! Ő tud valamit!

-          Igen, Lorena Cullen. Vanessa valóban sejt valamit.

-          És mit?

-          Vanessa?

-          Igen, van sejtésem. Végül is nagyjából megszegtem a szerződést.

-          Tessék?! Én úgy tudtam, hogy az abból áll, hogy nem mondhatod el, hogy te vagy te! Az már mellékes, hogy ha maguktól jönnek rá!

-          És szerinted mi történik most pontosan?! – rivall rám. – Elszóltuk magunk Nessie, azaz az én létezésemről, pont az előtt, hogy kettéváltunk. Amiről megjegyzem, Peter szólhatott volna előre! De! Lorena… Emlékszel, megígértem mondenkinek, hogy mindent elmondunk, ebből az következik, hogy…

-          Hogy nyíltan nem is mondtad el még, ki vagy, de mivel nem tehetsz másként… - folytattam.

-          Most itt vagyunk – fejezte be Peter.

Míg én dermedten álltam, addig Ness nyugodtan bólintott.

Csönd állt be. Vártam, vártuk az ítéletet.

-          Mi lesz most? – kérdeztem sírós hangon. Féltem…

-          Vanessa ember lesz – jelentett ki Peter.

Hitetlenkedve kaptuk rá a tekintetünket Nessie-vel.

-          Mi…?

-          Amint kimondtad egykori neved, emberré válsz, és Jacob Black testvére leszel!

-          Tessék?!?!?!

Sziasztok Drága Olvasóim! :)
Pár szót szeretnék szólni...:)
Tudom, hogy egy időt kihagytam, igyekszem pótolni!!!
Igazság szerint már a következő fejezt is készen áll! Csakhogy...! x)
Úgy gondoltam, most kérnék egy kis komi-rekor kíséreletet...
Legjobb tudomásom szerint 53 rendszeres olvasója van az oldalnak, így Líviámmal arra gondoltunk...
25 KOMMENT
után jön a kövi! :)
Remélem sikerülni fog!
És remélem tetszett a fejezet! :)
<3 <3 <3