II. Nyolcadik

Reggel az eső kopogásra az ablakon keltem, és nyöszörögve rúgtam le magamról a takarót. Testvérem már nem volt mellettem, azonban a konyhából csörömpölést hallottam, így elindultam lefelé.

؏     Jó reggelt! Hogy vagy?- érdeklődött azonnal. Először nem értettem, hogy mire gondol, aztán leperegtek a tegnap este eseményei a szemeim előtt. Valósághűn válaszoltam.

؏     Mint a mosott rongy…

؏     Sejtettem, hogy így lesz, ezért hagytalak tovább aludni és csináltam meg a reggelit - mutatott a friss, meleg szendvicsekre.

؏     Hmm… Jó az illata! - szimatoltam a levegőbe, mire gyomrom hangosan kordult meg.

؏     Együnk!

Anne ruhája

Hamar megreggeliztünk, majd mentünk készülődni. Gyorsan magamra aggattam valami jó meleget, mert ahogy kinéztem az ablakon, majd megfagytam. Miután a fogmosással is végeztem, felöltöztem és elindultam lefelé. Kopogtak.

Ajtót nyitottam, és ott Nathan valamint Alice állt, a parkoló kocsiban pedig Jasper ült.

Evah ruhája

؏    Szuper, te már kész is vagy! Evah! - kiáltott fel a húgomnak a kis pattogó bolha, aki azonnal leviharzott a lépcsőn és Nathan karjaiba vetette magát. Egy pillanatra arra gondoltam, hogy ők bizony régebb óta ismerik egymást.

؏    Mi ez?-  adtam hangot zavaromnak.

؏    Tessék? – vigyorgott rám Alice.

؏    Mi ez az egész? Miért vagytok itt?

؏    Jaj! - csapott homlokára testvérem. - Elfelejtettem mondani, mivel ma úgyis együtt megyünk vásárolni, így tegnap Alice felajánlotta, hogy elvisznek minket és hamarabb indulhatunk a plázába.

Bizonytalanul méregettem a társaságot. ~Három vámpír mellé szálljak be egy zárt kocsiba?~
Szinte az összes porcikám a dolog ellen volt, de nem tudtam mit tenni; elfogadtam az ajánlatot. Hátra ültem, húgomat pedig szorosan magamhoz húztam, amennyire csak tudtam. Kivételesen minnél hamarabb a suliba akartam érni, azonban amikor beértünk és kiszálltunk, már nem így gondoltam.

Gyűlölködve mért végig a Brancs. A hideg rázott ki tőle. Mielőtt el tudtam volna magamat rejteni, Alice karolt belém és húzott magával.

؏    Na-na! Ma nem lesz lógás!

Válaszul csupán fintorogtam.

؏    Jó reggelt! - köszöntünk a többieknek.

؏    Jó reggelt! - jött az egyöntetű válasz.

Alice Edward mellé terelt, közben újra a Brancsra pillantottam, és bár ne tettem volna. Tekintetüktől megijedtem és megbicsaklott a bokám. Edward tartott meg. A szívem egy pillanat alatt kezdett el hevesebben verni.

؏    Kösz! - mosolyodtam el egy pillanatra, viszont a lehető leggyorsabban bontakoztam ki a karjaiból. – Szóval, hogy kezdődik a mai rettenet?- mindenki viccesnek találta megszólalásomat.

؏    Törivel kezdünk – mondta Loli. Pont ekkor csengettek be és mindenki megindult a saját órájára.

Unottan ültem végig az egész tanítást. Alice próbált velem társalogni, de én javarészt néma maradtam. Hol azon járt az agyam, hogy vámpírokkal vagyok körülvéve, vagy épp azon, hogy velük megyek ma vásárolni is.

Sajnos a gondolataim közé a Brancs is beférkőzött. Nem tudnám leírni pontosan milyen gyűlölettel figyeltek, de szólni nem mertek. Féltek a Cullenektől, és hozzáteszem, nem is alaptalanul. És lévén, hogy egy Cullen mindig velem volt, nem tudtak hozzámszólni, aminek azért örültem. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy mint éhes hiénák várták a megfelelő alkalmat, mikor tudnak lecsapni rám.

Az ebédlőben, lévén, hogy ismételten a Cullen családdal voltam, meg tudtam pár dolgot figyelni. Például, hogy nem esznek rendes emberi ételt. És volt más is ami a ’tapasztalataim’ miatt eltűnt: Ilyen volt, hogy hideg a bőrük és hogy változik a szemszínük. A farkasokkal történt beszélgetések alapján: nem öregszenek, viszont nem elpusztíthatatlanok.

Elment az étvágyam…

A villám túl hangosan koppant a tányéromon, ezzel felhívva magamra az asztalnál ülők figyelmét.

؏    Baj van? - húzódott közelebb Evah. Ennek örültem, hisz addig se a vámpírkáját ölelgette. Nyűgösen öleltem át, mire kissé meglepődött. Nem kérdezett, nem választoltam. Pedig én már tudtam mi ez. Féltékeny vagyok!

Jasper és Edward különös szemcsatát vívtak, mintha beszélgettek volna. Egy-egy pillanatra a többiek is rájuk kapták tekintetüket, de nem úgy tűnt mintha kaptak is volna választ.

؏    Óra után akkor mindenki jön? - nézett rám Alice. Egy kissé nehezen bólintottam. Szerettem vásárolni, de nem vámpírokkal.

؏    Meddig leszünk? - nyűgösködött Jack.

؏    Amennyi időre szükségünk lesz! - vágta rá a kis parancsnok.

؏    Nekünk nyolckor takarodó van! - szóltam gyorsan közbe.

؏    Nem elutaztak a szüleitek? - kérdezte értetlenül Nathan. Egy pillanatra csúnyán néztem rá. Összezavarodott, ellenben nővére bepörgött.

؏    Akkor miért nem alszotok nálunk?

Megdermedtem. Soha!