~4. fejezet~ Látogatók
Rögtön felfigyeltem, hogy Rosalie milyen ellenséges arcot vág.Alice Jasper-rel egyszerre mellém lépett és megfogta a vállaimat. Láttam, hogy Carlisle válaszára várnak.-Természetesen itt maradhatsz. De továbbra is állat véren kell élned és eljárnod iskolába - adta meg döntését.
-Persze, máson úgyse tudok élni-feleltem megkönnyebbülten és Alice már a nyakamba is ugrott. Rosalie felmorgott.
-Persze minden rendben lesz egészen addig, míg a legkisebb hibát is ejtjük és ő rögtön szól majd a társainak és azok majd jönnek levadászni minket- morgott fel.
-Rosalie!- morgott rá egyszerre Alice, Edward és Esmé.
-Rosalie nem hiszem, hogy...-kezdte Carlisle, de én a szavába vágtam.
-Soha egy szóval se fogok ilyet említeni nekik! - ordítottam dühösen, és lassan kezdtem felvenni a támadó pozíciót -sose voltam a gyilkolás híve. Sose szerettem mikor Aro elküldte Heidiéket zsákmányokért, hisz én is így kerültem hozzájuk. Sokszor veszekedtem is emiatt a többiekkel - az utolsó mondatot már csak suttogtam, de persze mindenki hallotta. Szememet enyhe vörös köd lepte el, és figyeltem ahogy Jasper Alice-t elengedve hozzám lép, hogy lenyugtasson. Mivel én is akartam ezt hagytam, hogy ereje hasson rám,ezért pedig pár másodperc alatt már le is nyugodtam.
-Nagyon sajnálom - szóltam bűnbánóan - nem akartalak titeket zavarni, inkább elmegyek. - Lassan megfordultam, és indultam volna el vissza a ház felé, mikor Alice szorosan ölelt át hátulról.
-Maradj! - kérlelt.
-De... - ellenkezni akartam.
-Nem kell "de", maradsz Rosalie majd megnyugszik - vágott szavamba Edward.
-Rendben.
Carlisle és Esmé megkönnyebbülten sóhajtott, Alice ujjongott és most Edward és Jasper karjaiba vetette magát. Rosalie megfordult és beviharzott a házba. Emmett ejtett felém egy mosolyt üdvözlete és bocsánat kérése gyanánt, majd Rosalie után ment, s közben hallottam mikor azt súgja: "Most engesztelhetem ki.". Eléggé önelégült volt, mire mindenki kuncogni kezdett, még én is.
Hirtelen egy általam ismerős, és mégis undorító szagra lettem figyelmes. Pár pillanat alatt rájöttem, hogy kié az illat és a pajzsomat a hirtelen dühvel vezérelve kilöktem a mellettem állókra. Ők is felfigyeltek az illatra, majd hirtelen összerezzentek mikor pajzsom elérte őket. Próbáltam a házban elérni Emmettéket is, de nekem még túl messze voltak. Segély kérően tekintettem Edwardra, s gondolatban szóltam hozzá.
" Hívd le kérlek Emmettéket, nem tudom őket elérni."
Meglepetten bólintott, majd felszólt nekik, de a helyén maradt.
-Emmett, Rosalie azonnal gyertek le, kérlek! - még végig se mondta a két említett már mellettünk állt, és én rögtön a pajzsom alá vontam őket. Kérdőn néztek rám, majd az erdő felé fordultak. Épp időben jöttek még le, mert az erdőből akkor léptek ki.
Öten jöttek. Jane, Lucy, Félix, Demetri és Lucas. Lucy száját halk sóhaj hagyta el, Jane ördögien vicsorgott. Félix kaján mosollyal figyelt. Carlisle előállt, miközben Rosalie egy "tudtam"-ot morgott.
-Üdvözletem! Minek köszönhetjük a látogatást? - nyugodtan kérdezte őket.
-Aro küldött, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy a kis kedvence épségben van -e , hisz még nem telefonált neki! - felelte gúnyosan.
Én pedig bűnbánóan lehajtottam a fejem, de láttam hogy Alice ideges valami miatt. Hát persze! Lucas zavarta a képességeit így nem látta őket.
-Akkor megviheted neki az öröm hírt hogy jól van és hogy velünk marad - szólt oda neki Edward és elém állt. Lucy egy sajnálom pillantást vetett oda nekem, mire Félix felnyögött, majd Demetri rám kiáltott.
-Látom megtaláltad az új hódolód - hahotázta, mire én a torkom mélyéből egy igen erőteljes morgást hallattam. Jasper közelebb lépett és lenyugtatott.
-Sajnálom - suttogtam. Tudtam hogy ezt mire értette Demetri hisz Félix szerelmes volt belém, de én visszautasítottam.
-Nincs új hódolóm! - kiáltottam vissza, és láttam hogy Félix megkönnyebbül.
-De ez nem jelenti azt hogy megváltoztak az érzéseim - címeztem ezt Félixnek, aki csalódott képet vágott és elindult visszafelé. Lucas és Lucy követte őt, de Jane és Demetri még maradt. Hirtelen egy erős szúrás éreztem a pajzsomon, és így még most én is sebezhető voltam. Pillantásomat az új családom felé fordítottam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senkinek sincs semmi baja. Csak Jasper arca volt nyúzott, és rögtön elzártam az érzelmeimet, mire ő halkan sóhajtott fel.
-Távozzatok! - kiáltottam oda Jane-éknek. Ő durcás arcot vágott, majd biccentett- Üdvözlöm Aroéket - szóltam még utánuk.
-Én is! - kiáltotta Carlisle.
Már elindultak, de én még mindig éreztem Jane erejét, mire haragosan utána morogtam. Esmé és a többiek elindultak a házba és én velük egyetemben mozogtam, hogy még mindig pajzsom alatt tartsam őket.
Mindenki a kanapé felé vette az irányt és leült. Én is követtem őket, de túl sokáig használtam, túl nagy mennyiségben az erőm és a pajzsom visszapattant én meg a föld felé kezdtem zuhanni.Egy kar ragadott meg, felkapott, majd leültetett a kanapéra. Edward és Alice aggodalmas arcával találtam szemben magam. Választ váró tekintetük volt. Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam.
-Minden rendben, csak túl sokáig használtam a pajzsom.
Megkönnyebbülten sóhajtottak.
-Csak azt nem értem, hogy miért lettél ilyen rosszul? - kérdezte Carlisle.
-Még túl erős nekem a pajzsom, és néha fájdalmat okoz használni.
-Érezted Jane támadásait - nem kérdezte, hanem kijelentette Jasper.
Edward arca elkomorult.
-Igen - feleltem nyugodtan.
-De nem amiatt lettem rosszul.Bárki aki használni akarja a pajzsom a képességét, azt valamilyen szintem érzem. Például érzem, hogy próbálsz - fordítottam a fejem Edward felé - olvasni a gondolataimban. De én ezt nem hagyom.
Edward durcás képet vágott, mire mind elkezdtünk nevetni. Aztán eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom Arot, ha nem akarok még egy ilyen látogatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése