Meglepetések
Mindenki kíváncsian nézte hogy eszem az elém rakott ennivalót. Közben Edward elmesélte nekik, hogy mit is csináltam a mókussal. Alice rögtön megkért, hogy mutassam majd meg neki is, mire én örömmel beleegyeztem, hisz ez is egyfajta gyakorlás számomra. Később lejött az emeletről Rose és Em; az utóbbi bocsánatot kért, én pedig csak azzal az egy feltétellel fogadtam el, hogy akkor ő sem haragszik rám amiért hagytam nyerni...persze boldogan beleegyezett, de megkért, hogy ha lehet ezt azért legközelebb ne csináljam. Én is örömmel fogadtam el feltételét, majd testvériesen megöleltem, Mindenki boldog volt, hogy sikerült tisztáznunk ezt az ügyet.Pár perc múlva Edward jött oda hozzám.
- Készülj fel!- suttogta.
Nem értettem, miért,de közben Alice, Esmé és Rose már ott voltak mellettem.
- Gyere!- mondta nagy-nagynéném(: D) és Esmével együtt elkezdtek felfele húzni a lépcsőkön. Felmentünk egészen a 3. emeletre, Edward végig mögöttünk jött, Rosalie pedig kinyitott előttem egy ajtót, majd a lányok befelé kezdtek tuszkolni.
A lélegzetem is elállt. A szoba gyönyörű levendula és tengerkék színekben pompázott. Volt a falon két polc, amit azonnal kiszúrtam. Az egyiken az emberi életemből megmaradt dolgaim voltak, míg a másik teli volt orvosi könyvekkel.
A térdeim megremegtek, de beljebb léptem a szobába. Volt még ott egy íróasztal amin 10. -es tankönyvek voltak és puha, nagy kanapé. Volt két gardróbom is,de azok nem kötötték le annyira a figyelmem, hanem újra egy polc varázsolt el, ami roskadozott a sok cd-től. Végül a sarokban egy hegedűt pillantottam meg. Mindig is szerettem volna megtanulni, de nem volt rá lehetőségem, Sejtettem, hogy ezt a gyönyörű hangszert Alice csempészte be.
Nem bírtam tovább csodálni a látványt, a lábaim újra megrezzentek, majd összecsuklottak. Mielőtt földre érkeztem volna Edward elkapott és maga felé fordított. Gyorsan megöleltem, arcom a mellkasába fúrtam és könnyek nélkül sírni kezdtem. Kicsit megilletődött, de nem tolt el magától. Esmé és Rose kifelé lépkedtek halkan és én gyorsan még halkan egy köszönömöt suttogtam nekik. Alice ottmaradt és kivett Ed karjaiból és most neki kezdtem el sírni. Szorosan megölelt és én is őt. Míg sírtam felfigyeltem rá. hogy már csak mi maradtunk a szobámban. Én pedig úgy éreztem megtaláltam az igazi családom!
Pár percig még sírtam miközben Alice a hátamat simogatta, végül nagy nehezen sikerült abbahagynom.
- Nagyon köszönöm!- mondtam neki.
- Igazán nincs mit! Te vagy a vér szerinti húgom unokája, de nekem te vagy az új hugicám.
- Köszönöm!- suttogtam majd újra megöleltem.
Még egy párszor elsuttogtam ezt neki, és mikor már vagy századszorra mondtam elkezdett kuncogni, utána pedig lementünk a földszintre. Azonnal odamentem Esméhez és megöleltem majd neki elsuttogtam hálámat.
Rose a kanapén ült Em mellett. Odasétáltam és leültem mellé.
-Szabad?- tártam ölelésre a karom, jelezve, hogy meg szeretném ölelni, ha nem baj. Megkönnyebbülésemre bólintott én meg óvatosan megöleltem. Végül mindenkinek megköszöntem. Később kiderült, hogy a hegedűmet nem is Alicetől, hanem Edwardtól kaptam.
Emmett felszabadított ígértem alól, mert még nézni se bírta ahogy az emberi kajákat eszem. Nagyon megörültem neki, hisz bár megbírtam enni őket, de már a palacsinta sem tartozott a kedvenceim közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése