Az óra gyorsan eltelt, leginkább arról szólt, hogy Toni megismerhesse az osztályt. Úgy tűnt Alice-t egészen megkedvelte, ugyanis óra végén odahívott mindkettőnket magához, és megkért, hogy amikor csak tehetjük, tegezzük. Alice vigyorogva tett eleget a kérésnek, míg én csak egy halovány mosolyt villantva mutattam beleegyezésemet, aminek így is úgy tűnt, Toni örül.
Tekintve, hogy ez volt az első nap, nem volt több óránk, így Alice a parkoló felé kezdett húzni. A többiek már ott vártak ránk. Alice, amikor megpillantotta szerelmét, rögtön a karjaiba vetette magát. Mosolyognom kellett kettősük láttán, de nem csak ők, hanem Loli és Jack, valamint húgom és Nathan is ölelkezve várakoztak. Evah-ra pillantva kérdőn húztam fel szemöldökömet, mire ő elsuttogta, hogy majd otthon.
Erről jutott eszembe valami:
- Alice, mikor akarsz menni vásárolni?
- Mi? - a fiúk döbbenten kapták rám a tekintetüket, míg Alice boldogan, hogy nem felejtettem el.
- Mentek? Én is csatlakozhatok? - kérdezte Evah és Loli teljesen egyszerre. Mindketten bólintottunk.
- Ma nem jó... - gondolkodott Alice, de nem kerülte el a figyelmemet az a pillantás, amivel mindenkit kitűntetett rajtam kívül. - De holnap?
- Rendben, és hova? Gondolom nem itt Forksban akarsz vásárolgatni...
- Mit szólsz Port Angeleshez?
- Rendben.
A fiúk továbbra is hitetlenkedve meredtek rám, úgy tűnt Edward találta meg először a hangját.
- Te nem ismered Alice vásárlási szokásait!
- Te pedig az enyémeket! - vágtam vissza.
- Edward, ha hiszed, ha nem, volt már olyan, hogy Anjut napokig nem láttuk, már hívtuk a rendőrséget is, közben pedig kiderült, hogy vásárolni volt - kacarászott húgom, míg Alice elismerően bólinott, én pedig a rám tapadó szempároktól zavarba jöttem.
- Elfelejtettétek tán, hogy divattervezőin vagyok? Muszáj tisztában lennem az új hóbortokkal!
- De akkor is! Eltűnni pár napra? - makogta Nathan.
- Csak három nap volt, és az is azért, mert lerobbant a kocsim, a telefonom meg lemerült ezért nem tudtam hazaszólni! - csattantam, bár lódítottam. Teljesen más oka volt az eltűnésemnek...
A többiek csak mosolyogva szörnyűlködtek rajtam, és úgy tűnt nem igazán sikerült meggyőznöm őket áltörténetemmel. Bár nem hitték el, biztos voltam benne, hogy az igazságot sem tudhatják, mégis durcásan szálltam be testvérem kocsijába. Evah elköszönt, apró puszit nyomott Nathan arcára, majd beszállt a kocsiba és hazaindultunk.
Egész úton csak vigyorgott rajtam, el is felejtettem kifaggatni, hogy mi is van most közte és a Hale-Cullen fiú között.
Hazaérve a szüleink még nem voltak otthon, bár az meglepőbb lett volna, ha mégis otthon találjuk őket. Anya és apa, azaz Cecil és Sean, híres fényképészek voltak. Volt Port Angelesben egy kisebb szalonjuk, de azt javarészt az alkalmazottak vezették. Ők inkább utazgattak, hol felkérésre, hol csak maguktól. Mindenfélét fotóztak a modellektől a természetképekig, így alig voltak itthon, mégis mi nagyon szerettük őket.
Testvérem a szobája felé vette az irányt, én is enyém felé.
 |
| Anju szobája |
 |
| Evah szobája |
A gardróbjában találtam rá.
- Melyik a jobb? - mutatott fel két felsőt.
- Attól függ hova?
 |
| Evah a gardróban |
- Hova?
 |
| Kabát hozzá |
- Köszi! - nyomott egy puszit az arcomra, majd eltűnt öltözködni.
 |
| Evah ruhája |
- Valahogy úgy! Ismerkedős randi lesz, mármint...
Kijött, felöltözve, a tükör előtt kezdte el megigazítani a haját.
- Milyen? - forgott körbe.
- Csinos, szóval? - faggattam tovább.
- Tetszünk a másiknak, az egész napot együtt töltöttük, majd amikor eljöttünk az ebédlőből, megkérdezte, hogy volna-e kedvem vele járni.
- Akkor tetszik.
- Igen, tetszik. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok, mivel egy nap után szerintem hülyeség ilyet mondani, de... Kedvelem. Úgyhogy miért ne járhatnánk?
- Rendben, áldásom rátok! - kacagtam.
- Komolyan? - lelkendezett, mire mosolyogva bólintottam.
- Mikor jön érted?
- Mindjárt... - Alig hogy kimondta, már csengettek is. Evah-val együtt mentünk le, és míg ő a cipőjével bíbelődött, addig én kinyitottam az ajtót.
- Szia Nathan! Rég láttalak! - nevettem. - Evah máris kész!
- Szia, tényleg rég volt! - mosolygott ő is.
- Tudod, ha megbántod megjárod!- közöltem vele, de úgy, hogy Evah ne hallhassa. Egy pillanra megilletődve nézett rám, majd amikor látta, hogy a végén megengedek egy mosolyt, feloldódott. Evah kacagva ölelte át.
- Ne ijesztgesd! - fenyített meg nevetve. Úgy tűnt, mégis meghallotta. Nathan arcára puszit nyomott, majd a kocsi felé kezdte húzni.
 |
| Nathan/Carlisle kocsija |
- Tízre legkésőbb hozd haza! - szóltam még utánunk. Mindketten intettek, hogy megértették, majd elmentek. Én pedig egyedül maradtam.
Egyéb képek: Anju és Evah háza
 |
| Konyha |
 |
| Nappali |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése