Érzéseim és a Denalik
Sokáig álltam Esmé és Carlisle, avagy már anya és apa ölelésében, mikor meghallottam amint Em köhint egyet, s hogy Alice egy helyben toporzékol.
- Mikor ölelhetjük már meg mi is a hugicánk?- kérdezte Emmett.
Kacagva bújtam ki anyáék öleléséből és rögtön Alice karjaiban találtam magam. Utána jött Jasper, Em pedig a levegőbe dobált, mint egy öt évest. Rose-t is megöleltem, mire ő csak annyit mondott:"Üdv a családban!".
Mámoros öröm öntött el, hisz Rose nem igazán kedvelt engem, s most mégis üdvözöl a családjában, ami mostmár az enyém is.
Végül Edward felé fordultam, jó pár centivel alacsonyabb voltam tőle is, mint a többiektől. Mégis mikor eléléptem őt nem csak a derekánál fogva öleltem át, hanem egyik kezem a hátán egészen a nyakáig siklott. Lassan bizsergés futott végig a testemen. Hátrább léptem és egy pillanatra elgondolkoztam:" Az nem lehet..."-suttogtam magamban, majd újra visszatértem az életbe. Még szerencse, hogy most mindenki képességét elzártam magamtól. Halk sóhaj hagyta el a számat.
- Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy befogadtatok!- mondtam, majd odafutottam anyához és a karjaiba bújtam.-Szeretlek anya!- suttogtam neki, mire jó erősen mégis teli szeretettel magához szorított.
Egy kis ideig még így álltunk, majd felküldött, hogy tegyem el az irataimat. A szobámban nyitva volt az ablak és azon keresztül a szellő ismeretlen vámpírok illatát hozta felém. Gyorsan elraktam az irataimat és mikor kiléptem a szobámból az illatokat már a nappaliból éreztem. Elkezdtem a lefelé lépkedni a földszint felé majd az utolsó lépcső szakasz tetején megálltam és kutakodva körbepillantottam a helységben.
Öt idegen vámpírt láttam. Egy barna hajú férfit és nőt, egy szőkés barna és egy búza szőke nőt, majd végül szintén egy szőke nőt, akinek eper szinű tincsek voltak a hajában. Miss Epertincsű, akit rögtön meggyűlöltem valamilyen oknál kifolyólag, feltűnően közel állt Edwardhoz és végig őt figyelte. Azt hittem, hogy menten nekiugrok, annyira idegesített, ahogy Edwardot bámulta. Aztán rögtön észbe kaptam.
Mi van velem? Miért vagyok ilyen? Féltékeny lennék???
Szomorú lettem, hisz gondolhattam volna, hogy Edwardnak is van párja és én még neki akartam támadni?! Hogy lehettem ilyen? Mi lett volna ha ezzel rögtön összerombolom családom békés életét? Edward meggyűlölt volna és én ezt nem akartam, hisz tisztán érzem hogy érzek valamit iránta!
Láttam, hogy Miss Epertincsű közelebb lép hozzá, mire Alice egy kicsit felmorgott. Nem hittem a fülemnek, de örültem ennek a reakciónak, mert igy Miss Epertincsű leállt, és annak is örültem, hogy nem csak nekem nem tetszik Ed választása, hanem Alicenek se.
A lépcső tetején ültem és figyeltem a családomat. Anyám és apám a kanapén ültek és beszélgettek a barna hajú párral. A többiek a többiekkel, de néha közbevágtak a másik mondanivalójába is. Alice árgus szemekkel nézte az Edward-párost. Kicsit felkuncogtam nővérem arcát látva és ekkor szólt fel utánam anya.
- Nessie, kicsim lejönnél a vendégeinkhez?- kérdezte anyáskodva. Gyorsan leszaladtam a lépcsőről elhaladva az Edward-páros mellett, hátulról átöleltem anyámat és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
- Hát persze anya!- kuncogtam. Esmé játékosan megpaskolta az arcomat, majd az előtte ülő párra mutatott.
