II. Hetedik

Meglepetésemre Nathan és Evah volt.

-    Anju, hát te mit keresel itt? - pillantott rám húgom idegesen.

-    Lebuktam. - Egy pillanatra összenéztek Nathannal, és ha jól láttam, félelem suhant át arcukon. - Festeni voltam.

Evah továbbra is nyugtalanak tűnt.

-    Hol?

-    Nem tudom… Találtam egy vízesést, azt festettem le, de elkezdett beborulni, így eljöttem.

Evah újra barátjára pillantott, gondolom megerősítést várt nem buktak-e le, elég messze voltam-e tőlük. Ő csak egy aprót biccentett, mire húgom megkönnyebbülten fújta ki a bent tartott levegőt.

-    És ti? Merre mentek?

-    Még elmegyünk moziba, aztán haza. Mondd meg anyáéknak…

-    Nincsenek itthon. Megint elmentek - vágtam közbe.

-    Értem, akkor megint te vagy a főnök! - kacagott testvérem.

-    Fogjuk rá… - fanyalogtam. - Menjetek, jó szórakozást! - engedtem őket szabadon.

Amint elhajtottak én is hazamentem. Azonnal elpakolásztam a dolgaimat, de előtte még vetettem egy pillantást a jegyzetfüzetemre, hogy miket sikerült firkálnom, alkotnom. Meglepve vettem észre, hogy csak Edwardot rajzoltam le, viszont ő elég élethűre sikeredett. Végül a képet jól eldugtam, hogy testvérem véletlenül se találja meg. Utána elővettem festményemet és  fejből kezdetem el befejezni. Annyira belemerültem, fel sem tűnt, hogy elszaladt az idő, csak akkor amikor Evah felkiáltott, hogy megjöttek. A következő pillanatban már ő is és Nathan is a dolgozómban voltak.

-    Azt a jó  szagú…! - kiáltott fel húgom, amint meglátta mai művemet. - Istenem, Anju! Ez tökéletes lett! Ááá! De irigyellek érte! - toporzékolt, amin nem tudtam nem nevetni.

Nathan is alaposan szemügyre vette művemet, meg az egész szobát.

-    Roppant ügyes vagy! - dicsért, és ahogy még közelebb került hozzám, megijedtem és pechemre el is estem.

-    Anju, jól vagy? - ugrott testvérem azonnal mellém, Nathan pedig felsegített. Amint stabilan álltam rögtön elléptem a közeléből. Minimálisan de reszkettem, pedig nem akartam.

-    Persze, semmi bajom. Köszönöm! - hadartam.  A páros furcsán szemlélt, de nem érdekelt.

Hittem benne és szerettem is a természetfelettit, hisz magam is egy vagyok valamilyen szinten közülük, de az mégiscsak más, hogy egy vámpírral, egy igazi vámpírral vagyok egy szobában. És majdnem egy tucattal a városban.
Megragadtam Evah karját és közelebb húztam magamhoz. Nem értettem, ő hogy nem fél tőlük, hogy tudja elfogadni azt, ami Nathan, pedig egy még rá is támadott

-    Köszi, hogy időben hazahoztad! Jó éjt! - nem finoman céloztam rá, hogy ideje lenne mennie. Bólintott, és ahogy közelebb hajolt húgomhoz, hogy elköszönjön tőle, legszívesebben elrántottam volna tőle. De nem tettem.

Biztonságban kell tudnom ezt a titkomat is. Nathan elment, Evah pedig elgondolkodva méregetett.

-    Akkor most apát fogod alakítani?

-    Tessék? Nem, dehogy!

-    Pedig nagyon úgy tűnt. Elég hűvösen bántál vele - durcáskodott.

-    Sajnálom - néztem rá kölyökkutya szemekkel. - Van kaja a hűtőben - tekintettem lezártnak a témát.

-    Rendben. Eszek, fürdök, aztán megyek aludni. Jó éjt! - sétált el.

-    Jó éjt! - kiáltottam utána.

Anju pizsamája

Én is elkezdtem összepakolni, és még zuhanyozni is el kellett mennem, pláne, hogy tiszta festék voltam.
Egy forró zuhany után kedvenc pizsimbe bújtam, majd az ágyba. Hamar elaludtam.
Az álmok viszont nem kíméltek. Feltűntek benne a farkasok és Maya. A szikrázó Cullen család, a csacsogó Alice-el és a jóképű Edwarddal.

A kép azonban hamar megváltozott.
Cullenék vérengző szörnyekké változtak… Üldöztek engem és Evaht… Nathan elkapta a húgomat és megharapta… Ő átváltozott, rám vette magát, és hatalmasat harapott a nyakamba…

Zihálva ébredtem, a sírás kerülgetett. Osonó módra kapcsoltam, nehogy felébresszem testvérem, és a mosdóba mentem megmosni az arcomat, hogy le tudjak higgadni. Visszafelé Evah szobája előtt elhaladva hangok szűrődtek ki. Óvatosan löktem beljebb az ajtót.

Evie mellett ott volt Nathan, mindketten ijedten kapták tekintetüket az ajtóra, azonban engem nem láthattak. Miután megnyugodtak, folytatták tovább  beszélgetést.

Dühös, nagyon dühös ,és meglepett voltam.

Visszaszaladtam a szobámba, majd levettem magamról az álcázást és rohanni kezdtem a gerlepárhoz. Közben még egy kis sírást is kipréseltem magamból. Hüppögve rontottam be a szobába. Csodák csodájára Nathan eltűnt, viszont valamiért teljesen biztos voltam benne, hogy a testvérem ablakával szembeni fán van és onnan figyel minket. Nem tudtam honnan tudom, hogy ott van, hisz nem láttam, de az ösztöneim ezt súgták.

Evah pizsamája

-    Evah! Evah! - keltegettem a rossz színésznő húgomat.

-    Mmm… Mi a baj? - nyöszörgött. Kicsit rájátszottam a dologra és sírni, zokogni kezdtem, mire rögvest kipattantak a szemei.

-    Anju, te jó ég, mi az?

-    Rosszat álmodtam… - motyogtam, és átöleltem. Próbált nyugtatni, így magával húzott a takarója alá.

-    Elmeséled?

-    Soha többé nem nézek horrort! - színészkedtem.

-    Jaj, te! Ennyire rossz volt?

-    Nagyon! Nem volt sehol senki, egyedül voltam a sötét erdőben… aztán…aztán… - dadogtam.

-    Aztán? - bátorított.

-    Ott voltál, és…és…ha… halott voltál és csupa vér… - nyöszörögtem. Láttam, hogy megijedt egy kicsit, de próbált nyugtatni.

-    Semmi baj, ez csak egy álom volt. Mit néztél te?

-    Nem tudom… Valami vámpíros filmet… - adtam meg neki és Nathannek a kegyelemdöfést , akiben biztos voltam, hogy hallgatózik. Ismertem pár vámpíros történet, és abban mindegyik megegyezett, hogy tökéletes a hallásuk és látásuk, és hogy erősek.

-    Jajj, Evie! Annyira rossz volt! Te vagy a mindenem és az a vámpír meg elvett tőlem! - szorítottam meg.

-    Nyu…nyugi… - makogta.

-    Aludhatok itt, ugye? - pislogtam rá könnyes szemeimmel. Azonnal bólintott. Összebújva aludtunk el.

Magamban kis bűntudat gyötört, hogy ezt ettem testvéremmel, de féltettem őt. És Nathant is meg akartam leckéztetni, hogy ne zargassa itt éjjelente a testvéremet.

Bennem volt azonban  a jövőtől való félelem is… Mi lesz ha tartós lesz ez a dolog Nathannel? Hisz nyilvánvaló, hogy nem öregedik… Mi lesz így a húgommal? Talán átváltoztatják? Hogy lesz a valóságban valaki vámpír? És akkor mi lesz velem és a szüleinkkel?

Rengeteg kérdés keringett még a gondolataimban, azonban a sötétség magával ragadott és elmerültem az álmok birodalmában.