Újjászületés 5.f

~5. fejezet~ Ajándékok

Bocsánatot kértem tőlük, majd kimentem telefonálni. Aro pár pillanat alatt felvette. Gyorsan elhadartam neki mindent, majd azt is, hogy lehetőleg többet ne küldje Jane-t, mert elegem van a folytonos féltékenységi támadásaiból. Aro halkan megjegyezte, hogy ezért még beszéni fog Jane fejével.
Halkan kuncogtam, hisz kicsit elégedett voltam, hogy Jane ki fog kapni. Mintha a nővéremet árultam volna be apámnak, hogy rossz fát tett a tűzre.
Visszamentem a nappaliba, ahol Esmé és Alice már azon tanakodtak, hogy hogyan rendezzék be a szobámat. Rosalie még mindíg nem békélt meg velem, de abba beleegyezett, hogy szívesen elmegy majd ruhákat vásárolni nekem.
Carlisle és Jasper elmentek vadászni, egy kicsit szomorú voltam, hogy nem vártak meg hisz én is szívesen velük tartottam volna. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy a csomagjaimért még nem mentem el. Odamantem Edwardékhoz.
-Nem lenne baj, hogyha elmennék a csomagjaimért?
-Ne félj Alice már szólt mit szeretnél. Jasper nemsokára meg fogja hozni őket! - felelte Edward.
-Oh...köszönöm!
-Nincs mit! - felelte Jasper, aki épp abban a pillanatban ért vissza a csomagjaimmal Carlisle társaságában.
Gyorsan odaszaladtam hozzá, mire letette a földre a bőröndjeimet. Gyorsan észrevettem, hogy a legkisebb táskám hiányzik, mire megfagytam. Szaporábban vettem a levegőt pedig nekem nincs rá szükségem. Jaspernek feltünt hirtelen hangulatváltozásom, s próbált lenyugtatni, nagyon nehezen hagytam magam.
-Mi a baj? - kérdezte.
-Hiányzik egy táskám.- feleltem mostmár szomorkás hangon.
-Oh...ez? - kérdezte Carlisle, és felmutatta az általam keresett kis kézitáskát. Nem nézett ki különösebben, mint a többi táska, de számomra mégis fontos volt. Hirtelen kitéptem Carlisle kezéből és szorosan magamhoz öleltem. A többiek csendben figyeltek, majd Alice jött oda hozzám.
-Nagyon fontos számodra igaz? - mosolygott rám.
-Igen - majd fejemmel biccentettem neki, hogy kövessen.
Odamentem a kanapékhoz és az asztalra kitettem a számomra fontos dolgokat. Kikerült belőle 2 fotóalbum, 2 plüssállat, 2 könyv, egy nyaklánc és fülbevaló és egy kis kocsi. Egy tűzpiros Alfa Romeo.
Mindenki kíváncsian nézett rám. Én pedig elkezdtem magyarázkodni.
-Az ékszereket a nővéremtől kaptam, a kocsit pedig a bátyámtól utolsó szülinapomra. A plüssoroszlánt nagyitól, a medvét anyától. A "Rómeó és Júliát" anyától, míg az orvosi könyvet nagyitól. Ő bíztatott a legjobban, hogy valósítsam meg az álmomat. Ezekben pedig képek vannak rólam és a családomról.
Alice rögtön felkapta az egyik albumot, a másikat pedig Esmé kérte el. Megbabonázva nézték, hogy mennyire hasnlítok nagyira, a nővérem pedig anyára. Megjegyezték, hogy a bátyám tisztára olyan, mit az apám. Én ezen nagyot nevettem.
-Tudjátok külsőre tényleg egyformák, viszont belsőre annyira különböznek egymástól, mit a macska a kutyától.
Erre ők is kuncogni kezdtek. Edward szeme a plüssállataimra tévedt, majd az előző szülinapi ajándékaimra.
-Nemsokára születésnapd van.- jelentette ki, mire mindenki felé kapta a fejét - Hány éves lennél?
-17. Neked viszont holnap lesz a 75. szülinapod. Nem?
-De. Honnan tudod?
-Én kérdeztem meg tőle nem segít -e nekem az ajándék választásban - felelte kuncogva Alice.
-Értem. És mit vettetek? - kérdezte, mire én gyorsan Alice köré vontam a pajzsom.
-Ez nem igaz! - lepődött meg Edward - Nem hallom a gondolataidat!
Alice-el összekuncogtunk, mire mindenki felvilágosodott, és velük együtt kacagtunk.
-Te! -fordult felém játékosan Edward morogva.
-Én? -tettem az ártatlant és hátrább léptem egyet.
-Ez így nem ér! - durcáskodott és mosolyogva felém lépett.
-Miért az ér, hogy bele akartál furakodni a gondolataiba?
-Persze. Nekem ez a képességem!
-Nekem meg ez! És elég gyerekes indok! - vágtam vissza.
Mindenki kuncogva nézte veszekedésünk, a játékos veszekedésünk... még Rosalie is kuncogott rajtunk.
-Most megkaptad öcskös! - hahotázta Emmett - Végre nem tudod hogy mit fogsz kapni - majd tovább röhögött.
-Igen- helyeseltem - mint egy kis gyerek úgy magakarja tudni, hogy mi lesz az ajándéka - kuncogtam Emmettel együtt.
Edwardnál pedig betelt a pohár, rámugrott és elkezdett csikizni. Én pedig összegörnyedtem a kacagástól.
-Vond vissz, hogy gyerekes vagyok! - kuncogta.
-Nem! - kiáltottam, majd még jobban csikizni kezdett.
-Vond vissza! - húzta még nagyobb mosolyra a száját.
-Rendben!- visítottam - Visszavonom csak hagyd abba!
Végül abbahagyta az oldalam csikizését, én pedig kapkodtam levegő után.
-De igaza van - kiáltotta Alice kuncogva. Edward csak fújt egyet, majd ő is nevetni kezdett. Az orromban ott égett a finom illata, s egy pillanatra vörös köd lepte el a szemeimet.
Beleszippantottam újra a levegőbe, mire illata megint égette az orromat és bizsergés járta végig a testem. Jasper minden mozdulatomat figyelte. Közelebb lépett hozzám, s várta a reakciómat. Őszintén szólva furcsálltam, hogy kívánom egy vámpír illatát, nem értettem, hogy ez miért van. Majd lassan lenyugtattam magam, és rájöttem, hogy már rég ittam. Jasper érezte, hogy lenyugodtam, majd hangosan szólt a többiekhez.
-Ha mindenki kinevette magát akkor valaki elkísérhetné vadászni Nessiet, már rég ivott.
-Oh...sajnálom kedvesem- szólt Esmé.
-Mi a kedvenced? - kérdezte Alice
-A legjobban az oroszlánt és a grizzlyt szeretem- feleltem.
Edward féloldalas mosolyra húzta a száját, míg Emmett hahotázni kezdett.
-Végre valaki, aki szintén szereti a grizzlyt!
-Akkor Edward és Emmett mennek veled - döntött Carlisle
-Rendben-egyeztek bele egyszerre.
Bólintottam, majd a fiúk felé fordultam.
-Akkor, irány vadászni! - kiáltottam.