-Ők Elezar és Carmen. Vegetáriánusok mint mi és Denaliban élnek a többiekkel. A többiek pedig Kate- mutatott a szőkés barnára,-Irina- ő volta a búza szőke; kíváncsian vártam Miss Epertincsű igazi nevét,- és Tanya.
Bólintottam mindenkinek, és egy kedves mosolyt villantottam nekik.
- Ő pedig az új kislányunk Vanessa- mutatott be engem anya.
A Denalik meglepetten néztek apámra és anyámra. Apa elmesélte nekik a történetem, közben néha rám és Alicere pillantottak. Mindenki érdeklődve halgatta, kivéve persze Tanyát, aki még mindig Edwardot leste. Az viszont feltűnt, hogy Ed nem nagyon törődik Tanyával. Ez persze mosolyra késztetett. A történet végén Elezar kíváncsian fordult felém.
- Megtudnád mutatni nekünk a képességeidet?
- Persze- vágtam rá. Alice egy pillanatra eltűnt, majd egy hatalmas virágládával tért vissza.
- Gondoltam kipróbálhatnánk, hogy ki tudsz-e kelteni néhány virághagymát a képesegéddel.- magyarázta Alice, majd letette elém az aztalra a ládát.- Levendula, liliom és jácint van benne.- ismertette velem, azaz velünk, hogy milyen virágok fognak remélhetőleg kinyílni.
- Még nem próbáltam... de a gyakorlás és a fejlődés már rám férne!-mosolyogtam rá nővéremre. Mindenki körém gyűlt én pedig a kezemet a láda felé helyeztem, behunytam a szemem és erősen koncentráltam.
Teltek a másodpercek, de semmi. Egy erőset szippantottam a levegőbe és megéreztem Ed levendula illatát, amibe egy kis jácint és liliom is keveredett. Újra bizseregni kezdett a bőröm és egy kis mosolyra húztam a számat. Hallottam amint Alice mosolyog, mintha tudta volna mit érzek Ed iránt. Akkor döbbentem rá, hogy miért pont ezek a virágok és már biztos voltam benne hogy Alice tudja, hisz én is elég feltűnően fintorogtam időnként Tanyára.
Ekkor valami megcirógatta a tenyerem, kinyitottam a szemem és megláttam a 'Cirógatómat'. A ládában hatalmasra nőttek a virágok és hatalmas mennyiségben, mégis a legszebb és legillatosabb a levendula lett. Közönségem ajkai körül halk elismerő, egyben döbbent sóhajt lehetett hallani. Mosolyogva feléjük fordultam.
- Sikerült!-sikkantottam.
- Sikerült!- sikított Alice is és megölelt. Kate elém lépett és ő is ölelésre tárta a karjait. Megdöbbentem, de boldogan öleltem meg, mire Edward halkan felmorgott. Felé kapta mindenki a fejét; Kate arcán bánat és ijedtség szaladt át.
- Mi a baj?- kérdeztem és valamilyen okból kifolyólag védekező állást vettem fel, amivel Katet próbáltam védeni.
- Te nem éreztél semmit?- kérdezte hitetlenkedve Edward, majd felém lépett. AZ ő arcán többféle érzelmet is láttam: düh, ijedelem, meglepettség, szeretet és megint düh és meglepettség.
- Többé akkor se csináld ezt Kate!- mordult rá Katere, aminek következtében mindenki arcén felismerés suhánt át, Kate pedig bólintott.
- De mégis mit?- kérdeztem kis éllel a hangomban, ugyanis zavart, hogy kihagynak valamiből.
- Kate képessége, hogy áramot tud vezetni a testén és az engedélyed nélkül próbálta ki rajtad!- válaszolta végül Edward.
- Oh...- suttogtam és Kate felé fordultam. Éreztem, hogy Jasper nyugalmat sugároz felénk, de nem törődtem vele. Megindultam Kate felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése