~6.fejezet~Fogadások és a vadászat
Elkezdtem sétálni az erdő felé. Mögöttem jöttek a fiúk, majd megálltam és feléjük fordultam.
-Merre megyünk?
-Délre, ott van a legtöbb medve és oroszlán.-felelete Emmett.
-Kb. hány kilométer?
-Nem tudom, attól függ, hogy hol találunk rájuk a leghamarabb.-mondta Edward -Miért?
-Verseny?-kérdeztem nemes egyszerűséggel.
-Rendben!-vágta rá Emmett.-Tét?
Elgondolkodtam, majd olyat találtam ki amit megtudnék csinálni ha veszítenék.
-A vesztesnek emberi kaját kell ennie 3 napig.
Edward felnyögött a gondolatra, de Emmett csak tovább kötekedett.
-Remélem bírod az emberi kosztot, hugicám! Én benne vagyok!
-Hugica?-kérdeztem vissza meglepődve.
-Igen. Most már velünk élsz, úgyhogy már a testvérünk vagy. Igaz, Edward?
-Igen- felelte amaz és egy mosolyt villantott rám.
-És te benne vagy a játékban?-kérdeztem, mire halkan felsóhajtott.
-Ha muszáj...
-Muszáj, muszáj!-kontráztuk Emmettel.
-Háromra!-kiáltottam-Egy...kettő...három!!!
Őrült módjára futni kezdtem. Élveztem a sebességet.Még soha nem száguldottam a teljes sebességemmel, mivel Aro nem engedte. Oldalra pillantottam s láttam, hogy Edward a nyomomban van, de Emmettet sehol se láttam. Hátrafelé fókuszáltam, miközben lassítottam, hogy megtaláljam. Pár pillanat múlva már láttam is őt. Elég fancsali képet vágott, hisz nem gondolta, hogy ilyen gyors vagyok. Belegondoltam, hogy egy normális vámpír nem bírja az emberi kajákat és hogy pár óra múlva kikívánkozik belőlük. Én nem normális vámpír voltam, mivel képes voltam pár emberi kaját megenni, bár én is rosszul lettem tőlük de olyan szinten( :D ).
Edward már rég lehagyott, és ha jól hallottam már el is ejtett egy oroszlánt, más szóval ő lett az első!
Fokozatosan lassítottam a lépteimen. Éreztem a közelben egy grizzlyt, és ez Emmettnek is feltűnt. Rögtön az illat felé indult meg. én pedig végig mögötte futottam meghagyva neki a célját. Majd Emmettől pár méterre álltam meg és néztem, hogy újdonsült bátyám hogy teríti le a grizzlyt. Az állat végeztével győzelem ittasan felkiáltott.
-Nyertem!!!- kiáltotta és a levegőben bokszolt.
-Azt nem hiszem...-mondta hirtelen mellettem állva Edward, majd a szemére mutatott.-...én már rég végeztem is.
-Akkor második vagyok.-hümmögte mackószerű bátyám- De akkor is Nessie vesztett!
-Igen-feleltem nyugodtan- Szóval 3 napig...hmmm...
-Mi az? Csak nem akarsz visszalépni? Már nem teheted! Vesztettél!- hahotázta Em.
-Emmett!-rivallt rá bátyámra Edward.
-Mi van?
-Ha Nessie nem veszi észre, hogy mennyire lemaradtál tőlünk, akkor lehet, hogy most te ennél 3 napig emberi kosztot!- rivallt rá egyik bátyám a másikra, mire Em egy kicsit visszább fogta magát.
-Igazság szerint...-kezdtem, mert nem akartam, hogy összevesszenek...csak azon tűnődtem, hogy mit kéne ennem. Már rég ettem palacsintát.
A fiúk megrökönyödve néztek rám.
-Mi?-kérdezték egyszerre.
-Még nem mondtam, de én valamilyen szinten meg tudom emészteni a normális étkeket...bár nem mindet.
-Hát te tényleg elég érdekes lány vagy!- mondta nekem nevetésével küszködve Em.- De szerintem jobb lenne enned valami igazán normálist is a másik 'normális' előtt.-mondta és fejével egy oroszlán felé bökött.
Bólintottam, majd átadtam magam a vadászás örömének. Emmett még elfogyasztott pár grizzlyt, én pedig utoljára egy mókust szemeltem ki magamnak. A fiúk észrevettek, mivel nem értették miért pont egy mókust választottam figyelemmel kísérték további mozdulataimat. A mókus gyorsan kivégezte majd a kis testet fivéreim felé mutattam, hogy az állat valóban meghalt.
Nem tudom, hogy milyen képet vághattam, de Ed közelebb lépett hozzám, mintha vigasztalni akarna, mire én feltartottam a kezem, hogy maradjon ott ahol van.Mikor megállt az egyik kezemet a kis állat szíve felé helyeztem és pár pillanatnyi koncentrálás után a mókus felszaladt a vállamra, majd onnan átugrott a fára.
Hangos nevetésben törtem ki, mikor megláttam két testvérem arcát. Em tátott szájjal figyelt engem, míg Ed elismerően bólintott.
-Mehetünk - jelentettem ki boldogan, ők pedig bólintottak, s elindultunk hazafelé. Már nem versenyeztünk, így elengedtem magam és jól lehagytam őket. A verandán már Alice toporgott, az ajtó pedig nyitva volt. Felszökelltem mellé, ö pedig megölelt.
-Esmé már készíti neked a palacsintát - mondta, majd grimaszt vágott- Biztos, hogy ezt akarod?
- Igen, hisz vesztettem - mosolyogtam rá, miközben megérkeztek a fiúk is.
Em beleszippantott a levegőbe, összeráncolta az orrát, majd újra nevetni kezdett. Rosalie jött le az emeletről Carlisle és Jasper társaságában.
-Mi folyik itt?- érdeklődött Rosalie. Em abbahagyta a nevetést, majd megölelte a párját.
-A mi kis újdonsült hugocskánk elvesztette a fogadást, így 3 napig emberi kaját kell ennie.
Rose és Jazz is összeráncolták az orrukat, mire Cralisle odajött hozzám.
-Sajnálom... Emmett szokott ilyen butaságokat kitalálni.
Az elmlített felmorgott egy kicsit, és mielőtt én bármit is mondhattam volna Edward közbeszólt.
-Nem úgy van az apa! Nessie találta ki a tétet, Emmett pedig belement. Csak azzal felejtett el számolni. hogy Nessie még gyorsabb tőle, hisz újszülött. Sőt még nálam is jóval gyorsabb!-Carlisle elismerően felém pillantott, mire én a földre fordítottam a tekintetem, majd vissza föl, mert Carlisle újra Edre figyelt aki gondolom egy kérdésére tovább folytatta.-Nessie észrevette, hogy Em lemaradt és hogy mennyire nem akar veszíteni, s végül is hagyta Emmettet nyerni.
Em kisebb vicsorgás kíséretében felment az emeletre, Rose pedig utána ment, de előtte a 'kösz'-t suttogott, hogy nem hagytam a párját veszíteni és hogy emberi kaját egyen.
Bólintottam, majd elindultam a konyha felé, ahol már Emsé várt rám a palacsintákkal. Legjobban a palacsintát tudtam megenni. Jóízűen szimatoltam a levegőbe, majd leültem és elkezdtem enni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése