Újjászületés 22. fejezet

( Loli szsz. )

/27 évvel később, 2005-ben/

Rengeteg idő telt el a második születésnapom óta… Akkor a családom teljesen megdöbbent… Az hagyján, mikor megtudták a természet-irányítós képességem, de mikor rájöttek, hogy ebbe beletartozik a tűz, víz, föld és levegő elem irányítása, valamint napokra képes vagyok képességeket lemásolni és képes vagyok átalakításra, a pajzsomról már ne is beszéljünk, akkor már olyan szinten megijedtek, hogy percekig, sőt órákig csend honolt a lakásban. Amit csak gondolatban az én és Aro képessége tört meg. Mikor viszont Aro megmondta nekik, hogy nem szándékozik engem bántani, és a csapatába bevenni, teljesen megnyugodtak.

Onnantól kezdve jött létre a Cullen-Volturi barátság. Bár már korábban is volt a két család között kapcsolat, most még szorosabb lett.

Azonban a képességeim közül leginkább a pajzsomat használom, meg talán az elemek irányításával, az időjárás befolyásoló képességem.

A másoló képességem ezidáig csak egyszer használtam úgy, hogy Edward képességét vettem át. Akkor is csak azt tudtam meg, hogy ő még mindig engem, azaz Nessie-t szereti.

Ennek következtében semmit sem haladtam az Edwarddal való kapcsolat kialakításában. Pedig sokat próbálkoztam, megmutatni neki úgymond, hogy én és Nessie mennyire hasonlítunk. De ő ezzel nem törődött, csak a múlttal foglalkozott. Magát hibáztatta, amiért nem tartott Nessie-vel, és nem tudta megvédeni. Ez az amiben nem tudtam őt sehogy se megvigasztalni, bár már próbáltam.

Edward, mikor betöltöttem a tizennyolcadik életévemet, elment, és csatlakozott a Volturihoz. Bár továbbra is megtagadta az emberi vér fogyasztását, de végül is ott volt. És ez rosszabb volt bárminél. Olyan szinten letört, hogy Anyuval és Apuval elkötöztünk… Most pedig…

- Lassan megérkezünk! - szólt hátra nekünk Anyu.

Igen, nekünk! Mellettem Jack Hale ül. Ne tévesszen meg senkit sem a neve, nem testvérem, sem vérszerinti rokon, hanem egy fiú, akit megtámadott egy nomád, méreg került a szervezetébe, és átalakult. Anyu és Apu találtak rá vadászat során. Azóta pedig Anyu testvéreként mutatjuk be, bár Jack jobban hasonlít Apura, azonban én nem voltam hajlandó megválni a Cullen nevemtől.

Jack emberi kor szerint tizennyolc éves, és tíz éve vámpír, de nagyon nyugodt. A teljes újszülött korszaka kimaradt. És természetesen ő is állati vért fogyaszt. Képessége a telekinézis.

Egyébként pedig most költözünk vissza Forksba. Vagyis Loliként most először… Olyan rég jártam, jártunk itt… A sok szép emlék… Hátha ez a hely segít felolvasztani Edward szívét, vagyis jobban mondva ’újraéleszteni’, hogy ne legyen teljesen olyan, mint egy zombi.

A többiek már egy ideje itt élnek. Miután Edward elhagyott minket - 1996-ban -, akkor mi is különváltunk a családtól, de most újra egyesülünk!

Edwardot évek óta nem láttam, és ez annyira nem igazság. Én nem tudok nélküle élni… Nekem csak ő létezik, és szükségem van rá!

Apu közben ráfordult a Cullen-villához vezető útra.

Na végre! Már alig várom, hogy újra láthassam a családomat!

És most mi négyen leszünk a meglepetés, ugyanis elzártam a jövőnket Alice elől, így nem tudja, hogy jövünk.

Hirtelen Jack pöckölte meg az orromat.

- Na! - morogtam fel, s közben orromat simogattam.

- Megjöttünk, süket! - nevettet fel, én meg bevágtam a durcit.

- Ne veszekedjetek már! És kiszállás! - szólt ránk Anyu. Anyu Jackre is úgy tekint, mint saját gyermekére. Apu számára inkább egy nagyon jó barát, aki minden hülyeségben és fogadásban szintén benne van.

- Mama! Papa! - kiáltottam el magam, és azon nyomban ki is pattantam a kocsiból és rohantam befelé.

Mama, azaz Esme, Papa, azaz Carlisle, Jasper és Alice meglepetten néztek ránk, majd az utánam beérkező szüleimre és Jackre.

Hirtelen pedig már csak nagyszüleim ölelésében találtam magam.

- Hát ti? - kérdezte Alice. - Nem is láttam, hogy… - megakadt, majd szélsebesen felém fordult. - Te! - morgott rám vigyorogva, mire én csak kiöltöttem rá a nyelvem. Az egész család hangosan kuncogott fel.

Jack bökött oldalba.

- Vigyázz, mert valaki leharapja! - suttogta a fülembe fenyegetően, majd távolabb húzódott és rám kacsintott, mire én vállon vágtam

Mindig is tudtam, hogy Jack többet érez irántam általános testvéri szeretetnél, viszont én nem is törődtem vele. Számomra csakis Edward létezik!

Apropó Edward! Hol van?

- Hol van az öcsipók? - kérdezte meg előttem Apu.

A család mosolygott ugyan, de ez inkább tűnt fanyalgásnak. Mint amikor valakinek nem tetszik valami…

Mi a fene történt itt?! Hol van Edward?!